– Ha pár szóval kellene jellemeznie 2016-ot, mit mondana, milyen volt?
– Nem nagyon szoktam dicsérni magunkat, de azt gondolom, gazdag év volt számunkra 2016, mind teljesítményben, mind az eredményeinkben: a gazdálkodástól kezdve a megvalósult műhelymunkákig, programok, kiállítások, kapcsolatok, pályázatok szintjén is sok sikeres dolog történt.
– Mi volt az év öt legfontosabb momentuma?
– A kollégák és a látogatók visszajelzései alapján is úgy érzem, jó a munkahelyi légkör nálunk, ami a jó és eredményes munkavégzés egyik alapfeltétele. Az elképzeléseink, terveink mentén tudtunk haladni és folyamatosan építkezni, de kiemelném a pályázati aktivitásunk sikerességét is, egyrészt a beadott és megnyert pályázatok tekintetében, másrészt az összegszerűség szintjén is, hiszen nagyon sok olyan feladatunk van, amit pályázati pénzből valósítunk meg. Gondolok itt a könyv-és folyóirat-kiadásra, a gyűjtemény gyarapítására, valamint a programjainkhoz, kiállításokhoz is igyekszünk külső forrást bevonni. Nem udvariassági fordulat, de a sajtó folyamatos figyelme, a közönség tájékoztatása nagyon sokat segít a munkánkban. A közönség figyelméért pedig szintén hálásak lehetünk.
– Rendezvények, kiállítások szintjén miként fordítható ez le?
– A város összes kulturális intézménye aktívan részt vett a Finnugor Kulturális Főváros 2016 programjaiban – több kiállítást, könyvbemutatót szerveztünk mi is. Nagy sikernek örvendett a 3 évente megrendezett Tavaszi Tárlat több mint 100 kiállítóval. Fontos megemlíteni a Vass gyűjteményben Fajó János Szabad formák kiállítását, illetve Albert Ádám és a Szilágyi 50 című kiállításokat az utcagalériában. Nagy érdeklődésre tartott számot a turisztikai évadnyitó is. Már a 2. évadánál tart az Olvasólámpa című irodalmi sorozatunk, itt Lackfi János estjét említeném, de sikerrel jelentettük meg és mutattuk be a Vár Ucca Műhely kiadványait, valamint Arany Zsuzsa Desiré kalandjai, Brassai Zoltán Megérkezni és itt maradni és Botár Attila Kötődések című kötetét, mind Veszprémben, mind más városokban. Nagyon fontos, hogy elkészült a Veszprémben található több mint 100 köztéri mű művészettörténeti feldolgozása, regisztrációja és fotózása, illetve az önkormányzat tulajdonában lévő műalkotások jegyzéke. A fellépőknek is nagy élményt jelentett a Dubniczay-palotában tartott Ensembe Mandel koncert, ami ősbemutató is volt; egy fontos együttműködés eredményeként dokumentációs kiállítást készítettünk a zirci Reguly Antal Múzeummal Dubniczay István kanonok halálának 250. évfordulójára, illetve újdonságként ritkán vetített filmeket is elhoztunk, például Gárdos Pétertől vagy a Nevezetes névtelen című dokumentumfilmet.
– Ha jól értettem, a Művészetek Háza gyűjteményét is sikerült gyarapítani.
– A Vass László és a László Károly gyűjtemények magántulajdonban vannak, előbbi esetében az újrarendezett kiállításon 4 új mű látható, noha ezeket nem mind idén vásárolta Vass László. Emellett NKA pályázat segítségével 3 új alkotással tudtuk gyarapítani a Művészetek Háza saját gyűjteményét: Barabás Márton, Kicsiny Balázs és Halmi Horváth István kiállításainak egy-egy darabját tudtuk megvásárolni, Viktor Hulík Geo-Mover című tárlata után pedig nekünk adományozta a címadó darabot. Ezen felül az előbb említett városi művek kezelése is a mi feladatunk lett, noha ezeket valószínűleg más intézményekben fogjuk bemutatni.
– A kortárs művészet sokszor még mindig a művészet mostohagyereke. E tekintetben sikerült előrelépni az évben?
– A mi legfőbb feladatunk lehetőséget biztosítani, hogy a közönség minél jobban megismerhesse a kortárs művészetet. Ebben nagyon fontos szerepe van a művészet- és múzeumpedagógiának, ami hidat teremt a művek, az alkotók és a befogadók között. A régi típusú múzeumi megközelítés ideje lejárt: úgy nem lehet közelebb hozni a kortárs művészetet az emberekhez, hogy lábujjhegyen járva, néma csöndben, távolról szemlélve nézhetik meg a műtárgyakat. Párbeszédet kell folytatni, mert az emberek csak addig idegenkednek a kortárs művészettől, amíg nem nagyon tudnak róla. Ráadásul a 21. században odáig jutottunk, hogy mindent elsősorban racionálisan akarunk megérteni, holott az emberi lény nemcsak fizikai entitás, hanem spirituális lény is. Ha viszont magunk is kipróbáljuk az alkotást, vagy kialakul a párbeszéd moderátorok és résztvevők, résztvevők és résztvevők között, akkor kerekebb lesz a művészeti élmény is.
Ezen a területen is folyamatosan építkezünk, és egyre elégedettebb vagyok. Igazán elégedett akkor lennék, ha például minden veszprémi iskola minden osztálya legalább egyszer megfordulna nálunk. Sokan jönnek is rendszeresen, de érdemes lenne ezt a pedagógiai programba is beépíteni, mert a vizuális nevelés eléggé háttérbe szorult az iskolákban. Ebben nagyon sokat tudnánk segíteni. Februárban például Mar Vicente spanyol festőművész kiállításához angol illetve spanyol nyelvű műhelyfoglalkozásokat tartottunk veszprémi középiskolásoknak.
– 2016 a Fiatalok éve volt Veszprémben, a Randi szerda révén pedig kedvezményesen látogathatták a fiatalok az intézményt. Mennyire éltek a lehetőséggel?
– Mondhatni szerényen. Ugyanakkor érdemes lenne ezt folytatni tovább, hogy az itt élők, tanulók, akár idősebbek is megismerjék és használják az intézményt, hiszen nagyon gazdag anyaggal rendelkezünk, a Művészetek Háza pedig hazánkban és nemzetközi szinten is egyre ismertebb.
– Egy pillanatra evezzünk személyesebb vizekre is! A ház munkatársainak jó része maga is alkot. Ebben mennyire sikerült kiteljesedniük 2016-ban?
– A tevékenységünk nagyon sok energiát kíván, de ezzel párhuzamosan alkotó munka is folyik – folyóiratokban publikáltunk, képzőművészeti kiállításokon, pályázatokon szerepeltek a munkatársak, a művekkel Veszprém zongorájának megvásárlását támogattuk. Persze ez egy más típusú alkotói munka, mint amikor valaki főállásban csak annak él, talán kevesebb gondolat tárgyiasul. De mindenképpen műhelymunkát végzünk, az alkotás pedig nagyon jó hatással van a szakmai munkára is.
– Mindezek alapján mit vár 2017-től?
– Folyamatosan építkezünk, elindult a technikai megújulás is például az épületrekonstrukció, korszerűsítés terén, mert természetesen az is fontos, hogy jó kondícióban legyen az épületállomány. Igyekszünk az eszközeinket is fejleszteni, hogy 21. századi szinten tudjuk például a kiállításokat is megrendezni. Emellett folyamatosan pályázunk, a Vár Ucca jövője is biztosított. Nagy tűzijátékkal nem készülünk, de reménykedünk, hogy minél több pályázati lehetőség áll rendelkezésünkre, amivel a tartalmi finanszírozást is ki tudjuk egészíteni, és minőségi munkát tudunk végezni.