A Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolán idén végeztem szociális munkásként. Amit korábban tanultam egy sajnálatos egészségügyi probléma miatt nem tudtam folytatni, ezért más pályára kellett irányítani az életemet.
Véletlenül kerültem a szociális munkás szakirányra, de hálás vagyok a gondviselésnek, hogy oda rendelt. Úgy érzem, egész életemben ezzel akartam foglalkozni, sőt, ezt is tettem, de a képesítést csak most szereztem meg hozzá. Nagyon örülök, hogy így alakult, rengeteget kaptam ettől a szaktól a tanulmányaim folyamán. A főiskola elkezdése óta folyamatosan dolgozom, mint önkéntes szociális munkás, ahol csak lehetett kipróbáltam, hogy mit tudok tenni, mit lehet megtanulni.
A legszívesebben iskolai szociális munkásként helyezkednék el, de hivatalosan ilyen formában még nem lehet segíteni a pedagógusok munkáját, de ezzel együtt kitartok amellett, hogy az ifjúsággal foglalkozzak. Csak az ő segítségükkel javíthatunk a jövőnkön.
Fontosnak tartom még a kultúrák és a generációk közötti átjárhatóságot, a közöttük lévő kapcsolat építése, színesítése csodálatos dolgokat rejt magában.
A szociális munka minden pillanata gyönyörű, nem lehet egyet kiemelni. Amikor emberekkel kerülök kapcsolatba, megjelenik arcukon a remény pillanata, az öröm mosolya. Ezért dolgozom, hogy a társadalmi jólét kiteljesülhessen.
