2017. augusztus 22., kedd
Menyhért névnap

A VeszprémFest esszenciája

Terjedelmében, hangzásvilágában és a vetítés körülményeiben is még különlegesebbnek ígérkezik a január 5-én 18 órakor érkező 2016-os VeszprémFest film. Mészáros Zoltán fesztiváligazgatóval beszélgettünk a kulisszatitkokról.

Idén úgy alakult, hogy minden koncertet a Veszprém Arénában kellett tartanotok. Befolyásolta ez a film hangulatát?

Annyiban, hogy most nincs meg az az impozáns környezet – a Szentháromság tér a fényfestett bazilikával, az érseki palota, a többi épület –, így csak a puszta zene, a puszta produkció maradt. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy ez nem vált hátrányunkra, sőt, még többeket is vonzottunk, mint a várban. Ráadásul az előző évekhez képest most csak egy reklamáló levelet kaptunk, s abban sem az akusztikára vagy a rálátásra panaszkodtak, hanem a biztonságot kifogásolták – azt amúgy sajnos jogosan. Azt gondolom, jót tett az Arénának is a fesztivál, annak a 15 ezer embernek ugyanis, akiket átöblített magán, bizonyította, hogy alkalmas megmenteni rossz idő esetén a fesztivált. Úgy érzem, épp mostanra sikerült kitanulnunk ezt, beérett az a színpadi elhelyezés, amit 3 éve használunk, szépen szóltak a koncertek és az aréna kicsit fémes, sportos hangulatát is szépen le tudtuk hámozni.

Nemcsak koncertfelvételek, hanem beszélgetések is szerepelnek a filmben. Milyenek voltak a sztárok a kulisszák mögött?

Törekszünk arra, és a több mint 10 év alatt hagyománnyá is vált, hogy minden koncertből amennyit tudunk, felvegyünk, bár a sztárok menedzsmentje általában a nemzetközi standard szerint három számra lekorlátozza ezt. Mindemellett szeretnénk egy kicsit komplettebb filmélményt adni, személyesebbé, sokrétűbbé, izgalmasabbá tenni a felvételeket a miniinterjúkkal, a fesztivál esszenciáját megmutatni. Ebből a szempontból az idei film kifejezetten mozgalmas lett. Omara Portuondo és Diego El Cigala kivételével mindenkivel le tudtunk ülni beszélgetni. Azt érdemes tudni, hogy az interjúkra általában a koncert után tudunk időt szakítani, amikor a sztárok kiengedik a gőzt, de ugyanakkor már eléggé sietnek, mennének a szállásra, mert másnap kipihenten indulnak tovább a következő európai fesztiválra. A körülmények ellenére nagyon kedvesek, nyitottak és őszinték voltak, úgy érzem, jól sikerültek a beszélgetések.

Van személyes kedvenced?

Kettőt emelnék ki, az egyik Gregory Porter. Ő személyiségéből és zenéjéből fakadóan is nagyon közel áll a lelkemhez és ahhoz, amit a jazzről gondolok. A jazz, mint műfaj, nagyon nagy veszélynek van kitéve szerinte, mert a mai generáció körében már nem olyan ismert és népszerű, mint 20-30 évvel ezelőtt. Porternek kifejezetten missziója, hogy a jazz egyszerre minőségi és elgondolkodtató, de azért fülbemászó és populáris oldalán keresztül népszerűsítse a műfajt Amerikától kezdve Dél-Afrikán át Ausztráliáig és Új-Zélandig. De nagyon jó fej volt Jamie Cullum is, igazán kedves és aranyos srác, a filmet pedig épp az ő koncertjével fogjuk zárni, amint mindenki állva tombol.

Te mint fesztiváligazgató, mennyire szóltál bele a végleges változatba?

Nem nagyon, az interjúkat is általában csak utólag látom, ritkán vagyok ott a felvételnél, mert akkor igyekszünk egy intimebb környezetet teremteni. Bárány Laci pedig önálló, gyakorlott és nagy rutinú filmkészítő szakember. Nyilván, amikor ő átküldi a véglegesnek gondolt verziót, azt megnézzük a szűk csapatommal és teszünk javaslatokat, de ezek csak finomhangolások. Abban az esetben egyeztetünk hosszasabban, ha több számot is felvehetünk, ilyenkor megbeszéljük, szerintem melyik számok szerepeljenek, amiről időnként utólag kiderülhet, hogy mégsem fér bele, mert a hang kevésbé lett jó, vagy félárnyékban volt a főszereplő.

Az miként alakult, hogy végül két filmet vetítetek idén?

Nagyon profi filmes stábbal vagyunk felvértezve, és amikor erről Omara Portuondo és Diego El Cigala menedzsmentje is tudomást szerzett, ők kértek fel minket, hogy vegyük fel az egész koncertet. Ez egy nagyon egyedi turné volt, és persze a legjobbakat kívánom a hölgynek, Omara Portuondo mégiscsak 85 éves, nem tudni, kivel, mikor, milyen színpadon lehet még őt látni. Ennek az üzletnek az eredménye lett a 45 perces film, ami tudomásom szerint Kubában, Spanyolországban és más, a két fellépő iránt érdeklődő európai országokban is kereskedelmi forgalomba fog kerülni. Magyarországon furcsa mód nem, de vélhetően a Magyar Televízió és a helyi tévé is le fogja adni a nyár elején.

Fontos és különlegesség ez is, hogy a Hangvilla vásárolt vetítéstechnikát, ami hasonlóan fantasztikus lehet, mint az audiotechnikájuk – egyébként a hangzás jobb is lesz a filmben, mint a koncerten –, az első debütálása pedig a VeszprémFest film vetítésekor lesz. Ezzel egy kicsit megidézzük a régi Séd mozit, sőt, ha a Hangvilla úgy dönt, a későbbiekben ezt a technikát mozifilmek vetítésére is használják, így akár a Hangvilla részben mozivá alakulásának is premierje lehet a film.

A VeszprémFest film vetítése az előző évekhez hasonlóan ingyenes, ám regisztrációhoz kötött. A vetítés időpontja: 2017. január 5. 18.00 óra, Hangvilla Közösségi Tér. Regisztráció személyesen – előzetesen – a Hangvillában, és online a veszpremfest.hu oldalon és a fesztivál Facebook oldalán.