Vakvezető kutyával a veszprémi vadasparkban / Hétfőn aláírják az együttműködési megállapodást

Országosan mi vagyunk az első állatkert, aki kutyával együtt fogadja a vakokat, - mondta a Vehírnek Török László. Ez a program messzemenően túlmutat azon, hogy Veszprémben sétát tehetnek a parkban a látássérültek. Az igazgató ugyanis elsősorban példát szeretne mutatni, s abban bízik, hogy ez után az ország más állatkertjei sem merik majd elküldeni ezeket a látogatókat. Mint megtudtuk, komoly harcot kellett vívni a lehetőségért. Elsősorban azért, mert az volt az általános vélekedés, hogy a vakvezető kutya fertőzéseket vihet a vadasparkba, és megvadulnak az állatok, ha egy idegen kutya sétálgat közöttük, amit talán ő sem viselne higgadtan. Bebizonyosodott, hogy mindez nem igaz – mondja Török László. Elsőként állatorvosokkal és az ÁNTSZ-szel folytattam párbeszédet. Kiderült, hogy a vakvezető kutyák rendszeres állatorvosi szűrővizsgálaton vesznek részt, így semmilyen betegséget nem terjeszthetnek. A teszteket melyek megelőzték az együttműködési megállapodást az egyik kutyakiképző iskola végezte, akik több ebbel is végigjárták az állatkertet. Végül mindenki megnyugodott, nem okoz galibát, ha a veszprémiek tágra tárják kapuikat a vakok és kutyáik előtt. És csakugyan így van. Mi is kíváncsiak voltunk, vajon élvezi egy világtalan az állatkerti sétát, és mégis hogy reagálnak az állatok a kutya láttán. Orsós Sándor Pápáról érkezett a Vehír, illletve a Helyi Téma és az állatkert meghívására Veszprémbe. Orsós Sándor két évvel ezelőtt kapta meg Hektort, a labradort, aki kimondottan nyugodtan, kötelességtudóan viselkedett az állatkertben is. Néha ugyan kíváncsian odakapta a fejét, amikor különös, számára ismeretlen hangokat hallott, de egy percre sem hagyta el gazdáját. Orsós széles mosollyal az ajkán haladt végig a vadasparkon, s csak úgy áradtak belőle a kérdések. Milyen állat az aguti? Milyen hosszú egy kígyó? Hogy eteti gondozója az oroszlánt? Vendégünk a madarakat most már hangjukról is felismerné, akár csak a tevét púpja tapintásáról.

Az állatkert igazgatója azt is lehetővé tette, hogy Orsós Sándor minden veszélytelen állatot, melyre kíváncsi volt megsimogasson, végigtapogasson, megszagoljon vagy épp a kezébe vegyen. Mert a vakok ezen, egyébként kifinomult érzékszerveik segítségével épp úgy érzékelnek, mint mi látók a két szemünkkel. Sosem hittem volna, hogy egyszer a kezembe vehetek egy kígyót – mondta Orsós Sándor, aki mind máig úgy hitte, ez a hüllő hideg, csúszós és nyálkás állat. Alapvetően az emberek gondolkodásmódján kellene változtatni, - mondja. Még egy élelmiszerüzletbe sem engednek be Hektorral, pedig nélküle elveszett vagyok, nekem ő a szemem világa.

Török László állatkert igazgató elmondta, hogy akár csoportosan is tudnak fogadni vakokat és gyengén látókat, akiknek ezért még csak fizetniük sem kell, mert belépőjegyüket a Lions Klub állja. Az APEH ugyanis kellőképp szigorú hatóság ahhoz, hogy még sérülteknek se engedjen ingyenesen szolgáltatást igénybe venni. A különleges állatkerti sétákon idegenvezetőt is biztosítanak, aki minden kérdésre készségesen válaszol és segít az eligazodásban. A tervek között viszont a későbbiekre nézve ennél jóval több szerepel. Török László pályázati lehetőségben bízik, hogy egy speciális utat is ki tudjanak építeni, ami úgymond vezetné a vakokat a ketrecek között, vagy épp a csimpánzházban, mint a Braille-írás a papíron. De az elképzelések között van az is, hogy azokhoz az állatokhoz, melyek veszélyesek, egy-egy életnagyságú makettet állítanának, amit úgy tapogathatnának végig a látás sérültek, ahogy azt Orsós Sándor a pitonnal vagy a tevével tette.

Orsós egyébként az állatkerti túra után azt mondta, rég nem volt ekkora élményben része, megérte Pápáról Veszprémbe utaznia. Az állatokat pedig annyira megszerette, hogy azt mondta Török Lászlónak, ha egyszer gondozóra van szüksége a Gulya-dombon, gondoljon majd rá.