Manapság, az internet korában bármit meg lehet találni néhány kattintással. A közművelődés most még inkább misszió, mint bármikor korábban: a mai fiatalok a digitális világban szocializálódnak, számukra kuriózum a kiállítás, a színház, az irodalmi estek – vezette fel a tárlatot Felföldi Gábor, az egyetem közművelődési titkára.
Szerinte van igény a kultúrára, a XXI. század embere is vágyik arra, hogy ne csak a monitoron keresztül találkozzon a művészetekkel, hanem valós közösségi élményben lehessen része. Nincs is jobb alkalom erre, mint Horváth Imre kiállítása. Az alkotóval először 2006-ban került szóba egy egyetemi tárlat lehetősége, amely aztán hosszas érlelődés, hét év után valósult meg.
A városban Imre bácsit a Váci Mihály színpad előadójaként ismerik – mutatta be az alkotót Ács Anna muzeológus –, és csak kevesen tudták róla, hogy hosszú idő óta fest. Képei a szociorealizmus jegyében születtek: a tájképeket társadalmi kontextusba helyezi. Jellemző rá, hogy egyéni, őszinte, karakteres, a tisztaság, a belső harmónia. Nem követi a divatirányzatokat, nem történelmi, mitológiai témákat dolgoz fel, hanem az ember környezetére hívja fel a figyelmet, amit gyakran észre sem veszünk, annyira természetesnek tartjuk.
Horváth Imre 1947-ben született Veszprémben. Az általános iskola elvégzése után a porcelánfestő szakmát tanulta ki Herenden, majd 1968-ban vegyésztechnikusi diplomát szerzett. Tizenöt éves kora óta foglalkozik festészettel, rajzzal. 1967-től részt vett a Tóth Tibor festőművész irányításával működő Gyulai Művésztelep életében. Ez az időszak szinte évenkénti rendszeres munkával 2004-ig tartott. Csoportos tárlatokon 1967-től szerepel rendszeresen, egyéni kiállítása többek között Veszprémben, Sümegen, Budapesten és Gyulán volt. A festészet mellett az irodalomnak is szerelmese: ötven éve tagja az idén Gizella-díjjal kitüntetett TIT Váci Mihály irodalmi színpadnak.