Sziveri János költő az egykori újvidéki Új Symposion folyóirat főszerkesztője volt. Utóélete szorosan kapcsolódik Veszprémhez, hiszen számos barátja és alkotó társa települt át Délvidékről a városba, ahol Ex néven folytatódott az egykori folyóirat. Előbb intézetet, majd 1992-ben díjat neveztek el az 1990-ben elhunyt költőről, amit minden évben egy fiatal tehetségnek adnak át Veszprémben.
Idén a pápai Nemes Z. Márió kapta az elismerést, laudációját a nemrég József Attila-díjat kapott költő, Fenyvesi Ottó tartotta meg: „Amikor 2000 környékén az akkor még 18 éves Máriótól megkaptam az első verseit, éreztem, hogy egyedi hangfekvésű fiatal tehetségről van szó. Márió ma a magyar kortárs költészet egyik meghatározó szerzőjévé nőtte ki magát. Költői magánmitológiát gyárt, amelyeken keresztül a személyes tartalmak közvetítődnek. Verseiben és horror-meséiben semmilyen észlelést nem hajlandó kizárni azzal az ürüggyel, hogy túl közönséges, vagy durva. Nemes Z. szerint a művészetnek képesnek kell lenni mindennek a feldolgozására. Számára a művészet a radikális szabadság élménye."
Nemes Z. Márió az úgynevezett Telep csoport költészeti műhely tagjaként robbant be a magyar költészetbe. Első verseskötete 2006-ban Alkalmi magyarázatok a húsról címmel látott napvilágot. Második verseskötete Bauxit címmel 2010-ben jelent meg. 2011-ben Macsovszky Péter fordításában Ruka V Stene (Kéz a falban) címmel szlovák nyelvű verseskötete jelent meg a pozsonyi Ars poetica könyvkiadó gondozásában. 2012-ben megkapta a Nemzeti Kulturális Alap alkotói ösztöndíját. 2013 és 2014 között kilenc hónapot töltött posztdoktori kutatóként Berlinben DAAD-ösztöndíjjal. Harmadik verseskötete A hercegprímás elsírja magát címmel 2013-ban jelent meg. 2014-ben ismét elnyerte a Nemzeti Kulturális Alap alkotói ösztöndíját, illetve Solitude-ösztöndíjat kapott, továbbá Horváth Péter irodalmi ösztöndíjra jelölték és A preparáció jegyében címmel megjelent első tanulmánykötete is.
Sziveri-díjasok még: 1992 Babics Imre; 1993 Háy János; 1994 Zudor János; 1995 Fekete Vince; László Noémi, Orbán János Dénes, Sántha Attila; 1996 Sebők Zoltán; 1997 Hizsnyai Zoltán; 1998 Szerbhorváth György; 1999 Kécza András; 2000 Szálinger Balázs; 2001 Mezei Kinga; 2002 Balogh Robert; 2003 Lábass Endre; 2004 Csehy Zoltán; 2005 Lovas Ildikó; 2006 Virág Zoltán; 2007 Mátis Lívia (posztumusz); 2008 Danyi Zoltán; 2009 Győrffy Ákos; 2010 Orcsik Roland; 2011 Kollár Árpád; 2012 Aaron Blumm (Virág Gábor); 2013 Lanczkor Gábor; 2014 Bencsik Orsolya.