‒ Közösségi tervezés hogyan kapcsolódik a Smart City koncepcióhoz?
‒ A manapság széles körben használt és divatos „Smart City”, „okos város”, „intelligens város”, „kreatív város” megnevezések lényegében mind ugyanazt a fogalmat takarják. Olyan városokra használják ezeket a megnevezéseket, ahol az informatikai és a telekommunikációs technológiát (ICT) közösségi szinten képesek felhasználni; ahol nem a szolgáltatásokat, hanem az állampolgárokat helyezik a középpontba; és ahol nem öncélú fejlesztéseket hajtanak végre, hanem a lakóközösséggel együttműködve, polgáraik igényeit elégítik ki.
A Smart City fenti három ismérve közül a másodikhoz és a harmadikhoz szorosan kapcsolódik a közösségi tervezés, amely olyan folyamat, amelyben az érintett lakosság, gazdasági és civil szereplők a legelejétől fogva be vannak vonva. A közösségi tervezés, vagy más néven a részvételen alapuló tervezés módszertana különféle vizuális elemzési, illetve csoporttechnikákat alkalmaz, azonban a más ágazatokban ugrásszerű növekedést és fejlődést eredményező digitális technológiák használata még nem terjedt el. Ha ez is megtörténik, onnantól kezdve a közösségi tervezést a Smart City programok alapvető elemének fogja tartani a szakirodalom és a szakma, „kötelező” elem lesz egy „intelligens város” kialakulásához.
‒ Milyen előnyei és hátrányai vannak a közösségi tervezésnek?
‒ Elég csak megnézni a Városliget fejlesztését, vagy ha nemzetközi példát akarunk hozni, akkor az isztambuli Gezi park vagy a Stuttgart 21 elnevezésű fejlesztéseket, hogy lássuk mi történhet, ha egy városfejlesztési beruházásba nincsenek bevonva az érintett lakosság, vagy a gazdasági, civil szereplők igényei, véleményei. A közösségi tervezés valós igényeken alapuló, társadalmilag jobban elfogadott, integrált és komplex nézőpontot alkalmazó fejlesztést eredményez, amelyben az innovatív ötletek is nagyobb eséllyel kerülnek becsatornázásra. További előnye a folyamatnak, hogy a konfliktusok minimalizálásával konszenzusos eredményt ad, és növeli az összes szereplő kötődését az adott fejlesztés iránt. A folyamat során keletkezett fejlesztési tervtől függetlenül már önmagában az is óriási előny, hogy erősíti a társadalmi kohéziót az által, hogy összehozza a lakosokat, a gazdasági és civil szereplőket, és előremutató, értelmes párbeszédet alakít ki között. Természetesen vannak hátrányai is a közösségi tervezésnek; hosszabb ideig tart, és drágább előkészítési folyamat.
‒ Közösségi tervezés hogyan valósulhat meg a gyakorlatban?
‒ Sikeres közösségi tervezés alapos előkészítő munka után, őszinte légkörben, egymás felé bizalommal közelítő szereplők között valósítható meg. Szükség van a fejlesztő döntéshozói (politika), illetve szakmai (főépítész) oldalán, a tervezőnél és a helyi lakosságnál is a kellő nyitottságra. Fontos, hogy a folyamat menedzselésére tapasztalt szakmai csapat legyen kijelölve, amelynek tagjai felelősen állnak a munkához.
Ha a fenti tényezők teljesülnek, akkor az összes szereplő az alábbi lépéseken megy végig közösen egy átlagosan négy-tíz alkalmas tervezési folyamat keretében:
- Problémák összegyűjtése – problématérkép
- Igények megfogalmazása – vágytérkép
- Problémák megoldására és a felmerült igényekre adott válaszok, funkciók összegyűjtése – funkciótérkép
- Részletes tervezés
- Végleges terv elfogadása
‒ Milyen szinten kell bevonni a lakosságot?
‒ A közösségi tervezés legitimitását nagyban befolyásolja a helyi lakosság bevonásának mértéke. Ezért arra kell törekedni, hogy minél több érintett személy, illetve társadalmi csoport véleménye, igénye legyen becsatornázva a folyamatba. Nagy segítség tud lenni az intézményesült szervezeti struktúra, mint például civil szervezet, társasház vagy lakásszövetkezet, de figyelni kell azon csoportokra is, amelyek az előbbi struktúrákból valami oknál fogva kimaradtak. A közösségi tervezés jó alkalom lehet arra, hogy ezek a személyek bekapcsolódjanak a civil életbe. Fontosnak tartom, hogy a közösségi tervezés nem csak lehetőség a helyi lakosság számára, hanem felelősség is. A bevonás mértéke, és ezáltal a folyamat eredménye az ő hozzáállásuktól is nagyon függ. A helyi lakosság megszólítása történhet hagyományos kommunikációs csatornákon keresztül, mint a nyomtatott sajtó, a plakátok és szórólapok, de nem szabad kihagyni modernebb csatornákat sem, mint az internet illetve a web2 alkalmazások, például a facebook.
‒ Milyen tapasztalataik vannak Óbuda-Békásmegyeren?
‒ Budapest Főváros III. kerület, Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat 2014-ben az Integrált Településfejlesztési Stratégiájának elkészítése során kezdte tudatosan bevonni a helyi lakosságot a kerület fejlesztéseinek tervezésébe. Ugyancsak ebben az évben Békásmegyer Ófalu közössége felvetette egy közösségi tér, park kialakítását városrészükben. Az alulról jövő kezdeményezés felkarolása és finanszírozása egy helyiek által tervezett, és ezáltal elfogadott fejlesztést eredményezett.
A fenti két tapasztalat alapján 2015 elején Óbuda-Békásmegyer képviselőtestülete úgy döntött, hogy minden városfejlesztési projekt előkészítésénél bevonja az érintett lakosságot, a civil és gazdasági szereplőket, és a közösségi tervezés folyamatának lebonyolítását a Városfejlesztő Kft.-hez delegálta. Tavaly tizenegy köz- és zöldterületfejlesztés előkészítését valósítottuk meg közösségi tervezés keretében. A 48 rendezvényen közel 800 ember bevonása történt meg. A helyi lakosságtól több mint 300 megkeresést kaptunk e-mailben, illetve papíralapon. A városfejlesztő 51 cikket írt, 4000 szórólapot, 120 plakátot készített, és 43 belső szakmai egyeztetést szervezett, illetve vezetett le a témában. Az egyes tervezési területekről készített kérdőíveket 382-en töltötték ki. A 11 helyszínből hat helyen koncepcióterv készült, míg a másik öt helyszínen kiviteli tervig jutott el az előkészítés folyamata. Tervezői költségbecslések alapján közel 3,5 milliárd Ft összegű fejlesztési csomagot sikerült kialakítani közösen a helyi lakossággal.
Legfontosabb tapasztalat, hogy a közösségi tervezés tanulási folyamat az összes szereplő számára (önkormányzat, lakosság, tervező). Meg kell tapasztalni a lakosságnak, hogy nem hagyományos lakossági fórumról van szó, amelyen az összes problémát el kell mondania az önkormányzat képviselőjének, hanem közös gondolkodásról, amelyben a lakosnál lévő információ (legyen az a probléma, vagy annak megoldása) nélkülözhetetlen. A tervezőnek meg kell tanulnia, hogy azokat a problémákat és megoldásokat helyezze a fókuszba, amelyeket az adott területen élők felvetnek. Nem kell feltétlen minden esetben a megoldást szállítania a tervezőnek, hanem elsősorban szakmaiságával és kreativitásával tudja előre vinni a folyamatot. Végül az önkormányzatnak is meg kell tanulnia partnerként kezelni a lakosságot. Az a tapasztalatunk, hogy bár a folyamat időigényes, nincs más jó megoldás a városi terekben jelentkező problémák, ellentétek feloldására.
‒ Egy vidéki város miben lehet más, mint a főváros?
‒ A 2015-ben megvalósított kerületi tervezések híre eljutott a szomszédos Szentendre város vezetéséhez is, akik felkértek, hogy az ottani fejlesztések előkészítésébe is kapcsolódjunk be. Így van már tapasztalatunk arra vonatkozóan, milyen egy közösségi tervezést lebonyolítani Budapesten kívül. Tapasztalataink alapján egy vidéki városban erősebb a helyi identitástudat, amely a lakosság bevonásánál, aktivitásában előnyt jelenthet. A fővárosi kettős (kerületi és fővárosi szintű) szabályozási rendszer és a bonyolultabb tulajdonviszony-rendszer miatt több szereplőt, illetve keretfeltételt kell figyelembe venni egy III. kerületi tervezésnél, mint egy vidéki városban. A fővárosban a tömegközlekedés, a közvilágítás, a hulladékgazdálkodás a Fővárosi Önkormányzat hatáskörébe tartozik, míg a köz- és zöldterületek nagy része a kerületi önkormányzatok kezelésében van. A vidéki városokban komplexebb fejlesztések esetében is könnyen megvalósítható a közösségi tervezés a kevesebb szereplő és az egyszerűbb, átláthatóbb hatáskörök miatt.
Gesztesi Ákos
Veszprém Portré
