2017. január 22., vasárnap
Vince névnap

Szükségünk van hősökre

Brusznyai Árpád emlékkonferenciát rendeztek szombaton a Petőfi Színházban az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából. A konferencián egykori szabadságharcosok is felszólaltak.

Országszerte megkezdődtek az ’56-os forradalom 60. évfordulója köré szervezett megemlékezések, amelynek egyik kitüntetett programja a Brusznyai-konferencia és kiállítás az 1956-os Pesti Srác Alapítvány szervezésében.

Oberfrank Pál, a veszprémi teátrum igazgatója a rendezvény elején a fiatal közönséghez szólva emlékezetett: több százezer tehetség országa vagyunk, csodaszép környezetben élhetünk, sorsunk szerint évtizedről évtizedre mégis meg kell küzdeni a szabadságunkért – különösképpen, mert a talentum kibontakoztatásához elengedhetetlen utóbbi. Így volt ez 1956-ban is – és ma is. De ahhoz, hogy élni tudjunk a lehetőségekkel, ismernünk kell a múltunkat és továbbadni a tudást.

Porga Gyula polgármester szerint ugyanennyire fontos, hogy egy közösségnek legyenek hősei, akiket tisztelhetünk, és akik megalapoznak egy közösség jövőjének. Brusznyai Árpád, a szelíd forradalmár ilyen hős volt. De mindazok a „névtelen” szabadságharcosok is, akik ugyancsak átélték a borzalmakat – és akik végül túlélték őket, hogy beszámolhassanak róla a következő nemzedékeknek, útmutatást is adva nekik.

Az évfordulós programsorozatok fő célkitűzése éppen ezeknek a találkozásoknak a sűrítése, az 56-os magyar forradalom és szabadságharc eszméinek megőrzése.

Hasonló gondolat mentén működik az 1956-os Pesti Srác Alapítvány, melyet Pongrácz Gergely alapított 20 évvel ezelőtt. Pongrácz maga is harcolt a Corvin-közben 56 őszén, amelyet a szovjetek hosszú ideig képtelenek voltak bevenni, az ottani harcosok főnökükké választották. Az alapítvány létrehozásával egykori bajtársainak kívánt emléket állítani.
Dr. Longauer Tibor alelnök azt is ismertette, miért Brusznyai lett a mostani konferencia központi alakja: mivel mindennek vannak előzményei és következményei, Brusznyai családjának élete pedig leköveti az egész 20. századot, nagyon jól leírható ez a láncolat. Mindamellett Brusznyai helytállásával és felelős gondolkodásával bizonyította azt is, hogy egy értelmiségi felelőssége nem áll meg a munkájánál.

A konferencia védnöke Wittner Mária egykori szabadságharcos volt, akit annak idején ugyancsak halálra ítéltek, de az ítéletet nem hajtották végre. Ma a világ több pontján számol be emlékeiről és tanítja a forradalom valódi történetét. Egy ilyen alkalommal egy olasz diák megjegyzése nyomán jött rá arra, hogy a lyukas zászló, amelyen a lyuk számukra az átkos Rákosi címer helyét jelölte, akár egy golyóütötte sebet is szimbolizálhat a haza testén. A kérdés csak az, mikor gyógyul be ez a seb?

„33 évig hazudtak az iskolában, és ellenforradalomnak tüntették fel azt, ami valójában szabadságharc volt. Aztán a rendszerváltáskor két kisgyerek, akik ott jártak az utcákon, és emlékeiket feljegyezték naplójukba, végre visszaadták ’56 tisztaságát, amit korábban a hatalom bemocskolt” – idézte fel a múlt eseményeit.

Ez a hatalom mocskolta be ugyanúgy Brusznyai Árpád nevét, aki előrelátón, mert féltette városát, és tudta, ha csak egy lövés is dördül, a szovjetek lerohanják Veszprémet, lehetővé tette, hogy békésen folyjon le a forradalom. Hősies tettéért azonban csak megaláztatást kapott: Pap János megyei párttitkár túlságosan enyhének találta az életfogytiglani ítéletet, ezért kivégezték.

Brusznyai jelleméről árulkodik, hogy utolsó napján kislányának írt mesét. Egyetlen bűne volt, hogy túlságosan sok volt benne a szeretet és a tudás.

„Ami azonban a kommunistáknak hiba volt, az utókornak erény. Hűnek kell maradnunk ahhoz, amit ő és a többi forradalmár képviselt – hangsúlyozta Wittner Mária. – Ma is meg kell harcolnunk a szabadságunkért. És ne higgyük, hogy kicsik vagyunk – lélekben hatalmasok vagyunk.”

bezárás