Nem Veszprémben, hanem Bonyhádon született, mégis itt lett polgármester. Hogyan került a közéletbe?
Bonyhádon születtem, általános és középiskolába ott jártam. Miután Keszthelyen az Agrártudományi Egyetemet elvégeztem, Veszprém megyében találtam munkát egy mezőgazdasági vállalkozásnál. Onnan kerültem be a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályára előadónak. Később kiderült, hogy ennek fontos szerepe lett a későbbiekben.
1990 tavaszán, amikor a parlamenti választások előtt voltunk, bevittem az SZDSZ irodába az ajánlószelvényemet, mert számomra ők képviselték a legmarkánsabban a rendszerváltás igényét. Miután lekádereztek, rögtön megkérdeztek, hogy nem lenne-e kedvem az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltjeivel találkozni, és a mezőgazdasági kérdésekről diskurálni - akkor rendkívül izgalmas volt, hogy az SZDSZ a kisgazdákkal is szövetkezett a négyigenes népszavazásra. A mezőgazdaság helyzete és a reprivatizáció akkoriban nagyon éles politikai kérdésként merült fel. Igyekeztem helyben összefésülni a nagyon is eltérő nézeteket.
De voltaképpen akkor kerültem bele a politikába, amikor ősszel az önkormányzati választások előtt megkerestek azzal, hogy lenne-e kedvem az SZDSZ és a Fidesz közös jelöltjeként az egyik önkormányzati választási kerületben elindulni. Úgy gondoltam, hogy ez egy megtiszteltetés, talán tehetek valamit helyben a változásokért, hát elindultam. Kiemelném, hogy akkoriban nem voltam még az SZDSZ tagja. A korábban említett érvek, valamint az, hogy volt némi belelátásom a tanácsi, közigazgatási működésbe, voltak azok, amik mellettem szóltak az engem támogató pártoknál. Fontos volt az is, hogy a polgármesterjelöltnek ne legyen MSZMP-s múltja, ne kötődjön az előző rendszerhez.
Mai fejjel azt mondhatnám, hogy mérhetetlenül nagy bátorságra, vagy talán vakmerőségre vall, hogy annyi tudással és információval, amivel akkor rendelkeztem, 33 évesen egy ilyen felelősségteljes feladatot bevállaltam.
Polgármester lett Veszprémben. Melyek voltak azok a célok és elképzelések, amiket mindenképp meg akart akkor valósítani?
A legnagyobb probléma a rendszerváltás után az volt, hogy az állami vállalatok, mint például a VÁÉV, vagy a Bakony Művek tönkrementek, leépültek. Rendkívüli módon megnőtt a munkanélküliség, 20% fölött tetőzött akkoriban.
Az első borzasztóan nagy feladat az volt, hogy ezt a hitevesztett várost és a munkájukat vesztett polgárokat próbáljuk valamilyen lehetőséghez juttatni. Mindennél fontosabbnak tartottam, hogy legyenek fejlesztések, beruházások és munkahelyek. Rengeteg időt és energiát fektettünk arra, hogy elősegítsük a zöldmezős beruházások létesítését a városban.
A kilencvenes évek eleje mással sem telt, mint hogy komoly és komolytalan befektető-jelöltekkel tárgyaltunk, akiket meg kellett szűrni.
Voltak köztük olyanok, mint például dr. Wendel Schindele, akinek köszönhetően megvalósult Veszprémben, a Continental és a Valeo elődje, az ITT. Szóval létrejöttek a beruházások, amelyeket nem voltak egyből látványosak, hiszen ki kellett alakítani a közműrendszert, az infrastruktúrát, és rengeteg hatósági feladatot kellett ellátni ezzel kapcsolatban.
A lakhatással kapcsolatban is voltak gondok. Nagyon sok fiatal szeretett volna Veszprémben lakáshoz jutni, ezért sokáig azzal foglalkoztunk, hogy a volt szovjet laktanya területén lévő épületeket segítsük átalakítani, rendbe tenni.
Politikailag fontos döntésünk volt, hogy mi, a képviselő testület a legfontosabb ügyekben kétharmaddal döntsünk, ezért igyekeztünk egy kvázi nagykoalíciót kialakítani. Ezt jelzi, hogy Bors Józsefet, aki a jobboldali MDF és a KDNP érdekeit képviselte, alpolgármesternek választottuk.
Visszaemlékezve ez a kétharmados döntés volt a záloga annak, hogy ezzel az összefogással az 1990-1994 közötti időszak sikeres volt, és túljutottunk a tornyosuló nehézségeken.
1994-ben önt, valamint a képviselők nagy részét újraválasztották. Melyek voltak azok a tervek, amelyeket később sikerült megvalósítani, és melyeket nem?
Ciklustól függetlenül a legsikeresebbnek a vár alatti utcák rehabilitációját tekintem. Azonban ezt lehetett volna szisztematikusan tovább folytatni a város más részein is.
Nagyjából 2000 környékére teszem, amikor a politikai árokásás helyben is elkezdődött, és ezzel egy időben átpolitizálódott az országos minta alapján a helyi önkormányzás is, megkezdődtek a csillapíthatatlan viták, amik arról szóltak, hogy többség és ellenzék hogyan viszonyul egymáshoz. Ez rengeteg időt és energiát vett el az érdemi munkától. Az erőteljes pártpolitizálás azt hiszem, hogy nem tett jót azoknak a nagyobb ívű programoknak, amelyeket szerettünk volna megvalósítani.
A polgármesterség mellett 1994 és 1998 között országgyűlési képviselő is volt.
Bármily meglepő, sokan csodálkoznak is ezen, 1990-től 1994-ig nem voltam egyik pártnak sem tagja. Az akkori parlamenti választások idején az SZDSZ-től Magyar Bálint, a Fidesztől pedig Kövér László keresett meg, hogy vállaljam el a jelöltséget. Tekintettel arra, hogy a Fidesznél voltak akkor olyan folyamatok, amelyek számomra nem voltak akceptálhatók - gondolok itt Fodor Gáborék kiválásának okaira és a liberális értékektől való távolodásra -, az SZDSZ ajánlatát fogadtam el.
Meglepetésemre Csehák Judit, az MSZP jelöltje 4%-kal megvert, én pedig pártlistáról, megyei listavezetőként kerültem az országgyűlésbe, ezt követően lettem a liberális párt tagja.
Beszélgetésünkkor említett három „sokkélményt”, ami polgármestersége idején érte. Melyek voltak ezek?
Az első az volt, hogy egy olyasvalaki - Csehák Judit -, akinek semmi köze nem volt Veszprémhez, megveri a helyi polgármestert az országgyűlési választásokon. Az MSZP akkor szinte mindenhol tarolt. Számomra ez volt az első jel, hogy nem mindig a valós teljesítmény, hanem az országos politikai szimpátia, ami döntő lehet helyben is a választásnál.
A második sokk az volt, hogy a jobboldal jelöltjeként 2006-ban az a Debreczenyi János nyert pár százalékkal a polgármester-választáson, aki ezen maga is meglepődött, hiszen a felmérések szerint a választások előtti hónapokban teljesen simán vezettem. Az országos politika, Gyurcsány Ferenc elhíresült őszödi beszéde itt is erőteljesen rányomta a bélyegét a helyi ügyekre. Ezért is szoktam mondani, hogy a politikában bármi megtörténhet. Most is csendesen beszélgetünk egy olyan időszakban, amikor sima többsége van a kormányzó erőnek, de biztos vagyok benne, hogy ez is hirtelen megváltozhat egyik napról a másikra.
A politika forgandó, és a legváratlanabb dolgok is megtörténhetnek. Jó ha ezt az agyába vési mindenki, aki politizálásra adja a fejét.
A harmadik fájdalmas dolog 2006 után ért, miután többek közt a környezetvédelmi EU-s források megjelentek, és én környezetvédelmi szakállamtitkárként éppen ennek a területnek a gondozásával is meg voltam bízva. Akkor azt reméltem, hogy sokat fogok tudni segíteni Veszprémnek, sok hasznos tanácsot adhatok annak a településnek, ahol 16 évig voltam polgármester.
Hiába ajánlkoztam, soha rám nem nyitották az ajtót, soha egy rendezvényre, még az új testület alakuló ülésére sem kaptam meghívót. Az akkori polgármester nyilván tartott attól, hogy négy év múlva indulok a választáson és addig nehogy jót tegyek a városnak. A jelenlegi városvezetéssel egyébként a politikai nézetkülönbség ellenére sokkal jobb kapcsolatom van.
Hogyan értékeli ön az eltelt 16 évet?
Úgy gondolom, hogy a rendszerváltás után eltelt négy polgármesteri ciklus eredményeit, történéseit nem most – az azóta eltelt tíz év után -, hanem sokkal hosszabb idő elteltével fogják aktuálpolitikai megközelítés nélkül, reálisan, a helyén értékelni. Azt, hogy milyen kegyetlenül nehéz volt a plurális demokráciát helyben is megvalósítani, úrrá lenni a fojtogató gazdasági nehézségeken, a lokálpatrióta városi összefogást elősegíteni. Az azonban mindenképp hasznos lenne, ha a helyi rendszerváltás után negyedszázad elteltével alaposan analizálnánk, hogy honnan hova jutottunk el, mit csináltunk jól vagy rosszul, mit lehetett volna máshogy tenni, és mi a tanulság.
Ön szerint mi a tanulság? Mit csinálna most másképp?
Erre a kérdésre nehéz válaszolni, hiszen a mostani helyzet szinte összehasonlíthatatlan a korábbi valós önkormányzatisággal. Ma az önkormányzatok szerepe az akkorihoz képest kiüresedett, összehasonlíthatatlanul kevesebb feladatot kell ellátniuk, jóval kevesebb a hatáskörük és a felelősségük. Talán az egyik kérdés, hogy miért kellett ennek így történnie?
Egyet azért mindenképp javasolnék a polgároknak… Minél erősebbnek és magabiztosabbnak érzi magát egy kormányzó vagy önkormányzó többség, annál inkább hiszi magát tévedhetetlennek, annál inkább szegi meg a demokratikus játékszabályokat, veszi semmibe az ellenzéket és ágyaz meg a korrupciónak. A szavazópolgár mindig mérlegelje alaposan, hogy szabad-e bármilyen politikai formációra ellenőrizhetetlen túlhatalmat bízni.
Említette, hogy a politikában bármi megtörténhet. Elképzelhető, hogy Dióssy László visszatérjen a politikába?
Nem ezzel kelek és fekszem, hisz felépítettem a politika után is sikeres életemet, de a közéletben eltöltött 20 év után az ember nehezen vonatkoztathatja el magát a mindennapi történésektől. Nem zárom ki, és a korom sem predesztinál arra, hogy lemondjak egy esetleges visszatérésről a helyi politikába, de tudatosan ilyesmire most nem készülök. Mindegyik választásnál felmerül a nevem, sokan kapacitálnak az indulásra, de eddig mindig a jelenlegi munkáim mellett döntöttem.
Ha visszatérne, ma melyik pártba lépne be?
Azt hiszem, hogy én már mindig is baloldali-liberális gondolkodású és felfogású maradok, még akkor is, ha manapság nem látok olyan formációt a politikai palettának ezen oldalán, amelyikhez tiszta szívből szívesen csatlakoznék.
Említette, hogy nem a politikával kel és fekszik. Mivel foglalkozik a politika elhagyása óta?
A környezeti ügyek mindig is közel voltak hozzám. Ma igen eredményesen működő családi cégem van, amelyik környezetvédelmi projektek előkészítésétől, menedzselésétől a szálláskiadásig sok mindennel foglalkozik. Környezettudományokból szereztem PhD fokozatot, felsőoktatási intézményekben vagyok óraadó, vizsgáztatok címzetes egyetemi tanárként, valamint tudományos munkáim kötnek le.