Évente tucatnyi újságíró hal meg világszerte, miközben munkáját végzi. Többnyire haditudósítók, a maffia és a drogkartellek ügyei után kutató oknyomozó riporterek, akik minden mondatukat annak tudatában gépelik le, hogy talán az lesz az utolsó.
Ezzel a tudattal éltek a Charlie Hebdo munkatársai is, akik ellen az elmúlt tíz évben több merényletet is elkövettek, és akik megszámlálhatatlanul sok fenyegetést kaptak. Mégis dolgoztak tovább. Ők felkészültek arra, hogy bármi megtörténhet.
Mi vagyunk azok, akik döbbenten fogadtuk a híreket, akik elképzelhetetlennek tartottuk, hogy Európa egyik fővárosában fényes nappal végeznek ki újságírókat, karikatúrák miatt. Persze durva, sértő poénok voltak, néhányat talán ízléstelennek tartunk.
De szögezzük le: bármennyire is durva, sértő és ízléstelen egy vicc, ez soha, semmilyen körülmények között nem lehet indok emberek életének kioltására.
Ezt fejezték ki a veszprémi és Veszprém környéki médiumok, nyomtatott és online lapok, televíziók és rádiók munkatársai, amikor péntek délután Veszprém belvárosában fejet hajtottak az áldozatok emléke előtt. Egyúttal kifejeztük azt is: nemet mondunk az erőszakra, a megfélemlítésre, a terrorra.
Ebben a pillanatban nem számít, ki honnan jött; hogy egyébként egymással versengünk a sztorikért és a hirdetőkért. Ma mindannyian egy nagy szerkesztőség tagjai vagyunk.
Mindannyian Charlie vagyunk.