Az első furcsaság akkor történt, amikor egy hónap után a kedvelt üzlet hirtelen bezárt. Nem sokkal ezután újranyitott, ugyanazzal az arculattal, ugyanazokkal az italokkal – épp csak a hely varázsa és a pultban kiszolgáló személye változott meg, akiről többen tudták, maga az üzlet megálmodója és létrehozója. Majd a lébár Facebook-oldalán tűnt fel az üzenet, miszerint az ott folyó tevékenység már nem az eredeti, minden ötletet sajátjaként használ a jelenlegi üzemeltető, mindeközben pedig Dzsuuzda – az IGAZI lébár címen új közösségi oldal indult.
Az ügyben megkeresett minket Tőszegi István, a lébár megálmodója és kivitelezője, hogy elmondja a részleteket.
A fotót még István készítette, ma már nem ilyen kép fogad minket az üzletben
Világlátott, sporttal, egészséges életmóddal foglalkozó és a szerint élő emberként régi álma volt, hogy létrehozzon valamit, ami erre hívja fel a figyelmet, ráadásul nagyon kézzelfogható. Ötletelt, sokat gondolkodott, mire megszületett a fejében a lébár terve, nyár elején pedig az ideális helyet is megtalálta hozzá, amikor meglátta a kiadó üzlet hirdetését a Fortuna udvarban. Éjjel-nappal dolgozott, hogy mindehhez minőségi keretet biztosítson, az arculattól kezdve a logón át a palackok formájáig – mindahhoz, amit most más bitorol. Tervei alapján egy grafikus barátjával készíttette el a dizájnelemeket; ezt, és a szakmunkát (villany, víz) leszámítva mindent a két kezével rakott össze, hogy megvalósuljon az álma.
Minden a sínen volt: egy akkor még barátjának vélt ismerőse BT-jében elindult a Dzsuuzda működése.
„Itt követtem el a hibát. Hittem egy olyan embernek, akinek nem kellett volna, akiről azt gondoltam, »csak a jó szándék vezérli«” – meséli István.
István terve a lébár berendezéséről
Kezdetben ment minden a maga útján, egészen november elejéig, amikor egy magánéleti banális esetet és szóváltást követően Tőszegi István elhagyta az üzletet. * Nem kaphatott meg „valamit”, így elvette azt, ami a legjobban fájt. Az üzlet pedig működik tovább, mintha mi se történt volna. „Mivel nyitott ember vagyok, és úgy gondoltam, bízhatok benne, megosztottam vele az éjszakákon át kikísérletezett és összeállított receptúrákat is, azt is, hogyan lehetne majd még jobbá varázsolni őket. Gyakorlatilag aranytálcán nyújtottam át mindent” – mondja István.
Bevallja, voltak intő jelek, így egy idő után maga is érezte, jobb lesz, ha hamarosan elindít egy saját kft-t. „Hittem az adott szóban, azt fontosabbnak tartottam a papírnál. Meglehet, naiv voltam. Visszagondolva persze már megkérdezem magamtól, hogy bízhattam meg ennyire elvakultan valakiben, ahelyett, hogy csak magamban hittem volna és egyedül építem fel az álmom.”
Most ezt teszi, és küzd a Dzsuuzdáért. "A szellemi terméket megpróbálom védelem alá hozni, ezen vagyok. Nem a dolog anyagi oldala ugyanis a lényeges. Nekem a Dzsuuzda olyan volt, mintha a gyerekem lenne, és arról nem mond le az ember.”
Önmaga rakta össze a pultot és minden berendezést is
Mint mondja, a történetét sem maga miatt osztja meg, hanem a Dzsuuzdában képviselt értékek, annak lelkisége miatt. „Nem a rágalmazás a célom. Annak idején, amikor a Fortuna udvarban újranyitott az üzlet, azt mondtam, ne menjenek oda az emberek, de beláttam, ez sem jó. Az egészséges életmód ugyanúgy egy döntési jog, és ezzel csak az embereknek ezt a jogát venném el – függetlenül attól, mennyire tudatos az ott folyó tevékenység.”
Hozzáteszi, nem is azt kívánja propagálni, hogy ezentúl senkiben ne bízzunk, sőt. Bizalom nélkül megette a fene az egészet, legyen szó bármilyen – magánéleti vagy üzleti – kapcsolatról.
Arra kell törekedni, hogy ilyen eset ne fordulhasson elő, ne történhessen meg, hogy valaki egész egyszerűen ellopja más álmát, szellemi termékét, az életét. Legyen a társadalomban egyfajta betyárbecsület.
Az ügyben szerettük volna egyébként megszólaltatni a másik felet is, mondja el a véleményét. Többször, több napon keresztül is felkerestük személyesen a Fortuna udvarban található üzletben, majd miután nem találtuk, meghagytuk az elérhetőségünket, ám nem jelentkezett. Később telefonon is hívtuk, ekkor azonban azt a választ kaptuk, hogy téves számot tárcsáztunk, holott tudomásunk szerint helyes telefonszámot kaptunk.
Ami Istvánt illeti, ő mindenesetre nem adja fel: új helyen, kicsit más irányban, de továbbra is a magas minőséget képviselve, az egészséget szolgálva hoz létre lébárt, hiszen azzal egy fontos rést töltött ki, van létjogosultsága.
*
A vehir.hu internetes portálon „Mi történt egy álommal” címmel 2016. november 18. napján cikket jelentettük meg, melynek végén rögzítettük, hogy amennyiben új információnk érkezne, cikkünket frissítjük. Időközben felkeresett minket a Borisz és társai Szolgáltató Betéti Társaság (képviseli: Borisz Anita ügyvezető), akinek az álláspontja az üggyel kapcsolatban a következő.
Álláspontjuk szerint a „Dzsuuzda - a lébár” Tőszegi István és a Borisz és társai Betéti Társaság beltagjának, ügyvezetőjének, Borisz Anitának közös ötlete volt, továbbá hogy a közös ötlet alapján a „Dzsuuzda – a lébár” a Borisz és társai Betéti Társaság finanszírozásában valósult meg, és annak keretein belül működött, működik ma is. Tőszegi István ezen gazdasági társaságnak munkavállalója volt.
Előadta, hogy Tőszegi István kiutasította munkavállalójának beltagját, ügyvezetőjét az üzletből, valamint, hogy a Borisz és társai Betéti Társaság nem jelenlegi, hanem mindenkori üzemeltető.
Továbbá határozott álláspontja, hogy nem beszélhetünk új szellemi termékről, korábban is működött, és ma is működik lébár Magyarországon.
A cikkben szereplő fotókat Tőszegi Istvántól kaptuk.
*
* Frissítve:
A vehir.hu internetes portálon 2016. november 18. napján "Mi történt egy álommal" címmel megjelent cikkünk és a két fél álláspontjának ismertetése után a Borisz és társai Szolgáltató Betéti Társaság (képviseli: Borisz Anita ügyvezető) polgári peres eljárást indított. Az eljárás lezárulta után a cikkel kapcsolatban Tőszegi István 2018. április 13-án azzal a kéréssel keresett meg minket, hogy a polgári peres eljárás során a bíróság által meghozott határozat alapján kötelezettségének eleget téve sajtóhelyreigazítást kérjen.
Ez alapján korábbi kijelentése, miszerint "Kezdetben ment minden a maga útján, egészen november elejéig, amikor egy magánéleti banális esetet és szóváltást követően a jelenlegi üzemeltető egyszerűen kiadta István útját." valótlan állítást tartalmaz. Tőszegi István kérése alapján így a mondatot a következőképpen javítottuk: "Kezdetben ment minden a maga útján, egészen november elejéig, amikor egy magánéleti banális esetet és szóváltást követően Tőszegi István elhagyta az üzletet."
