„Székesfehérvár az otthonom, ameddig a családfámat vissza tudom vezetni az 1600-as évekig, mindenki fehérvári. Nekem mindent jelent ez a város: a családomat, a barátaimat, az iskolámat” – vallotta magáról Cser-Palkovics.
Úgy gondolja, hogy a megyei jogú városok az a nagyságrend, ami még mind családi, mind kulturális, mind sport szempontjából élhető; az ország fejlődésének záloga is ezekben a városokban rejlik. És bár vannak köztük különbségek, érdekeltérések is, ezek polgármesterei mégis jól tudnak közösen dolgozni, lobbizni.
„Mindig a humán terület érdekelt” – emlékezett vissza – „a matek meg a fizika sosem volt az erősségem szemben a magyarral meg a törivel, amiket szerettem és szívesen tanultam. A jogi pálya adta magát, az emberre hatással van az a környezet, amiben felnő” – utalt arra, hogy édesapja is jogász. – „Amikor 1998-ban végeztem Pécsen, jött egy lehetőség, hogy a Videotonnál dolgozhattam jogászként – ez azért volt nagyszerű lehetőség, mert egy nagyvállalatnál az ember nemcsak jogász, hanem egy sokkal szélesebb látásmódot sajátíthat el, mint egy szakosodott ügyvéd.”
Cser-Palkovics vallja: fontos, hogy ne rögtön a politikával kezdjen az ember, hanem legyen egy olyan szakmája, amit szeret, mert így nem lesz kiszolgáltatott az ingoványos közéletnek, lesz mihez visszatérni, ha ezt hozza az élet;
másrészt pedig fontos, hogy gyakorlati tapasztalattal rendelkezzen az, aki közéleti szereplést vállal.
Náluk a családban a vasárnapi ebéd mellett mindig téma volt a közélet, a város, a világ dolgai, már a rendszerváltás előtt is – mondta. 1989-ben a közélet iránt érdeklődő fiatalként döntött a Fidesz mellett, egyetemi évei alatt a fehérvári szervezet munkájába is aktívan bekapcsolódott, de ez még nem volt tudatos döntést a politikai pálya mellett, inkább csak érdeklődés a közélet iránt.
Úgy gondolja, hogy a polgármesteri munka kormányzást jelent, csapatkapitányi feladatokat: nem működőképes az, ha az ember mindent egyedül próbál megoldani.
A polgármester szerencséje, hogy nem tud elszakadni a valóságtól: nap mint nap szembesül a munkája eredményével, míg egy parlamenti képviselőnek nincs meg az a közvetlen visszacsatolás,
amit egy városvezető az utcán sétálva a szembejövőktől is megkap. Több szakmai munka kellene a Parlamentbe, érzi is az országgyűlési képviselőkön, hogy nem elégíti ki őket az a szakmai munka, amit ott végeznek. Ő maga sem bánja, hogy az önkormányzat mellett döntött, már csak azért is, mert így a családjával is több időt tud tölteni.