A fent megfogalmazottak nyilván csak azoknak jelentenek újdonságot, akik még nem hallották élőben a Thievery Corporationt. Bevallom, én is közéjük tartozom, az interneten utánuk keresve tipikusan olyan zenét vártam, amit az ember akkor hallgat, ha dolgozni akar, vagy szimplán eldőlni a kanapén, és pihenni. A veszprémi koncerten is lehetett volna így tenni, csak nem lett volna érdemes.
Nagyon megörültem, amikor a küzdőtérre érkezve megláttam, hogy az eddigi VeszprémFest koncertekkel ellentétben, itt nincsenek székek. Gondoltam, ha ez így van, akkor itt biztos valami közönséget megmozgatós produkciónak kell következnie. Legalább olyannak, mint amilyen a szombati Jamie Cullum koncert volt. És így is lett. Hiába számítottam az előzetes albumhallgatások során egy loungeos chilles, nyugodt háttérzenére, a Theivery Corporation megmozgatta az Veszprém Arénát.
De mi az hogy megmozgatta? Csak úgy lüktetett az aréna a reagge dallamoktól és a basszustól vasárnap este, 20 perc után már én is azon kaptam magam, hogy bólogatok az ütemekre úgy, hogy a slágerdalaikon kívül alig ismerek tőlük valamit.
A Thievery Washingtonból indulva már kereken 20 éve ötvözi a lounge-ot, a dub-ot, a pszichedelikus rockot, és a bossa-novát úgy, hogy Rob Garza és Eric Hilton végig a keverőpultok mögött maradva mindig a legkiválóbb zenészeket és énekeseket gyűjtötte maga köré. Ahogy a Rolling Stone magazin írja: „Hilton és Garza tágra nyílt szemekkel, kíváncsian fedez fel idegen kultúrákat és ismeretlen, meglepő ízeket. Aztán bezárkóznak egy lemezstúdióba, hogy olyan dalokat vegyenek föl, amelyek egy jobb világról szóló történeteket mesélnek el.” Ezekben mesékben náluk sokszor visszatérő elem a politika, így Veszprémben is sikerült egy kicsit „donaldtrumpozni”, de ez szinte már megszokott egy ilyen trendekkel szembe menő zenét játszó együttestől.
A kissé melankólikus kezdés után (Heaven's Gonna Burn Your Eyes) már persze szólt a ’put your hands up’, az Eric Hilton nélkül, de a LouLou Ghelichkhanival és a többi énekessel és zenésszel (volt, hogy majdnem 10-en voltak egyszerre a színpadon!) felálló Thievery nem kicsit élt a színpadon, örömzenélés volt ez a javából, amelynek hangulatát szerencsére a közönségre is sikerült átragasztani. Talán jobb is volt, hogy az arénában volt a koncert, hisz nehezen tudtam volna elképzelni a barokkos épületek közti fejrázást és csápolást, ráadásul ott könnyebb is lett volna a macskaköveken kitörni az ember bokáját.
Különösebben nem áll hozzám közel a Thievery Corporation műfaja, de mint ez a koncert is megint bebizonyította, érdemes új zenékbe belehallgatni, hiszen élőben majdnem minden zene jobban élvezhető, mint Spotifyról lejátszva. Tessék csak koncertre járni!
A koncertről készül galériánkat IDE KATTINTVA tudja böngészni.
Fotók: Vámosi Patrik