2017. augusztus 18., péntek
Ilona névnap

Folytatni kell az iránymutatást

Az új esztendőbe lépve Márfi Gyula érseket kérdeztük arról, milyen év áll az egyházmegye és az érsekség mögött, és mit szeretne elérni 2017-ben?

- Jó év áll mögöttünk, hiszen ma már azért is hálát kell adnunk, ha nem romlik a helyzet. Számomra mindig rendkívül fontosak a személyi történések, ebben a tekintetben pedig azt mondhatom, a lelkipásztori ellátás alapjában véve jó az egyházmegyében. 4 papunk meghalt, de közülük csak egy volt már aktív, négyen pedig nyugdíjba vonultak: Balogh Árpád, Kovács Károly, Farkas József és Szelenka Miklós atya, aki helynökömként megtartotta a posztját. Összességében tehát öten estek ki a lelkipásztori hivatásból, egy plébánosunk viszont visszatért Budapestről, 4 fiatalembert pedig fel tudtam szentelni: Fuchs Tibort, Bagi Ádámot, Pál Sándor Edét és Szalontai István Balázst.

Fiatalok a pályán

- Nem szorosan az elmúlt évhez kötődik, de hadd mondjam el, hogy amikor 19 évvel ezelőtt Veszprémbe kerültem, az egyházmegye papjainak átlag életkora még 55 év volt, ma viszont már 50 év alatt van. Veszprémben több helyütt, valamint a megyében például Pápán, Tapolcán, Várpalotán, Devecserben, Balatonfüreden fiatal, jó képességű plébánosok vannak, de az idősebb papjaink is szerencsére jó egészségnek örvendenek és aktívak.

2015-ben volt lehetőségem arra is, hogy kiküldjek az Egyesült Államokba egy fiatal papot, Mezei Andrást, akit nemrégiben meglátogattam Clevelandben. Az ottani Szent Imre plébánián már két éve nem volt magyar plébános, annak a 20-25 hívőnek a nagy szomorúságára, akik vasárnaponként összejártak a templomba, ha épp nem volt zárva. Ma már 300-an látogatják a plébániát, ami nagyon örvendetes és nem csekélység, kiváltképp, hogy Amerikában szétszóródva élnek a közösségek, és az is érvényes misének számít, ha valaki egy amerikai katolikus templomba tér be. Van, aki mégis 2 órát autózik minden alkalommal, csak hogy találkozhasson a sorstársaival.

Magyar hívőkkel találkoztam Buffaloban és Chicagoban is, ahol hétköznap esténként 40-45 főnek tartottam misét. Nemcsak asszonyok, hanem felnőtt férfiak is végig sírták a szentmiséket, részben az örömtől, részben a fájdalomtól, s nagyon szeretnének ők is egy magyar papot. Nagyon nagy élmény volt számomra ez az amerikai út.

Ugyancsak jelentős dolog, hogy 2016-ban 6 kispapot vettem fel. Emellett csatlakozott a megyéhez egy Szegedről érkezett teológus, illetve visszatért egy korábban eltávozott kispap, így összességében 8 emberrel növekedett a szeminárium száma.

Kiesések és kellemetlenségek persze mindig akadnak – ahogy Szent Pál írja: a kincseinket cserépedényben hordjuk és sérülékenyek vagyunk. Kis kellemetlenség volt a somlóvásárhelyi plébános esete, aki megpofozott egy gyereket, de úgy vélem, bár szomorú és sajnálatos eset volt, egy kicsit nagyobb ügy kerekedett belőle, mint amekkora volt.

A támogatás mindig jól jön

- Az egyházmegye anyagi ügyeit illetően már árnyaltabb a kép, sajnos ezen a téren nem minden alakul jól. Nem tudom, mi az oka, de nagyon sok felújításunk nem lesz tartós. Nagy a gond az érseki palota tetejével is, megvan ugyanis a veszélye, hogy beszakad. Szerencsére sikerült komoly állami támogatást kapnunk rá, ami valószínűleg fedezi az egész palota rekonstrukcióját. Valamint további támogatást kaptunk a Padányi iskolára, a Szilágyi iskolára, a Davidikumra és az ajkai Szent István iskolára. Ez igazán örvendetes, és nem kell sejteni mögötte kivételezést.

Több egyházi iskola, köztük a Padányi is nyert támogatástTöbb egyházi iskola, köztük a Padányi is nyert támogatást

Ugyanakkor azt fontosnak tartom, hogy ha nem is osztjuk mindenben a politikájukat, jó viszonyt ápoljunk az állami vezetőkkel. Az állam és az egyház kapcsolata térségenként eltérő: a legtöbb iszlám államban egyházállamiság működik, de az ortodox és a skandináv országokban is nagyon szorosan összefonódik a kettő, míg például a franciáknál mereven szétválasztják őket. Ezt nem tartjuk jónak. Úgy látom, a magyar modell ideálisnak mondható, az arany középúton haladunk, egymás autonómiájának tiszteletben tartásával próbálunk együttműködni, annak tudatában, hogy mind a polgárokért dolgozunk. Ez Veszprémben és a megye településein is jól működik. Nagyon kevés olyan plébánia van, amelyik nem ápol jó viszonyt az önkormányzattal. Veszprémben konstruktív ez az együttműködés, ide értve a megyei vezetőket, a köz- és kulturális szférát is. Ezért nagyon hálás vagyok az egyes szerveknek és hívőként természetesen a Jóistennek is.

A vallásos meggyőződés nem növekedett

- Mindamellett, hogy nem romlott a helyzet, a vallásos meggyőződés sajnos nem növekedett az emberekben. Csökkentek a lelki igények, rendkívül meglazultak az erkölcsök, a szexualitás, a szeretet és az élet hármasa szétválik. Kevés gyerek születik, bár szerencsére a keresztelések száma nem nagyon esett vissza az egyházmegyében, és talán mutatkozik egy halvány tendencia az egyházi házasságkötésre is. Ugyanakkor ez a légüres tér demográfiailag is üres teret képez, ami vonzza be az iszlámot. Komolyabban kell venni a vallást, és ezt próbáljuk tudatosítani az emberekben, mindenféle iszlámellenes propaganda nélkül. Remélem, hogy a jövő nem az elvallástalanodásé lesz, hanem egy megújulásé – ahogy az sokszor történt az egyház életében nehéz idők után. Isten tehet csodákat.

Meg kell őrizni a jó kapcsolatokat

- Ami a jövőt illeti, úgy fest, négy vagy öt embert fogok szentelni 2017-ben, és ez remélem, pótolja az időközben kieső személyeket. Nagy terveim egyébként nincsenek, hiszen az egyház egy 2000 éves intézmény, adottak az irányvonalak, ezek nem nagyon változnak. Meg kell tartanunk a szentmiséket, egyházi programokat, hittanórákat és egyfajta iránymutatást adni az embereknek. Ezeket az évről évre visszatérő feladatokat kell a legjobb tudásunk szerint elvégezni, és megőrizni a jó kapcsolatainkat az emberekkel és a Jóistennel is.