"2014 decemberében jelentkeztünk a Hadszíntér és hátország nevezetű történelem versenyre, amit a Politikatörténeti Intézet rendezett az első világháború centenáriuma alkalmából" - olvasható az iskola közleményében. "A verseny nem az eseménytörténetre, hadtörténetre helyezte a hangsúlyt, hanem arra, hogy a háború milyen hatással volt az otthon maradottak életére, valamint, hogy mennyire tudtak a katonák a fronton is emberek maradni."
"A versenyre 4 fős csapatok jelentkezhettek az hazai, valamint határon túli magyar középiskolások. A csapatok tagjai egy iskolából kellett, hogy kikerüljenek, azonban nem volt szükséges, hogy egy osztályba járjanak. A verseny három fordulóból és egy döntőből állt, ahova a legtöbb pontot elérő 6 csapat került be (ténylegesen 7 csapat volt ott a döntőben). A három forduló feladatait elektronikusan kaptuk meg. Minden fordulóban megkapott feladatnak meg volt a beküldési határideje, a megoldás elküldése után szinte azonnal megkaptuk a következő forduló feladatsorát."
"A feladatok elnyerték tetszésünket, ugyanis nagyon sokrétűek voltak; újságcikkírás, novellaírás, versírás, festés, montázskészítés, újságkészítés, szövegértési feladatok stb. Ahogyan az a feladatkiírásban is szerepelt, a hátország helyzete volt az elsődleges. Természetesen történelemről volt szó, azonban számos más irányba is szerteágazott a verseny, többek között: irodalom, szociológia, művészetek. A döntőben a színészi vénánkra is szükség volt, ugyanis két feladat megkövetelte ezt. Az egyik ellenfél csapatnak az újságát kellett rikkancsként árulnunk, a másik feladatban pedig el meg kellett interjúvolnunk Tisza Istvánt, mindkét szerepet a csapatok két tagja játszotta el. Mindkét feladatrészhez megkaptuk a szükséges irodalmat, amely viszonylag hosszú volt a kb. 10 perces felkészülési időhöz."
"A döntőbe került csapatok között volt két határon túli magyar csapat is, Sepsiszentgyörgyből és Révkomáromból. Egy gyenge kezdés után egyre inkább belejöttünk és kb. a verseny felénél átvettük a vezetést. Szorosan mögöttünk volt a Révkomáromi csapat (egyszer meg is előztek minket). A verseny utolsó feladata után holtverseny volt a két csapat között, ezért újabb feladatot adtak, hogy dűlőre jussunk, azonban ez is holtversennyel végződött, így végül megosztoztunk felvidéki barátainkkal az első helyen."
"Nagyon sokat tanultunk a verseny során és sok tapasztalatot is szereztünk, nemcsak a feladatokból, hanem abból is, amit megtudtunk a határon túli magyar csapatokkal folytatott beszélgetések során. Örömmel tudtuk meg, hogy nem viselkednek velük olyan ellenségesen a szlovákok és románok, mint azt gondoltunk, Felhívták a figyelmünket, hogy nem szabad általánosítani, csak azok az emberek viselkednek velük ellenségesen, akik nem élnek magyarok mellett és/ vagy tanulatlanok, ugyanis azok, akik a magyarokkal egy helyen élnek általában jól kijönnek egymással. Szerencsére csak keveset kell tanulniuk az adott ország által igaznak tartott történelemből."
