A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést dr. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi minisztertől vehette át a a gazdasági életben végzett innovatív tevékenységéért, illetve a civil szervezetek és a kultúrális élet támogatásában betöltött jelentős szerepéért.
Elmondása szerint meglepte és nagyon örült, hogy ő is részesült a kitüntetésben, nem kevésbé azoknak az elismerő szavaknak, amelyeket ismerősöktől és ismeretlenektől kapott az elmúlt két hétben.
Fotó: kormany.hu
- Hogy áll most a civil szféra Magyarországon?
- Annyi biztos, hogy a rendszerváltás után meglepődtünk azon, hogy számtalan civil szervezet jött létre, hiszen ezek korábban nem működtek, nem működhettek. Ezek nem tudtak volna fennmaradni, működni, ha nem jutnak támogatáshoz. Számosan közülük fontos kultúrális missziót folytatnak, például a falusi népdalkörök, tánccsoportok, népművészeti- és hagyományápoló szervezetek. Mindegyik a közjót szolgálja, díjazás és ellenszolgáltatás nélkül. A civil szervezetek megjelenése új színt jelentett a társadalmi életben, a kulturális palettán. Én hetente átlagosan két levelet kapok, amiben segítséget, támogatást kérnek tőlem. A társadalomnak feladata a szervezetek segítése. A jobb helyzetben lévő társaságoknak, jogi személyeknek, magánszemélyeknek lehetőségük szerint kötelességük támogatást adni.
- Mennyire jellemző a gazdasági szereplőkre ez a hozzáállás?
- Ezzel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. A mi részvénytársaságunk neve gyakran szerepel a különböző szervezetek támogatóinak listáin és jó érzés ott látni. Viszont sokkal hosszabbnak kellene lenni annak a bizonyos listának. Úgy gondolom, sokkal többen lennének képesek civil szervezeteket, a közjót támogatni.
- Megteszik-e a magánszemélyek?
- Ez ma még nem elterjedt, nem vált az általános gyakorlat részévé, kialakulófélben van a kultúrája. Úgy gondolom, hogy aki tehetősebb, akinek több van, mint annak a sajnos nagyon sok embernek, akik szegénységben élnek, annak kötelessége visszaadni valamit a közjónak és a rászorulóknak. Persze itt is érvényes az, hogy ki-ki a saját lehetőségeihez mérten adakozzon. Ha száz forintot tud adni, adjon annyit, mert az én száz forintom ugyan nem elég semmire, de ha mindenki, aki teheti letenné az asztalra a maga százasát, az már számottevő összeg lenne. Ez esetben jelképes összegről van szó, egy szimbólumról, a társadalmi összefogásról, az összetartozásról, a közös felelősségvállalásról.
- Beszéljünk az ön pályafutásáról, hiszen a civil szféra támogatása mellett a gazdasági tevékenységéért is kapta ezt az elismertést.
- 1966-ban szereztem mérnöki diplomát. 1982 óta dolgozom a jelenlegi cégemnél és annak elődjénél, a Veszprém és Vidéke ÁFÉSZ-nél. Életem során a gazdálkodási feladatok minden részletével foglalkoztam már. 1996-ban a szövetkezet elnökévé választottak.
1999-ben alapította a Séd-Coop 2000 Részvénytársaságot az ÁFÉSZ és tizenöt magánszemély. A társaságban minden szövetkezeti tag és üzletrész tulajdonos részvényes lehetett. 2007-ben a Veszprém és Vidéke ÁFÉSZ végelszámolással megszűnt.
Az ÁFÉSZ fő tevékenysége a kiskereskedelem és a vendéglátás volt. A rendszerváltást követően a multik megjelenése megváltoztatta a piaci erőviszonyokat, a vásárlási szokásokat. Eredeti tevékenységünket nem tudtuk eredményesen folytatni. Bár még 1999-ig is azon dolgoztunk, hogy megtartsuk és működtessük kereskedelmi egységeinket, de rá kellett jönnünk, hogy a Veszprémben kialakult multinacionális erőfölény szorításában ezt nem célszerű tovább folytatni.
1992-ben olyan helyzetbe kerültünk, hogy a fennmaradásért el kellett adni az ÁFÉSZ Jókai utcai irodaházát, az 1000 m2-es, akkor nagynak számító Cholnoky ABC-t és bérbe kellett adnunk az egyedül versenyképes üzletünket a Vár áruház szupermarketjét, ami egyébként jelenleg is működik, a Spar üzemelteti.
Előtérbe került az ingatlan-gazdálkodás, ami a főtevékenységünk. Arra törekedtünk, hogy az eredményesen működtethető ingatlanvagyont megtartsuk, másokat értékesítsünk.
1996-tól gazdasági lehetőségeinknek megfelelően ingatlan-fejlesztésekbe kezdtünk. Megvásároltuk a Vörösmarty téren jelenlegi székhelyünket, amelyet eredeti formájában 2006-ban felújítottunk. Bővítettük a Vár áruházat a tetőterasz beépítésével. Folyamatosan fejlesztettük saját és a használók, bérlők igényeinek megfelelően egyéb ingatlanainkat is. Mindezt saját erőből, egyetlen forint hitel felvétele nélkül valósítottuk meg.
- Aztán jött a válság, amit az ingatlan-ágazat talán minden másnál jobban megszenvedett. Hogy alakult a cég sorsa 2007 után?
- Egészen addig a társaság elfogadható profittal működött. Az üzleteket társaságoknak és magánvállalkozóknak adtuk bérbe. Volt igény mind a nagyobb, mind a kisebb helyiségekre. A válság hozzán fáziskéséssel gyűrűzött be. Drasztikusan először a 2009-es adóév eredményein látszott meg a negatív tendencia. Azóta árbevételünk fokozatosan csökken. Ingatlanainkat funkciótól függetlenül a korábbi években megszokott ár töredékéért tudjuk csak bérbe adni. Nyereségünk az alaptevékenységből lényegében nincs. Panaszkodni azért nem szeretnék, a megtakarításoknak és befektetéseknek hála a társaság eredményesen működik.
- A kör bezárult, visszatértünk oda, ahonnan a beszélgetésünket indítottuk. Látva azt, hogy milyen nehéz körülmények között működik a társaság, a Séd-Coop 2000 ZRt. név mégis újra meg újra feltűnik azokon a bizonyos támogatói listákon.
- A nehéz gazdasági helyzet ellenére is próbálunk segíteni a civil szervezeteknek, rászorulóknak. Úgy gondolom, hogy ezt nem adhatjuk fel, nem szabad feladnunk – nyilvánvalóan, ha szerényebbek az eredményeink, szerényebbek a lehetőségeink is. A társadalmi felelősségvállalás, a gondolkodásmód formálása közös feladatunk. Az értékteremtő kezdeményezések, hagyományaink, népszokásaink, kultúránk ápolása, megőrzése, támogatása mindannyiunk érdeke és feladata.
