Kosárlabdázóink a minap sorozatban tizenkettedik győzelmüket aratták, így megerősítették – az addig az Oroszlányi SE Lionssal tartott holtversenyes – első helyüket. A csata egészét tekintve a szívósan küzdött Budafoki KK ritkán tudott túljárni az eszükön, a mieink a rutinjuk révén gyakran késztették őket rossz megoldásokra. Az első félidőben elszánt és ponterős produkcióval átjátszották az állásaikat (…ha odatették magukat, igazolták, hogy komoly potenciállal rendelkeznek), de fordulás után már nem igazán törték magukat. Az iram és a színvonal visszaesett. Legalább két sebességi fokozattal kapcsoltak vissza, főként a támadásoknál hibáztak, a mezőnybeli dobóformájuk épphogy túllépte a húsz százalékot. Más kérdés, hogy az újabb sikerüket a hőfok- és ötlethiány sem befolyásolta (82-62).
archív fotó
Kámán Tamásék ősszel már elbántak a leendő riválissal, igaz, nem játszottak jól a Vetési gimnáziumban, ám a hajrára megemberelték magukat. A vendégek az agresszív védekezésükkel zavart okoztak, a helyzeteket elpuskázó bakonyiak nem találták a helyüket a pályán. A fővárosiak sokáig gyorsak és erőszakosak voltak, a nagyszünet után tizennégy (!) ponttal is vezettek, miközben a hazaiak alakításából hiányzott az összhang. Majd egyszer csak elkezdett csillogni a tűz a szemükben: javult a koncentrációjuk, dominált az elszántságuk, így jobb döntéseket hoztak. Az akkori diadalt elsősorban a küzdeni tudásuknak köszönhették (72-67).
A hétvégi pályaválasztó jelenleg – kilenc győzelemmel és öt vereséggel – negyedik a tabellán. Az ugyancsak felsőházi play-off-ba igyekvő – Beák Gábor, Szobi Dániel és Somogyfoki Szabolcs nevével fémjelzett – gárda múlt héten idegenben kapott ki az Agrofeed Széchenyi Egyetem Győri KC-tól (82-68). Figyelmeztető jel, hogy Mehmedovic Merim vezetőedző együttesét korábban az oroszlányiak két, a győriek négy, a törökbálintiak öt, míg a bonyhádiak csak kilenc ponttal múlták felül.
– A TF-Budapest jó és erős alakulat, komolyan kell venni az ex-VESC-es Beákékat, de szombaton azért lépünk pályára, hogy két vállra fektessük őket – mondta Mérész Csaba vezetőedző. – Vagyis, ahogy ők, mi is a győzelem reményében várjuk a tizenötödik fordulót. Persze, a sporthoz nem is lehet másként állni. Oda kell figyelnünk, ám mivel az elmúlt hetekben jó formába kerültünk, nincs bennünk félsz. Jó hangulatban, ám nem elbizakodottan várjuk a párharcot. Nem lesz könnyű dolgunk – hiszem, hogy egy kiélezett csata előtt állunk –, lévén, ellenfelünk a zajló kiírásban többször bizonyította, hogy kiváló közösség, amely főként odahaza veszélyes. Mi megpróbáljuk a legjobbunkat nyújtani. Fontos lesz, hogy a döntő pillanatokban jól határozzunk, de nem engedhetünk meg sok eladott labdát, kihagyott büntető- és triplakísérletet. Ha úgy játszunk – s kiváltképp védekezünk –, ahogy az előző fellépéseink alkalmával, akkor nyerhetünk.
