- Kezdjük az elején! 2008-ban alakultatok, hogyan indult a zenekar?
Magyar Orsolya: - Kétezer-nyolcban egy szakesten zenéltünk Francia Danival, aki különféle ütős hangszereken játszik. Akkor az A csitári hegyek alatt című népdal feldolgozását adtuk elő, és ennek kapcsán került szóba, hogy jó lenne alapítani egy népzenés dolgokkal foglalkozó zenekart. A csapatunk aztán folyamatosan bővült, Danival magunk köré gyűjtöttünk néhány ismerőst. Nem szervezkedtünk igazán sokat, eléggé ad-hoc volt. A népdalfeldolgozások helyett inkább saját dalokat kezdtünk írni, fél év alatt tíz-tizenkét szám jött létre.
- Nem szokványos nevet választottatok magatoknak. Hogyan találtátok ki?
Holubecz Bálint: - A próbákon akusztikusan játszottunk, és nem igazán volt szükség mikrofonra, de a Bécsy Tamás Egyetemi Színháznál volt elfekvőben egy megafon, és ha éppen hangosabb ének kellett, akkor azzal erősítettük ki. Ez aztán be is épült a zenekarba. A Leibniz pedig a filozófusra utal. Pozitív gondolatai voltak a világról, és úgy éreztük, hogy ez a pozitív hangvétel közel áll hozzánk. Volt az a mondása, hogy “ez a világ minden létező világok legjobbika”, ezzel poénkodtunk, hogy “ez a zenekar minden létező zenekarok legjobbika”. Így lettünk Leibniz Megafon.
- Említettétek, hogy tíz-tizenkét saját dalotok van. Hogyan dolgoztok, hogy jönnek létre ezek a szerzemények?
Bálint: - Ezek kizárólag próbákon születtek. Valaki hozott egy ötletet, és rögtönzésekkel állt össze a végleges változat. A szövegeket pedig Kása Feri írta, pontosabban ő verseket ír, amelyeket összhangba hozunk az előkerülő gitártémákkal.
- A blogotokon (leibnizmegafon.blogspot.com) olvastam a következő mondatot: “Veszprémben alakult, Budapesten tovább alakuló pop-rock őrület.”
Bálint: - Azt azért mondjuk el, hogy volt egy kisebb szünet. Amikor Orsival felköltöztünk Pestre, egy kicsit kifulladt a veszprémi zenekarosdi. Az elmúlt fél évben már fent próbáltunk, kapcsolatba kerültünk új arcokkal, és mivel szükségünk volt egy szólógitárosra, bekerült a csapatba Borsányi Máté.
- Itt Veszprémben az elmúlt fél évben többször is felléptetek az Expresszóban. Odafent Pesten milyen lehetőségeitek vannak?
Orsi: - Augusztusban kezdődnek a fővárosi szerepléseink. A Szabad az Á-ban játszunk majd augusztus 6-án, 18-án pedig a Filter nevű helyen. Ezek már fix időpontok, de természetesen szeretnénk minél több helyszínen megmutatkozni. Tervezzük, hogy részt veszünk tehetségkutatókon is, például a Zöld Fülön. A veszprémi lehetőségek nagyon jó alapot adnak mindehhez, az expresszóbeli koncertek is és most az Utcazene is, ahová a Roxynpadon keresztül jutottunk be. Így néz ki a következő hónapok programja, és közben dolgozunk a számokon is. Mostanra összegyűlt egy albumnyi anyag, de szeretnénk bővíteni a repertoárt.
- Ebből az albumnyi anyagból lesz album is?
Orsi: - Kérdés hogy mi az az album? Internetes dalgyűjtemény? Nem hiszem, hogy van még igény arra, hogy az ember elmenjen egy boltba és megvegye a cédét.
Bálint: - Fontos, hogy a felvételekből hozzuk ki a lehető legtöbbet. Lassan összeáll egy olyan gárda, akikkel ez lehetséges lesz, nagyszerű veszprémi zenészekkel bővül a csapat.
- Utcazenészként már részt vettetek a fesztiválon, most a nagyszínpadon játszhattok, ez azért egy egészen más dimenzió. Milyen érzés?
Bálint: - Ez nagyon spanol minket. Eddig az eddigi utcazenés koncertjeink gerillaakciók voltak, igazából az Expresszós fellépéseken szólaltak meg komoly hangszerekkel a zenéink...
Orsi: - Ez már rock’n’roll. Készülünk is a fellépésre: kibővült felállással, és minden eddiginél profibb technikával. A számaink igazából akusztikus hangzásra íródtak, érdekes lesz őket ilyen körülmények között hallani.
- A nagyszínpad sok embert vonz. Hogy álltok a rajnogókkal? Gyűlnek már?
Orsi: - Vannak néhányan, akik már éneklik a számainkat, főleg az Öcsibunkót. Sőt, Bálinttal kimentünk a strandra, és odaszólt egy rajongó, hogy vigyázzunk, nehogy megfázzunk és elmenjen a hangunk a szerdai koncertre. Akad ilyen is, de az igazán komoly hírnév még csak ezután következik.
Borsányi Máté: - Egyébként szerintem azért is fogékonyak sokan a zenénkre, mert nagyon eklektikus, sokminden belefér. Ha hozok egy blues-témát, akkor a többiek nyitottan fogadják. Nem akarunk kategóriáknak megfelelni, minden ötletnek van lehetősége kibontakozni. Sok a stílusgyakorlat, a próbálkozás, és mindegyik dalban van valami különlegesség, játékosság. Hol a zenében, hol a szövegben.
- Pénteken az Íródeák udvarán léptek fel, az egy egészen más környezet. Mi áll közelebb a szívetekhez, a nagyszínpad, nagy tömeg, vagy a kisebb, családiasabb légkör?
Máté: - Hozzám inkább a családiasabb áll közelebb. A pénteki egy akusztikus koncert lesz, dobok és torzítás nélkül, finomabb, lágyabb hangzásokkal.
Orsi: - Halkan zenélni ugyanolyan nehéz, sőt talán még nehezebb is, mert finomabb játékra van szükség, nincs az a hangosítás ami elnyomja az apróbb részleteket.
- Az Utcazene után itt Veszprémben mikor láthat titeket legközelebb a közönség?
Orsi: - Az említett pesti fellépéseken kívül még nincsenek megbeszélt időpontjaink. Valószínűleg ősztől is az Expresszóban lépünk majd fel, amikor folytatódik a Roxynpad.
