2017. január 18., szerda
Piroska névnap

A házasságot nem a konfliktus megléte, hanem annak kezelése minősíti

Mitől működik a házasság? Elég a szerelem? És hogy maradhat harmonikus a házasság a konfliktusok vagy éppen a gyermekáldás után? Bálint Bánk pszichológus, családterapeuta válaszolt a fenti kérdésekre a Házasság hete kapcsán tartott előadásában pénteken.

Egy házasság tulajdonképpen három tényezőn múlik: a férfin, a nőn és kettőjük kapcsolatán. Ez a képlet persze csak elméletben ilyen pofonegyszerű, a valóságban azonban rengeteg apróság van, amin elcsúszhat egy házasság.

Kapásból nagy odafigyelést kíván a párválasztás. Fontos, hogy abból semmiképpen se induljunk ki, hogy mi majd megmentjük a másik felet, mert ez mindig egy egyenlőtlen kapcsolat lesz. De ha valaki csak azért ragaszkodik a társához, mert az otthoni problémák elől akar elmenekülni, az sem vezet sok jóra: az ilyen kapcsolat nagy valószínűséggel ugyanúgy zátonyra fut – mondja Bálint Bánk.

Sok tévhit él a köztudatban, amelyek ugyancsak nehezítik a helyzetet: ilyen például, hogy azt hisszük, az ellentétek vonzzák egymást. Nem véletlen azonban a régi közmondás – „Suba a subához, guba a gubához” – a hasonlóság ugyanis sokkal inkább alapot szolgáltat a házasság fennmaradásához. De ne felejtsük el azt se, hogy a jövendőbeli párunk egyszer apa vagy anya is lesz, akit nem lehet csak úgy lecserélni.

Érdemes tehát időt hagyni a kapcsolat kiépülésére, hogy jól megismerhessük egymást, hogy összecsiszolódjunk. A romantikus elképzelés ugyanis, miszerint a jó házasság alapköve a szerelem, csak féligazság. Ráadásul a szerelem kezdeti szakaszában hajlamosak vagyunk nagyon sok mindent másképpen látni és egyáltalán nem észlelni olyasmit, ami néhány év házasság után már talán bosszantóvá válhat.

Ha már itt tartunk, érdemes azt is tisztázni, mit jelent pontosan a házasság, ami a sokszor hangoztatott frázissal ellentétben egyáltalán nem csak egy papír. A házasság ugyanis az elköteleződés kinyilvánítására szolgál, és ez az, ami ma nagyon sokaknak nehezére esik, holott épp ezzel mutatnánk meg ország-világ előtt, milyen fontos számunkra a másik.

Ugyanakkor persze a házasság bizonyos fajta megpróbáltatások elé is állít bennünket. Mert mi történik például, ha elmúlik a szerelem? Igaz lenne, hogy a szeretet veszi át a helyét? Bálint Bánk szerint nem. Optimális esetben az ún. szenvedély-szerelmet a szeretetnél egy sokkal erősebb kötelék veszi át: a társ-szerelem, ami egyszerre jelent kölcsönös bizalmat, toleranciát, hűséget, ragaszkodást.

Ez csak akkor működhet, ha a házastársak a házasságkötés után kialakították identitásukat, egyfajta hierarchiát, közös életprogramjaikat, ha megtanultak leválni korábbi családjukról, odafigyelnek a házasélet fenntartására, nem feledkeznek el a közös pillanatokról, kedves gesztusokról, spontán bókokról, rendszeresen beszélgetnek, és kölcsönösen úgy érzik,

a másik személynél nincs senki fontosabb.

Akkor is, amikor már gyerekek születnek. Ilyenkor se veszítsük el a személyiségünket, mert ez okozhatja például az egyik legnagyobb konfliktust, amikor majd felnőve a gyerekek kirepülnek.

S ha már konfliktusok: ezek még a jó házasságban is elkerülhetetlenek. De a házasságot nem a konfliktus megléte minősíti, hanem annak gyakorisága, kezelése és megoldása, vagy éppen meg nem oldása. Ha magunkba fojtjuk ezeket, vagy általános érvényűvé tesszük őket, azzal biztosan rontunk a helyzeten,

a konfliktus megoldása azonban a személyiségünknek és a kapcsolatnak is jót tesz.

Mert tulajdonképpen a bocsánatkérés felér egy szerelmi vallomással.

bezárás