2017. május 27., szombat
Hella névnap

Mindegy, hogy sámli vagy soufflée

Az a séf vagyok, aki kreatív ötleteivel, tudásával egyre több emberben ébreszti fel az igényt arra, hogy kifejezze érzéseit a környezetének, szeretteinek.

Kocsis Bálint vagyok, mesterszakács, séf. Balatonalmádiban élek 3 fantasztikus gyermekemmel és feleségemmel. Gyermekkorom óta az illatok, a fűszerek és ízek kísérnek utamon, melyek iránti fogékonyságom a konyhán töltött éveim alatt is egyre markánsabban megmutatkozott.

Főzőbemutatóimmal és a CSIKOS® márkával sok mosoly, boldog pillanat megszületéséhez járultam már hozzá, és ez számomra az egyik leginkább inspiráló dolog az életemben. Azon szerencsések között tartanak számon, akiknek a szakmája egyben a hobbija is. Pedig ők nem is sejtik, hogy ennek semmi köze a szerencséhez, de kezdjük az elején...

Hiszem, hogy a figyelem, az energia és az odafigyelés az ízek mellett az adott pillanatban együtt, összhatásban is érezhető lesz annak a személynek, aki elfogyasztja az adott ételt.

25 évnyi gasztronómiai pálya után már szilárd meggyőződésem, hogy a szándék, amivel létrehozunk valamit, végül érzékelhető lesz. Függetlenül attól, hogy egy teát főztünk kedvesünknek, vagy egy 6 fogásos, szofisztikált gourmet menüsort állítottunk össze és készítettünk el számára, ez a megfoghatatlan jó érzés időnként felbukkan és megmutatja magát, hogy itt van és igenis létezik.

De mi vagy ki szükségeltetik az összetevőkhöz, hogy megtapasztalhassuk a fenti pozitív élményt?

Hallottuk már számtalanszor, hogy egy azonos receptet pontosan ugyanúgy elkészítve más-más eredményt kapunk akkor, ha különböző személyek készítik el ugyanazt a receptúrát. Ismerjük, könyökünkön jön már ki. De vajon végiggondoltuk-e a fenti kijelentés súlyát úgy igazán?

Ez valóban lehetséges lenne? Vagy ez ismét valami belemagyarázott ' trendi spiri" dolog?

Véleményem szerint van pár tényező, sajnos bátran hívhatjuk változónak is, melyek alapjaiban meghatározzák főzéseink végeredményét.

Elsők közt az alapanyagok minősége és az alapanyagok ismerete a legfontosabb, ez megkerülhetetlen. Ezt követi maga főzés, a technológia, a főzés-sütés leírt, fix folyamata.

Pályafutásom alatt számtalanszor szembesültem azzal, hogy a velem dolgozó szakácsok, kisegítők, munkatársak bármit meg tudnak tanulni, ami az adott étel elkészítéséhez fizikai síkon szükséges. Pontosan és precízen, betartva a receptúrát elkészítik ugyanazt az ételt, ugyanannyi idő alatt, és megszólalásig egyforma módon tálalják is azt. Mégis miért kapjuk azt a visszajelzést a vendégektől, hogy nem ugyanolyan, mint múltkor, amikor más készítette el ezt az ételt? Nem olyan ízében, és nem ugyanazt a hatást váltja ki, mint a korábbi alkalommal.

Hol itt a hiba? Ki hibázott, ha hibáról beszélhetünk egyáltalán?

Sok fentihez hasonló eset, és további területeken való kutatómunka és tapasztalat, valamint számos elolvasott könyv után már tudom, hogy

nem az a legfontosabb, hogy MIT kell csinálni, hanem, hogy MIÉRT is kell azt úgy csinálni.

Ez az elv édestestvére a nyersanyagismeretnek, de mégis sokkal több annál.

Tehát Mit vs. Miért:

Ahogy értenünk kell azt is, hogy mit miért csinálunk az életünkben. Ha ez nincs meg, akkor az eredmény csak esetleges, jobb esetben középszerű lesz. Az élet pedig nem túl jó gondolatolvasó, ritkán kapjuk azt az eredményt, amire gondolunk, ha egyszer más indíttatásból cselekszünk. Viszont ha az érzéseink, egy adott szándék vezetnek az egész főzésen át az alapanyag kiválasztástól a tálalásig minket, akkor biztosak lehetünk, hogy többet hozunk létre egy snassz ennivalónál. Egy adott ételnél legalább annyira fontos, hogy milyen hangulatban, lelkiállapotban van a séf, mint az is, hogy melyik fűszerből, alapanyagból hány deka került bele.

Mi a szándékunk, mit akarunk az egésszel létrehozni? Hogy elmúljon az éhségünk? Na ne már!

Hogy örömet okozzunk a kedvesünknek, gyermekünknek? Esetleg az egészségére, közérzetére szeretnénk jobb hatást gyakorolni? Egészen egyszerűen csak azt akarjuk, hogy másnak jó érzése legyen az adott pillanatban, esetleg egy még nem létező jó érzést akarunk létrehozni számára? Spiri, mi? Legalább annyira, mint Einstein relativitáselmélete. Ez hívom mögöttes érzésnek vagy szándéknak. A főzés önkifejezés.

Kifejezése az érzéseimnek a szeretteim felé, és kifejezése saját értékrendemnek, céljaimnak és szándékaimnak is. Csodálatos érzés az, hogy embereket tudok magasabb rezgésszintre hozni a kreativitásommal, az ötleteimmel, mert jobban érzik magukat, mint előtte.

Egy kedves barátomat láttam vendégül egy 5 fogásos degusztációs menüre, és az ételsor végén kicsit kába, de elégedett mosollyal annyit kérdezett:

- Bálint, mi lesz holnap? Mert más lettem mint tegnap voltam, új tapasztalataim vannak, másképpen gondolkodom bizonyos dolgokról, mint eddig.

Folytassuk majd innen.

Szeretettel: Kocsis Bálint

www.kocsisbalint.huwww.csikoslekvar.hu