– A veszprémi Cserháti Társaskör 1911/12-ben alakult meg Abales Ignác elnökletével a Cserhát utca 30. szám alatti kulturális helyiségben. Az alakuló létszám ekkor 86 fő volt, főleg iparosokból, helyi lakókból állt. Célul tűzték ki, hogy a társadalmi, ipari előnyöket a városi polgárok között megismertetik, azok érdekeit előmozdítják, polgári értékeiket a törvények keretén belül megóvják. A társaskör egészen a második világháború végéig, 1945-ig aktívan működött.
– Néhány évvel ezelőtt felelevenedett a múlt.
– Egyesületünk létrejöttekor baráti, szomszédi ismeretségi viszonyok határozták meg a tagösszetételt, ám a programok, előadások, kirándulások sikerével mindez átalakult. Városszerte elterjedt, hogy felelevenítjük a régi Cserhát társasági életét, az itt élt iparosok, kézművesek korabeli világát. Az akkori emberek rokonai, ismerősei sorra megkerestek bennünket, és csatlakoztak hozzánk. Velünk tartottak azok is, akik közvetlenül nem kötődtek a Cserháthoz, de elfogadták céljainkat, szívesen eljöttek kulturális és társasági rendezvényeinkre.
– Mivel várják az érdeklődőket?
– Természetesen egyesületünk nyitott, szeretettel várunk minden cserháti, veszprémi és Veszprém környéki érdeklődőt rendezvényeinkre, kirándulásainkra, programjainkra, melyet honlapunkon megtalálnak (www.veszprem-cserhat.hu). Kulturális egyesületként elsősorban olyan programokat szervezünk, ahol az egészség- és környezetvédelemmel, zenével, kultúrával, a régi városrész örökségeinek felkutatásával, bemutatásával, hagyományőrzéssel foglalkozunk. Egyesületünk kapcsolatban áll a városunkban fogyatékkal élő fiatalokkal, gyermekekkel és a velük foglalkozó intézményekkel is. Közös rendezvényeket szervezünk számukra, valamint fontosnak tartjuk az esélyegyenlőség folyamatos megvalósulását a gyakorlatban is. Az évek folyamán egyre több hagyományosnak mondható visszatérő programmal készülünk: ilyen a Völgyikút családi nap, a parktakarítás, virágosítás, kapcsolatépítő közös bográcsozások társszervezetekkel, civil napi részvétel, régi idők mesterei kiállítás, adventi kézművesház és év végén a Luca napi összejövetelünk.
– Milyen indíttatásból keltették életre a régi hagyományokat?
– Lakossági kezdeményezésre éledt fel a társaskör. A megyei könyvtár a régi cserháti fotókból nosztalgia-esteket szervezett, amely túlnőtte az intézményi kereteket. Ekkor alakult meg az egyesület 70 fővel, amit azóta is tartunk, vannak változások, de a létszám állandó. Megkerestük a régi társaskör alapszabályát, s az alapján alakítottuk ki a magunkét, folytatva az akkori elveket. A hagyomány- és értékőrzés az irányvonalunk. Azt valljuk, nem a pénz, hanem az ember az érték.
– Kik alkotják az egyesületet?
– Főleg nyugdíjas korosztályból áll a tagság, a fiatalok csak egyes programokra látogatnak el, például a kézműves foglalkozásokra, a kirándulásokra, a Völgyikút családi napra.
– Egy egyesület életében mindig kulcsfontosságú, hogy miből tudja fenntartani magát.
– A működtetéshez komoly anyagi háttérre is szükség van. A tagdíjból nagyon nehéz eltartani egy egyesületet. Bár lelkesedéssel sok minden elérhető, szükség van támogatásra is, amelyet pályázatok útján és képviselői támogatással tudunk biztosítani. Kirándulásaink és kapcsolatépítő gasztronómiai programjaink azonban önköltségesek.
– Az egyesület tagjai gyakran mutatkoznak korhű ruhákban. Ezeket ki állította össze, mennyi időt vett igénybe az elkészítésük?
– Jeruzsálemhegyi Baráti Kör vezetője, Heiter Sándor ötlete volt 2009-ben, hogy a veszprémieknek legyen egy választott, korabeli viseletük, ami csak minket jellemez. Felkereste a Laczkó Dezső Múzeum akkori igazgatóját, V. dr. Fodor Zsuzsannát, akivel közösen választották ki a megfelelő kort – az 1900–1910-es éveket – és az akkori Veszprémre jellemző polgári stílust. Egyesületünk is bekapcsolódott a munkába, a városi Civil Keret pályázaton elnyert támogatás segítségével és jelentős önrész mozgósításával három korhű ruha elkészíttetését vállalta. Tavasszal indult a tervezés, így alig maradt két és fél hónap a két női és egy férfi ruha elkészítésére. A női ruhákhoz még két-két kalap és napernyő, valamint kesztyű is tartozik kiegészítésként. A férfi ruha öltönyből, mellényből, a korhoz illő ingből, cipőből, nyakkendőből és kalapból áll. Később még egy női ruha és két kislány ruha készült saját költségből. A ruhák kivitelezésénél Egervári Márta, a Laczkó Dezső Múzeum restaurátora segítette saját varrónőink munkáját: ő adta meg a ruhamintákat – abból választottuk ki az egyedi formákat –, valamint irányította az anyagok kiválasztását, ellenőrizte a szabás és varrás folyamatát.
– Visszatekintve az elmúlt évekre, mire a legbüszkébb?
– Rögtön az első évben alkotópályázatot hirdettünk hátrányos helyzetű fiatalok számára „Veszprém az én városom” címmel, valamint a Gizella-napokon is megjelentünk, melyet a város a saját programjai közé emelt. 2007-ben első alkalommal hoztuk tető alá a Völgyikút családi napot, melyet azóta is rendszeresen megtartunk. Legbüszkébb a 2011 évre vagyok, amikor két jelentős programunk is volt. Augusztus 20-i jubileumi ünnepségünkön a székesegyházban megtartottuk zászlószentelésünket, és még ez évben a Lovassy László Gimnázium udvarán közös összefogással és városi képviselői támogatással felavattuk a cserháti iparosok emlékére állított emlékjelet. A társaságot létrehozó régi Cserhát szelleme az összetartozást, az egymásrautaltságot, az együttgondolkodást adja tagjainknak, arra törekszünk, hogy ez a szellem megérintse a fiatalokat, az itt lakókat, az ide költözőket.
Forrás: Veszprém Portré
Cseh Zoltán
Fotó: Babják Tamás
