Október 2-án mutatják be a mozik A mentőexpedíció című filmet.
Amikor 2013-ban kiadták Andy Weir regényét – magyarul A marsi címmel jelent meg –, a kritikusok hamar az elmúlt évtizedek legjobb sci-fijének kiáltották ki. Weir továbbvitte Arthur C. Clarke örökségét, amikor
olyan tudományos-fantasztikus regényt írt, amiben a legkisebb részletekig minden úgy történik, ahogy az a valóságban is megtörténhetne.
A történet a közeli jövőben játszódik, amikor az emberiség már elég fejlett ahhoz, hogy expedíciókat küldjön a Marsra, a technológiai lehetőségek azonban alig jobbak a jelenleg rendelkezésre állóknál. Nincsenek csillagvárosok meg lézerágyúk – egy-egy expedíciót négy évnyi előkészítés árán tudunk megvalósítani.
Éppen ezért borzasztó kellemetlen, amikor a hatodik napon hatalmas homokvihar tör ki a Marsnak pont azon a részén, ahol a harmadik emberi kutatócsoport tartózkodik. A tábort evakuálják, azonban eközben a legénység egyik tagja életét veszti – legalábbis mindenki így tudja.
„Az események egy röhejes sorozata vezetett ahhoz, hogy majdnem meghaltam, és egy még röhejesebb ahhoz, hogy életben maradtam.”
A véletlenek szerencsés összjátékának köszönhetően Mark Watney mégis túléli a vihart – viszont egyedül marad a Marson, a NASA pedig legközelebb négy évvel később tud embert küldeni érte, és akkor is a bolygó egy teljesen másik pontjára.
Watney-nek (akit a filmes adaptációban Matt Damon alakít) minden bátorságára és tudására szüksége lesz, hogy megpróbáljon addig is életben maradni. Ezt az élet-halál harcot az teszi igazán hátborzongatóan átélhetővé, hogy – ahogy már írtam – Weir ügyelt arra, hogy a fizika minden ismert törvényét betartsa, hősét pedig minden olyan veszélynek kiteszi, amit a Mars jelenthet egy ember számára.
„Semmi más nem volt körülöttem, csak homok, sziklák és a végtelen, üres sivatag mindenfelé. A bolygó híres vörös színe a mindent beterítő vas-oxidból származik. Vagyis több ez sivatagnál. Ez olyan öreg sivatag, hogy már szó szerint rozsdásodik.”
A könyvet még élvezetesebbé teszi Watney öniróniával és szarkazmussal mélyen átitatott humora, ami a legreménytelenebb és legsötétebb pillanatokban is előtör belőle.
„Nem akarok arrogánsnak tűnni, de én vagyok a legjobb botanikus a bolygón.”
A marsi című könyvből Mentőexpedíció címmel forgattak filmet (ezzel az alkotás csatlakozhat a legfölöslegesebben átkeresztelt magyar filmcímek egyébként megdöbbentően népes táborához), méghozzá éppen itt, Budapesten. Ridley Scott ügyelt arra, hogy a regényhez hasonlóan a film is minél élethűbb legyen, ezért a rendező rendszeresen konzultált a NASA szakembereivel.
Az alapanyagot ismerve az év egyik legjobb filmjét, és talán az évtized legjobb sci-fijét láthatja az, aki az október másodikai premier után beül a moziba.