2017. június 26., hétfő
János névnap

Szanatórium szabadabb lelkű fiataloknak

  • fiatalok
  • 2017.02.17
    11:12
  • Veszprém Portré / vportre.hu
Nem szabad nagyon fentről nézni a diákokat, egyenrangú félként kell kezelni őket, és a diákokkal együtt köteles változnia a pedagógusnak is. Ez az iskola nagyon jó példa arra, miként lehet ezt kivitelezni ‒ vélekedett Balázsné Györek Zsuzsanna, a III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola vezetője, akit arra kértünk, mutassa meg az intézményben folyó munkát.

‒ 1962-ben alapították a gimnáziumot, a most otthont adó épületet pedig 1969-ben építették fel. Eleinte évfolyamonként két gimnáziumi osztály működött, a '80-as évek végén pedig létrejött egy rajz, valamint német tagozatos osztály. Hat osztályos képzés is folyt nálunk, de ez már megszűnt, ekkor lettünk művészeti szakközépiskola. Most évfolyamonként egy osztály nyelvi előkészítős gimnázium, egy osztály pedig művészeti szakgimnáziumként működik. Ezzel párhuzamosan 2011-től ebben az épületben működik a zeneiskola is, így jelenleg három lábon állunk. E három terület összehangolása egy vezető számára olykor kihívást jelent, viszont a három képzési forma arculata pozitív, kiegészítik egymást, ezért tanár, diák és szülő egyaránt jóval többet profitál belőle, mint egy tiszta profilú iskolában.

‒ Miért fontos, hogy a művészeti képzés a tananyag része legyen?

‒ Akadnak olyan gyerekek, akiknek másabb a lelkük, mint a vele egykorúaknak. Rajtuk már az általános iskolában látszik, hogy nem érzik jól magukat a tanórákon, de ha kiteljesedhetnek a művészetekben, akkor megtalálják a helyüket. Itt megtalálható az a közeg, ahol jól érzik magukat, a hagyományos képzésben erre nem lennének képesek. Mi szanatórium vagyunk számukra ‒ így fogalmazta ezt meg egy kolléganőm. Azokat a lelkeket, amelyek máshol elvesznének, mi pátyolgatni tudjuk, hogy kiteljesedjenek, megtalálják életcéljukat.

‒ A „művészlelkek” és a hagyományos oktatásban részt vevő diákok jól megférnek egymás mellett?

‒ A gimisek „próbálják lehúzni a földre” a magasban lebegő művészetiseket, ez utóbbiak pedig megmutatják gyönyörű lelküket a gimiseknek. Ez a legjobb oktatási forma, mert kiegészítik egymást. Festőket és grafikusokat képzünk, közöttük is van különbség. Előbbiek nagy vonalakban és színekben dolgoznak, így is látják a világot, utóbbiak aprólékosabbak.
Nem mindenki kiemelkedő tehetség, de elfogadják egymást. Rengeteg inspirációt kapnak a tanároktól. Sok az autista diákunk, itt azonban tökéletesen teljesítenek, jól érzik magukat.

‒ Számos szakmai képzésre elmondható, hogy nincs mellette igazi jövőkép. Milyen területeken helyezkednek el az itt végzős diákok?

‒ Természetesen nem mindenki orientálódik direkt módon a művészet felé, de a többség igen. Az itt megszerzett tapasztalat, gyakorlat azonban több területen is hasznosítható. Az előző osztályomból egy tanuló orvosi egyetemre ment. Sokan tanító- vagy óvóképzőbe folytatták a tanulmányaikat, de magyar szakos egyetemi hallgató is kikerült közülük. A diákok 60‒70 százaléka valamilyen formában megmarad a művészetnél, de a választott szakma nem feltétlenül a „magas művészethez” kötődik. Van olyan tanulónk, aki jelenleg hegesztésből él, de olyan munkát ad ki a kezéből, amiért egész Európából keresik.

‒ A művészet egyfajta szabadságot is ad. Mennyire nehéz a diákokat lefoglalni, fenntartani a figyelmüket?

‒ 25 éve tanítok, és úgy látom, egyre céltalanabbá válnak a fiatalok, ami egyébként a felnőttekre is jellemző. A különböző generációkat más-más formában lehet megfogni. A mai fiatalok virtuális világban mozognak, ez rányomja a bélyegét arra, ahogy egymás mellett élnek. Éppen ezért más módszerekkel kell hozzájuk fordulni, mint évekkel ezelőtt. Megjegyzem, hogy a pedagógus képzésben még mindig a régi megoldásokat javasolják. A mostani gyerekekkel is ugyanolyan jól tudok dolgozni, mint 25 évvel ezelőtt. A lényeg, hogy nem elég csak diktálni, sokkal jobban be kell vonni őket a munkába. Ha kooperatív technikákkal dolgozom velük, ha komplexen kezelem a tantárgyakat, akkor lubickolnak bennük, hajlandóak dolgozni és elvégezni a feladatokat. Tudomásul kell venni, hogy nem parancsszóra dogoznak a gyerekek. Nem szabad nagyon fentről nézni a diákokat, én egyenrangú félként kezelem őket. A diákokkal együtt köteles változnia a pedagógusnak is. Ez az iskola nagyon jó példa arra, miként lehet ezt kivitelezni. Különösen a művészeti képzésben, a szakmai tárgyaknál mutatkozik ez meg, ahol szabadabban mozoghatnak a diákok, kapnak némi önállóságot, így folyamatosan dolgoznak, alkotnak. Ezt kellene megvalósítani a többi tantárgynál is, bár ezt a matematikánál sokkal nehezebb elérni, azonban nem lehetetlen.

‒ Az iskolai képzésen kívül is foglalkoznak a diákokkal?

‒ Újra elindult az énekkar, amely színesíti az itt folyó munkát, főleg a művészeti képzésből hiányzott ez az ág. Színjátszókört is működtetünk egy veszprémi színész vezetésével. A média szakkörünk nagyon sikeres, az elmúlt tanévben a 21. Országos Diákfilm Fesztivál két fődíját is elnyerték (legjobb fényképezés és legjobb rendezés), valamint a keszthelyi Helikoni Ünnepségek film-videó kategóriában is arany minősítést kaptak diákjaink. Tehetséggondozás közé sorolom még az emelt szintű érettségire való felkészítést is minden olyan tantárgyból, amelyre igény van (akár úgy is, hogy a tanáraink szabad idejükben foglalkoznak egy-egy tanulóval). Az újságíróinkra is büszkék vagyunk, már második alkalommal hozta el „bélás” diák a Séta Aranytoll díjat.

‒ Milyen területen értek el kiemelkedő eredményeket az itt végzősök?

‒ Fizikus, diplomata, kutató, énekes, festőművész, grafikusművész egyaránt megtalálható egykori tanulóink között, de arra is nagyon büszke vagyok, hogy a nevelőtestület közel fele régi tanítvány. A saját gyerekeimet is ide írattam be. Mindent meg tudunk adni a diákjainknak, miközben ők is jól érzik magukat. Ez a legfontosabb.

‒ Milyen területen helyezkedhetnek el a tanulmányaikat most befejező diákok?

‒ Bármik lehetnek. A gimnáziumi képzésből 85‒90 százalékuk a felsőoktatás felé veszi az irányt ‒ és bent is maradnak. A művészeti szakképzésből évfolyamonként változóan 50‒80 százalékuk ment tovább felsőfokú tanulmányokat folytatni. Aki nem ezt választotta, annak fele elhelyezkedett a szakmájában, a többiek valamilyen OKJ-s képzésen vettek részt. A művészetisek közül sokan elmentek külföldre, mára saját céget alapítottak, főként a festők, akik felújítanak, renoválnak.

‒ A művészeti tanulók munkájával számos helyen találkozhatunk a környéken.

‒ Igyekszünk tartalmas nyári szakmai gyakorlatot biztosítani a diákoknak. Például a zánkai tábor vasútállomásának felületét festették, díszítették, rengeteg művük található a zirci kórházban, felületeket festettek, képeket készítettek. A veszprémi rendőrség épületében is az ő munkájuk látható. Sokszor terveztek okleveleket, vagy megjelent verseskötethez, könyvhöz illusztrációt. Kicsit az élethez is felkészítjük őket, megmutatva, hogyan tudnak kapcsolatokat kialakítani, milyen menetei vannak egy munkának. Kiállításszervezést is tanulnak, ettől az évtől tantárgyi szinten is. Ez az iskola igazi család, ahol féltő karral terelgetjük a fiatalokat. Próbáljuk kicsit megóvni őket a külvilág negatív hatásaitól. Szerintem minél később szembesítjük velük, annál jobban fel lehet készíteni őket.

A III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola kiemelkedő öregdiákjai
· Dr. Györkös Péter nagykövet, a brüsszeli magyar Állandó Képviselet vezetője
· Keresztesi Péter, a Modern Media Group Zrt. vezérigazgatója
· Dr. Nagy Ákos egyetemi docens, PTE Fogászati és Szájsebészeti Klinika intézetigazgató, tanszékvezető
· Dr. Hebling János fizikus egyetemi tanár, PTE Kísérleti Fizikai Tanszék
· Farkas Gábor „Gábriel” festőművész, énekes, musical színész, Moulin Rouge énekes koferanszié
· Szakál Éva festőművész, Németországban él, aktív kiállító művész
· Csincsi Arnold festőművész, templomokban murális feladatokon dolgozik
· Kelemen Richárd grafikusművész, alkalmazott grafikus/grafikus designer szabadúszó
· Kőrös János grafikusművész, Halisten Stúdió Budapest
· Leyer Kornél szobrászművész (az iskolában alkalmazott grafikusként végzett)

Veszprém Portré
Cseh Zoltán
Fotó: Babják Tamás