- Hogyan lett önből tűzoltó?
- A válság miatt megszűnt a korábbi állásom, s hogy továbbra is tudjam finanszírozni az egyetemi tanulmányaimat, új munkát kellett keresnem, végül a tűzoltósághoz adtam be a jelentkezésem. A családomban senki sem érintett ezen a területen, éppen ezért a szüleim a mai napig nehezen dolgozzák fel, hogy ezt a veszélyes hivatást választottam. Mindig is érdekelt a tűzoltók munkája, úgy érzem, megtaláltam a helyem, nem gondoltam korábban, hogy ennyire megszeretem a veszprémi laktanyát, ahol több éve dolgozom. Természetesen közben az egyetemet is sikeresen elvégeztem gazdálkodás szakon.
- Lelkileg is nehéz hivatás ez. Hogy viseli?
- Nehéz minden nap a megrázó emberi sorsokkal felvenni a harcot, de ezeket nem szabad teljesen magunkévá tenni, mert akkor nem lehet a következő feladatra koncentrálni.
- Mit gondol az önnek megszavazott díjról?
- Ez maximálisan csapatmunka, minden esetben közösen oldjuk meg az előttünk álló feladatokat, így ez az elismerés sem kizárólag nekem szól. Egy-egy riasztás alkalmával nincsenek hősök, mindenki tudja, mi a feladata, együtt oldjuk meg a ránk háruló feladatot. Mindezekkel együtt azoknak ajánlom ezt a munkát, akik szeretik a kihívásokat.
