A belga kisváros, Bruges neve sokak számára ismerősen csenghet, méghozzá a magyar mozikban a kínosan rossz Erőszakik címmel vetített, de egyébként zseniális In Bruges című film miatt (Colin Farrell és Ralph Fiennes játszanak benne, a film maga is megérne egy külön posztot).
Most azonban Bruges még a történelmi város nevezetességei köré épített filmnél is emlékezetesebb reklámot kapott. Történt ugyanis, hogy az egyik helyi sörfőzde, a De Halve Maan tulajdonosa, a lokálpatrióta Xavier Vanneste megelégelte, hogy a folyékony kenyeret a főzdéből a palackozó üzembe szállító teherautók koptatják a középkori macskaköves utcákat és szennyezik a levegőt, ezért elhatározta, hogy
több kilométer hosszú vezetéket fektet le a két üzem között a sör továbbítására.
Az álom részben közösségi finanszírozással vált valóra, és mostantól óránként több mint négyezer liter sört átereszteni képes cső húzódik Bruges utcái alatt, amit ősztől üzemelnek be. A gyűjtést segítette, hogy Vanneste nem jófejségi alapon kért pénzt: cserébe sört ígért. Többszintű támogatói rendszert talált ki, aki pedig legalább 7500 eurót fektetett a vezeték lefektetésébe, annak élete végéig napi egy üveg ingyen sört ígért. Bejött: a teljes, négymillió eurós költségvetés tíz százalékát a szomjazó közösség dobta össze.
Egy olyan városban, aminek szinte az egésze műemlék épületekből áll, és legfőbb értéke a városkép, ami úgy vonzza a turistákat, mint a teraszon elfogyasztott lekváros kenyér a darazsakat, általában nehéz csatákat kell vívni akár egyetlen macskakő megmozdításáért is. Ezúttal azonban az önkormányzat hamar beadta a derekát, amikor szembesült vele, milyen nagy a sörvezeték támogatottsága. És tették azért is, mert belátták: a történelmi falaknál csak egy dolog vonzhat több turistát. Ha a falak között életet is találnak. A sörvezeték révén Bruges végre nem a múltja, hanem a jelene miatt került címlapokra.
Ez meg Ralph Fiennes leírása a városról, de egyáltalán nem kiskorú- és főleg nem NMHH-kompatibilis, úgyhogy inkább ne is kattintson rá.
