A városban ebben az Önvédelem Csak Csajoknak női önvédelmi tanfolyam két oktatója, Balogh Zsuzsanna és Tőkés Renáta lehet segítségünkre, akik ötalkalmas kurzusaikon megtanítanak arra, mit tehetünk, ha bajba kerülünk.
- Mindketten évekig foglalkoztunk küzdősportokkal, ismerjük a terepet, éppen ezért azt is láttuk, mennyire hiánycikknek számít a női önvédelem, holott a támadások áldozatai döntő többségben a lányok. Ráadásul, ha foglalkoznak is ezzel az oktatók, többnyire nem életszerűen teszik, mert nem készítik fel a lányokat arra, hogyan gyűrjék le a támadás során a náluk kétszer nagyobb, 100 kilós férfit, vagy éppen hogyan másszanak ki alóla. Mi egy olyan rendszert alakítottunk ki, ahol ezt is megtanítjuk, és
olyan trükköket mutatunk, amelyeket bárki elsajátíthat.
Tőkés Renáta
- Gondolom, a tanfolyam elindításában az is szerepet játszott, hogy egyre több hír szól támadásokról, szatírokról, utcai tolvajokról.
- Ez így igaz sajnos. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy sokszor csak azért nem támadnak meg egy lányt, mert épp nem akarják. Ha például úgy sétálok végig az utcán, hogy a testemtől távol lógatom a táskát a karomon, előfordulhat, hogy ezt felhívásnak veszik a tolvajok.
- Van azért egy pici pozitív változás amiatt, hogy egyre többet beszélünk a témáról? Mennyire vagyunk tudatosabbak?
- Bízunk benne, hogy a figyelemfelhívásnak, az oktatásnak megvan a pozitív hatása. Sok tanítványunk adja tovább a hírünket, anyukák kamasz lányaikkal térnek vissza a következő órára. Kicsit lassú az előrelépés, de határozottan van eredménye a munkánknak.
Jobbra Balogh Zsuzsanna
- Általában kik jönnek a tanfolyamokra? Azok, akik eleve elővigyázatosak, vagy akiknek már volt egy rossz tapasztalatuk?
- Elég vegyes a megoszlás: tartottunk már kurzust kifejezetten kamasz lányoknak is, de gyakorlatilag minden korosztály képviselteti magát nálunk. Ugyanez igaz arra is, hogy ki milyen szándékkal érkezik. Nagyjából fele-fele arányban jönnek azok, akik eleve felkészültek akarnak lenni, ha ilyen szituációba keverednének, mások épp azért jönnek el hozzánk, mert már áldozatává váltak egy utcai támadásnak.
Minden edzés előtt kitöltetünk egy egészségügyi kérdőívet, amiben arra is rákérdezünk, leírná-e az illető a problémáját, és hajlandó-e nyíltan vállalni azt, vagy maximum általánosságban beszélhetünk róla az edzésen. Többnyire abba bele szoktak egyezni az áldozatok, hogy úgy vezessük fel a történetét, mint egy általános jelenséget. Ezeknek a megosztása egyébként azért fontos, mert így konkrét szituációkon tudunk gyakorolni.
- Mire igyekeztek leginkább felhívni a figyelmet a tanfolyamokon?
- Elsősorban az utcai támadásokra fókuszálunk az órákon, arra, hogyan védhetjük meg magunkat egy fizikai támadás során.
A fő cél a megelőzés,
ezért mindig elmondjuk a lányoknak, hogy ne vezessék haza a támadót. Ez nagyon nincs bent a köztudatban, pedig alapvető fontosságú. Nagyon gyakori, hogy amikor valaki észreveszi, hogy követik, ijedségében megpróbál minél előbb hazaérni, mert azt gondolja, hogy ott majd biztonságban lesz. Holott épp emiatt van az, hogy a legtöbb támadás az otthon közelében, a ház kapualjában történik, ott, ahol senki nem lát, és nem tudok segítséget kérni. Ha épp nem azonnal, akkor következő alkalommal. Ilyenkor inkább be kell menni a legközelebbi kocsmába, és a pultossal hívatni a rendőrséget.
- Mire érdemes még odafigyelni?
- Az elővigyázatosság sosem árt. Ne az okostelefonunkat nyomkodva, fülhallgatóval sétáljunk végig az utcákon, mert az minden figyelmünket eltereli. Inkább nézzünk körül időnként – a sminkünk, frizuránk ellenőrzése helyett erre kiválóan alkalmasak a kirakatok. De ugyanez igaz futás közben is: zenét hallgatva, bedugott füllel, nem is figyelve a környezetünkre könnyű préda lehetünk. Ez persze nem azt jelenti, hogy paranoiásan menjünk végig az utcán, minden bokorban a veszélyt látva, de érdemes egyszer úgy végigsétálni a szokásos úton, hogy közben az embereket pásztázzuk. Egy idő után aztán meglátja a szemünk azt, hogy ki az, aki kevésbé bizalomgerjesztő, és sokkal könnyebb lesz érzékelni a veszélyhelyzetet. Olyankor egyébként egész egyszerűen át kell menni az utca másik oldalára, vagy levenni a kopogós cipőt, hogy ne legyünk olyan feltűnőek.
Nagyon kis odafigyeléssel óriásit lehet fordítani az arányainkon.
Ha például felutazunk a fővárosba, vagy akárhova máshova, a zsebünkben mindig legyen annyi pénz, amiből legalább a haza utat tudjuk finanszírozni, és a telefonunk, hogy hívhassuk a rendőrséget, ha kirabolnának. Mindig akkor tud valaki a leghatékonyabb lenni, ha előre látja a veszélyt. Utána is ki lehet jönni a támadásból, de az már sokkal nehezebb.
- Mit tehetünk, ha mégis megtörtént a baj? Melyek az önvédelem legfontosabb szabályai?
- Ha olyan fizikai helyzetbe kerülünk, hogy nem vagyunk konkrét életveszélyben, például nem szorítanak kést a torkunknak, de már előre látjuk a támadást, akkor egész egyszerűen legyünk mi a gyorsabbak! Egy jól irányzott ütéssel, rúgással lepjük meg a támadót, aztán pedig meneküljünk. Nem szabad megvárni annak az eredményét, vagy örülni, hogy kivédtük a támadást, mert a fájdalom elmúlhat, utána pedig ismét – akár még komolyabb – veszélybe kerülhetünk.
- Melyek azok a gyenge pontok, amelyeket érdemesebb támadni, mert nagy valószínűséggel nem számít rá a tettes?
- Belenyúlni a szembe, orrba elég hatásos, de ha az orr és a száj közötti érzékeny területre ütünk is biztosan komoly fájdalmat okozunk. Ha épp nem téli kabátban van az illető, egy gyomorra célzott ütés segíthet, nyáron, ha vékony cipőben, papucsban van, jó erősen lépjünk a támadó lábára, igyekezzünk kirúgni a térdét. Utána pedig fussunk. Küzdősportos háttér nélkül inkább ne próbáljuk levinni a földre a támadót, az már komolyabb felkészültséget igényel.
Közzétette: Önvédelem Csak Csajoknak – 2014. november 2.
Sokszor tanítják azt is, hogy a csuklónkat ellentétes irányban ki tudjuk húzni a fogásból, de ez egy 100 kilós férfi esetében nagy eséllyel nem fog működni. Ilyenkor inkább közelebb kell kerülni a támadóhoz, oldalra vinni a kezed, majd a másikkal ütni, mert akkor biztosan elengedi. Apró trükköket tanítunk – az eséstechnikára például nagy hangsúlyt fektetünk, mert az létfontosságú tud lenni, ahogy az is, hogy tudunk kiszabadulni egy szorult helyzetből.
- Egy-egy technika ismerete óriási segítség, de talán ennél is fontosabb a lélekjelenlét, hogy azokat alkalmazni is tudd. Erre hogyan készítitek fel a lányokat?
- Minden fejben dől el –
ez csak úgy működhet, ha elhiszem, hogy képes vagyok rá.
Ezt egyrészt folyamatosan elmondjuk a lányoknak, sőt tanácsoljuk, hogy álljanak otthon a tükör elé, és maguknak is ismételjék el. Ez közhelynek tűnhet, de igaz. Emellett szituációs gyakorlatokon keresztül gyakoroljuk a technikákat, így éles helyzetben is felkészültek lesznek, és nem taglózza le őket az ijedtség. Sokszor nem is tudják a lányok, mire képesek. Pedig számtalanszor tapasztaljuk, amikor egy-egy ilyen gyakorlat során lekapcsoljuk a villanyt és „megtámadjuk” őket, hogy nagyon jól reagálnak. Gyakorlatilag védőfelszerelésben kell végeznünk ezeket a feladatokat, hogy ne sérüljünk meg.
Ötalkalmas kurzusainkon arra is odafigyelünk, hogy ne 100 technikát akarjunk megtanítani nekik, mert abba csak belekeverednének éles helyzetben. Az alap dolgokat kell tudni, amiket a kéthavonta szervezett szinten tartó órákon újra és újra gyakorolunk.
- Veszprémben egyébként mennyire gyakoriak az utcai támadások?
- Bár együttműködünk a rendőrséggel, és tartottunk már különböző bemutatókat a segítségükkel például kamaszoknak, pontos statisztikáink nincsenek a támadásokról. A résztvevőink és saját tapasztalataink alapján viszont azt kell mondanunk, sajnos elég gyakoriak ezek az esetek: ha konkrét támadás nem is történik, sokszor érzékelni a veszélyhelyzetet. A molesztálás – hogy az utcán csak úgy rácsapnak a fenekedre vagy megfogják a melled – pedig napi szintű.
- Amellett, hogy működtetitek a tanfolyamot, még mit lehetne tenni ez ellen?
- Ez számunkra is kérdéses, mert nehéz megmondani, hogyan lehetne megnevelni a fiatal fiúkat, a férfiakat. De talán az segít, ha visszavágunk. A legfontosabb pedig az lenne, hogy végre elültessük a gondolatot a lányokban:
a női létnek nem természetes velejárója, hogy szó nélkül el kell tűrni a molesztálást, bántást!
Higgyük el, hogy meg lehet és tudjuk is védeni magunkat!
Az Önvédelem csak csajoknak órái rendszerint szerda esténként látogathatók, de Zsuzsa és Reni a tavasszal szeretnének két hétvégére is meghirdetni egy tanfolyamot, hogy azok is részt vehessenek rajta, akiknek nem megfelelő a hétköznap.
