Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Szerelmes levél Lisa Stansfieldtől

2016. július 16. 9:56
Avagy egy öntudatos, kortalan énekesnő vallomásai a Veszprém Aréna színpadán.

Észrevették már, mennyit változott az évtizedek alatt, hogyan éli meg egy nő a nőiségét és az érzelmeit? Nyilván igen, de én most arra gondolok, mennyiben más kisugárzással bírtak a '70-es, '80-as, vagy akár még korábbi évek nőalakjai, akár ha csak az érzéseik megmutatásáról volt szó.

Mert az először hazánkba látogató Lisa Stansfield pénteki teltházas koncertje és egész színpadi jelenléte akarva-akaratlanul épp ezt juttatta eszembe: hogy ez a nő egy percig sem fél őszintén felvállalni magát. Tessék, íme, ez vagyok én.

És ez igen szép teljesítmény már csak azért is, mert a zenei szakma manapság elsősorban nem az olyan, jórészt a szerelemről szóló popdalok előtt adózik és magasztalja fel őket, mint amilyeneket Lisa Stansfield is képvisel. Ha csak a dalok mellé nem társul kivételes hang és minimum megkapó személyiség, elmarad a dicséret. A brit énekesnőnek szerencsére azonban mindkettőből kijutott, és ez az, ami miatt a színpadon állva korokon átívelve képes megfogni a zenéjével, annak ellenére, hogy más körülmények között nem feltétlenül én vagyok a célközönsége.

Lisa Stansfield péntek este nem egyszerűen felénekelte legismertebb slágereit, hanem színésznői „múltjához” méltón valóban elő is adta őket, folyamatosan játszott, egy-egy történetet vitt a színpadra: a lágyabb melódiák esetében mintegy szerelmes levélként juttatta el az üzenetét a közönségen keresztül, a tempósabb, visszatapsolás előtti záró akkordnál, az All around a world-nél pedig pont olyan hangulatot varázsolt, mint ami a nemzeteket tömörítő fesztiválokra jellemző. És mindeközben megmutatta a nőiség minden arcát: egyik pillanatban cserfes volt, a másikban bosszúálló, aztán sebezhető és odaadó, majd erős és méltóságteljes alak.

De ez az este nem csak egy egyszemélyes show volt: az énekesnő figyelt arra, hogy tartsa a kapcsolatot zenésztársaival is, és ne csupán biodíszletként szolgáljanak mellette. Hanem igazi partnerek legyenek, akikkel lehet együtt örülni, bolondozni, akikre lehet támaszkodni. Pont, mint a barátokkal. És akiknek ugyanúgy járt a több perces vastaps és a dicséretnek is beérő táncoló párok látványa a küzdőtéren egy-egy szám alatt.

Bertalan Melinda
Domján Attila

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.