2017. január 22., vasárnap
Vince névnap

Három könyv a téli szünetre

Ez a három legjobb könyv, amit idén olvastam, és bátran ajánlom bárkinek.

A legjobb sci-fi:
Stanisław Lem: SOLARIS

(Európa Kiadó, 2016)

Egy a Földtől távoli bolygón, a Solarison három kutató egy különleges élőlényt vizsgál: egy élő óceánt, ami az egész bolygó felszínét borítja. Csakhamar kiderül, hogy nemcsak az emberek kísérleteznek az óceánnal, hanem az óceán is velük. Képes-e megérteni egymást két ennyire eltérő felépítésű faj, és képesek-e az emberek szembenézni azzal, ha legbelsőbb vágyaik testet öltenek? Ez a történet legalább olyan mély utazás az emberi pszichébe, mint amilyen távolra repít minket az univerzumban.

A legjobb klasszikus:
Walter Scott: A LAMMERMOORI NÁSZ

(Európa Kiadó, 1977)

Scott egy a Rómeó és Júliához hasonlíthatóan tragikus szerelmi történetet vetett papírra, de – még ha a szereplőket nem is – a környezetet mélyebben, összetettebben ábrázolja. A két, egymással szemben álló család konfliktusának oka itt nem veszik a múlt homályába: Ashtonék kivásárolták minden vagyonukból az ősi nemesi Ravenswood családot, akik azonban nem üzleti, hanem becsületbeli ügyként kezelik vagyonuk visszaszerzését. A fiatalok, Edgar és Lucy egymásba szeretnek, a sors azonban nem kedvez nekik. A háttérben közben kemény politikai csatározás folyik, egyszerre nyerhetünk bepillantást Skócia belpolitikájába és az Egyesült Királyságon belüli örök skót-angol ellentétbe is.

A legjobb kortárs:
Gregory David Roberts: SÁNTÁRÁM

(General Press, 2010)

Roberts ezeroldalas regénye egy ausztrál börtönszökevényt kísér Indiába. A történet során megismerhetjük a sokszínű Bombay minden zugát a szegénynegyedek nyomorától a maffián át a bollywoodi filmgyárig. A kétkötetes mű szépirodalmi utazás, lebilincselő történet és filozófiai értekezés, ami hol felemeli a lelkünket, hol pedig összetöri a szívünket. Beszél szerelemről, barátságról, hűségről, odaadásról, önfeláldozásról és mérhetetlen szenvedésről. Időnként már-már coelhói közhelyeket vág az arcunkba, de valahogy a megfelelő szövegkörnyezetben ezek inkább megindítóak, semmint kínosak. A Sántárám nem könnyed olvasmány, lelki befektetést igényel, és épp ez teszi olyan nagyszerűvé.

bezárás