A Himnusz előtt Pintér Kornél, a Magyar Vidék Országos 56-os Szövetség elnöke köszöntötte a megjelenteket, utána pedig Vitéz Molnár Józsefnek adta át a szót, aki 14 évet töltött börtönben a kádári diktatúra időszakában. Erről az időszakról inkább nem beszélnék - mondta -, de Márai Sándor szavait hoztam el magammal:
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
[...]
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”
Ezek után megemlékezett dr. Brusznyai Árpádról majd Albert Camus szavait idézte:
"A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét".
Őt Vitéz Juhász Antal követte, aki H.L. ismeretlen költő versét, Veszprém válaszol Budapest ifjúságának címmel mondta el. Annak idején szórólapon terjedtek e sorok - tette hozzá -, és azóta sem tudjuk, ki írta őket. 1956-nál is nagyobb világrengető válság lehet a jelenlegi pénzügyi válságból - folytatta Pintér Kornél -, mely az Amerikai Egyesült Államokból indult útjára. Ők lesznek azok, akiknél az első dominó dőlni fog, és jobb világ jön el hozzánk is ezzel. Ezek után Suller Tamás Horváth Sándor Üzenet testvéreimnek című versét mondta el. Az emléktáblánál ezután elhelyezték a koszorúkat a városi képviselői és több 56-os szervezet tagjai.