2017. július 25., kedd
Kristóf, Jakab névnap

A dalok ösztönösen születnek

A névválasztáson nem kellett sokat gondolkodni. Amikor próbatermet béreltek, mindig azt kérdezték tőlük, ez most épp melyik zenekar? Ez egy másik. Péterffy Lili énekesnővel és Bartalos Jenő gitárossal beszélgettünk.

Egy éve jött létre a mostani felállás. Összeszokott a csapat?

Habár valóban friss felállásról beszélünk, mondhatjuk, hogy megtaláltuk az összhangot. Különbözőek vagyunk korban, nemben és személyiségben is, mégis jól tudunk együtt dolgozni. Két dalunk született azóta, a Kéne közös kép, illetve az Én csak téged. Az idei évben kezdtek el besűrűsödni a koncertek és ezt most nagyon élvezzük.

A Dal 2016-ban a legjobb harminc közé jutottatok. Hogy éltétek ezt meg?

Tulajdonképpen A Dalban debütált énekesnőként Lili, úgy érezzük, itt tudtuk igazán megmutatni magunkat és az új felállást. Úgy tűnik, a közönség is szeretett minket, remek visszajelzéseket kaptunk. Mondhatjuk, a Kéne közös kép volt a zenekar szerelem-dala. Mindig a próbák végén játszottuk el, csak úgy ráadásként. Akkor még nem is volt kész dal, csak egy hatalmas verse, de mindig jóérzéssel játszottuk. Aztán találkoztunk Jappánnal, aki azóta a zenei producerünk lett, és kitalálta, hogy ebből kellene zenét csinálni. Ez egyébként sorsszerű volt, hiszen Jappánnak úgy mutattuk meg ezt a kis szerzeményt, hogy „figyelj, itt van még ez is, de ez csak olyan kis, tudod…”. Ennek ellenére ebben látta a legnagyobb potenciált és végül ezzel jelentkeztünk az Eurovíziós Dalfesztiválra.

Kinek szólnak a dalaitok?

Igazából mindenkihez. Persze, nem egy gyerekdalokat játszó zenekar vagyunk. Mondjuk inkább, hogy a zenéinket tizenhattól felfelé ajánljuk. Erről egyébként még soha nem beszélgettünk, hogy kinek szóljanak a dalok. Nem úgy ülünk le írni, hogy akkor most célozzuk meg a középkorú magányos férfiakat. Ösztönösen születnek a dalaink, és ha valaki talál benne valamit, ami megfogja, akkor természetesen örülünk.

Arról írunk, ami minket is foglalkoztat, és amit mi is átélünk. A dalszerzés egyébként egy kicsit terápiának is felfogható. Olyankor írunk, amikor valami nehéz és fáj. Ha minden szuper, akkor érdekes módon nem jön az ihlet, hiszen olyankor az ember csak úgy sodródik a jelennel és megéli a pillanatot.

Azáltal, hogy „kizenéljük” magunkból a gondokat, kiüríthetjük egy kicsit a lelki szemetesládánkat, és ha ezzel adhatunk valakinek egy mosolyt vagy egy gondolatot, az szuper érzés. Így tölti fel egymást az előadó és a hallgató.

Hogy tetszik Veszprém?

A főváros pörgése és tömege miatt sokszor személytelenné válnak a találkozások, így felüdülés látni, hogy itt odafigyelnek egymásra az emberek és előzékenyek a másikkal. Hozzánk is mindenkinek volt egy kedves szava, amikor sétálgattunk, megjegyezték, hogy tetszett nekik a koncert és ez szuper érzés!