Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2024. március 28. Gedeon
Veszprém
12°C
2024. március 28. Gedeon
Veszprém
12°C

Nem kell szerepbe kényszerítenem magam

2017. február 20. 11:03 // Forrás: Veszprém Portré - vportre.hu
Likó Marcellel, a Vad Fruttik zenekar szövegírójával, énekesével, frontemberével jelent meg interjú a Veszprém Portréban.

Várpalotán töltötte gyerekkorát, ezután a szombathelyi főiskolán végzett művelődésszervező szakon. A főiskolai évek alatt alaposan kitombolta magát, különböző drogokat tolt, ám a tombolás eredménye végül hosszadalmas gyógykezelés lett. Azóta leszállt a szerről. 16 éves kora óta zenél a Vad Fruttikkal. Azóta öt lemezük jelent meg, teltházas koncerteket adnak szerte az országban, és felléptek minden kiemelkedő magyar könnyűzenei fesztiválon. A banda az ország egyik legkedveltebb zenekarává nőtte ki magát.

‒ Milyen volt a reggeled?

‒ Könnyen ébredtem, gondolkodtam, hogyan fogom előhívatni a csajomnak és a szülőknek szánt ajándék fényképeket, a SPAR-ban nem találtam húst, de vettem mandarint és pár üveg bort, majdnem pofára estem a jégen, és utána elmentem a dekor stúdióba. Az interjú előtt be tudtam parkolni, nem törtem össze az autót, ez nagy előrelépés, mert csak egy éve vezetek, 18 éves korom óta van jogsim, de egyáltalán használtam.

‒ Azért tettem fel a kérdést, mert érdekel, hogy mennyire beosztott életmód szerint élsz... Sok mindent csinálsz: szöveget, zenét, könyvet... Ehhez milyen életvitelt kell folytatnod?

‒ Teljesen rendszertelenül élek, előfordul, hogy az utolsó utáni pillanatban kezdek bele a munkákba – ahogy régen a vizsgákra való készülésbe. Elő-előtűnik az a nyomasztó érzés, hogy „na, neki kellene állni, de nincs kedvem gondolkodni, de mégiscsak el kellene kezdeni, na jól van, akkor üljünk neki...” Aztán amikor ezen a stádiumon túl vagyok, igyekszem keresni olyan ihletnek nem nevezhető, de harmonikus pillanatokat, amikor flow-ban maradok, és akkor végre beindul a szövegírás. Ezeket nem tudom semmihez sem kötni, ad hoc jönnek ‒ például tegnap este is elkezdtem írni. Gondolkodtam is rajta, miként ért el a pillanat, és végül arra lyukadtam ki, hogy előtte volt egy olyan fázis, amikor hasznosnak érezhettem magam. Lemostam a műfenyőt, lepucoltam a foltokat a zuhanykabinról ‒ ezután 11-kor elővettem az egyik készülő dalt, a gitárt, az akkordokat, a telefonomon pedig megkerestem, hogy hány szótagra terveztem a szöveget, és nekiálltam az egyik szövegvariációnak. Tehát nincs recept az alkotásra. Igazából mindig zavar a szövegírás felelőssége, mert már nem három embernek írom a dalokat, és a saját magammal szembeni elvárásaim is megváltoztak. Azt hiszem, ez végtelen folyamat: újra és újra meg kell tanulnom írni.

‒ Tehát nem folyamatosan írod a dalokat?

‒ Inkább projektjelleggel dolgozom, de az alapanyag folyamatosan gyűlik. Kollázs technikát alkalmazok: a füzetembe és a telefonomba folyamatosan beleírogatom azokat a mondatokat, amelyek megtetszenek, megfognak – tegnap például ezek jöttek szembe: „alkatrészeire bomlik”; „fotelben várja a Messiást”; „én vagyok a jóságos Sztálin”; „adok én szavakat az érzéseknek”; „nyugodj meg, attól majd megnyugszol”. Na, ilyeneket írok, és rendezgetek aszerint, hogy milyen hangulatuk van. Aztán, amikor nekiállok egy dalnak, előveszek egy nagy papírt – általában régi plakátokat –, és elkezdem leírni ezeket a töredékeket. A végén aztán a 800 sorból kiválasztom, melyek adják majd ki a szöveget.

‒ A szövegíráson és a zenén kívül még mivel foglalkozol?

‒ Géczi Jánossal rengeteget dolgoztunk a Bunkerrajzoló című könyvön. Diktafonra vettük a beszélgetéseinket, a készülő anyagot pedig nekem is végig kellett olvasnom, hogy koherens és hiteles-e az egész. 2016-ban pedig kijött az Atheneumnál az „Énekelt és el nem énekelt dalok” című dalszöveg-gyűjtemény. A lemezekhez a Vad Fruttik soha nem adott ki dalszövegeket – ezt a hiányt pótolta most ez. Az adja a könyv feszültségét, hogy az utolsó két lemez anyagánál egymás után olvashatók a szövegkezdemények és a végleges dalok. Az „el nem énekelt” kifejezés erre vonatkozik, látszik, miként kezdődött, és miként alakult egy-egy szöveg.

‒ Mesélj egy kicsit arról, hogy valójában milyen a rock and roll életforma! Oly' sok fiatal vágyik erre, de valójában csak a felszínt látják...

‒ Persze szólhat a rock and roll csak a bulizásról, de nekem már volt pár kitombolós időszakom, magamba toltam minden szert, amit el lehetett érni, úgyhogy nem kimondottan hiányzik, hogy a lányok fenekéről szívjam fel a kokót. Talán furcsán hangzik, de általában inkább nyugalomra vágyom, fontos a családom, hogy legyen hova hazamenni. Egy koncertturné bizony masszív megterhelés: reggel beszállsz a buszba, és hajnali ötkor érsz haza ‒ és ebből van mondjuk három egymás után. Ha régóta nem találkoztunk a srácokkal, akkor nagyon megörülünk egymásnak, és annak el lehet képzelni a végét. Amikor pedig hosszan, robotikusan mennek egymás után a koncertek, akkor jön a hibernáció. Olyankor beszállok, füldugó be, kispárna, és alszom addig, ameddig a koncerthelyszínre nem érünk.

‒ Hogyan készíted fel magad fizikailag és mentálisan egy három napos koncertsorozatra?

‒ Hát ugye vannak ezek a májgyógyszerek... :) Nekem mindig az a legnagyobb félelmem, hogy szét ne üssük magunkat. Ettől parázom. Így aztán az a technikám, hogy koncert végéig ihatok, ha szeretnék, után pedig nem.

‒ Meg tudod fogalmazni, hogy végül mitől válik élővé az egész? Mi az, ami átbillent, és megszólal a zene?

‒ Felpakolunk a színpadra, beáll a zenekar, és utána leülünk az öltözőben, beszélgetünk – ezeket a pillanatokat nagyon tudom élvezni. Például a múlt héten Miszter X játékot játszottunk, de filmsztorikkal. Aztán be kell énekelnem, általában skálákat szoktam, de valaki épp indította a bulikát a telefonjáról, ezért kb. 50 random slágert énekeltem Koncz Zsuzsától a Kispálig. Addigra a tekintetek már megfelelően párásak, és úgy álldogálunk a színpad mellett, mint amikor Jézuskát várod a fa alatt.

‒ Azt mondtad, megesik, hogy hosszabb ideig nem találkoznak az együttes tagjai. Ezt miből fakad, hogyan értsük?

‒ Úgy, hogy nem egy helyen lakunk. Gyuszkó Balatonalmádiban, Gergő Budapesten, Atika és Zoltán pedig Pécsett. Én meg Szabadiban. A központ a próbatermünk Veszprémben, a Hangvillában. Itt próbálunk lemezfelvétel és újabb projektek előtt. Most például egy remix-koncertet készítünk elő, amelynek az a lényege, hogy áthangszereljük korábbi számainkat.

‒ Két koncert között mit csinálsz?

‒ Az első napokban próbálom visszaállítani a bioritmusomat, aztán családapaként funkcionálok ‒ tologatom a gyereket a babakocsiban stb. ‒, és szabadidőmben elkezdek foglalkozni azzal, hogy hogyan épüljön tovább a zenekar. Színpadi fénydizájnról egyeztetek Petivel, a fénytechnikusunkkal és Csabival, a grafikusunkkal. Mivel érdekel a kortárs képzőművészet, ezért olyan alkotásokat nézegetek a neten, amelyek inspirációként szolgálhatnak a munkánkban. Legutóbb élőben az El Kazovszkij kiállítást láttam Pesten. És rémesen rossz sorozatokat szoktam nézni kikapcsolódásként. Közben paralel telefonozom – mivel nem kell figyelnem a szövegre, mert úgyis tudom, mit mondanak majd, és mi fog történni. Például nézem a hülye filmet, valami dallam vagy szöveg az eszembe jut, és akkor egyből feldúdolom a telefonomra. Utána, lefekvés előtt lejátszom magamnak, hogy miként is volt. A rock and roll életformának vannak hullámhegyei, hullámvölgyei ‒ a koncertek, a lemezfelvételek kiemelkedők, és aztán lelassul az ember ‒, mögötte pedig ott a végeláthatatlanul hosszú munka.

Az interjú folytatása elolvasható a Veszprém Portré legfrissebb számában!

Szaksz Balázs
Babják Tamás
további cikkek
,,Ember a rács mögött” - sosem látott kulisszatitkok a veszprémi várbörtön életéből kultúra ,,Ember a rács mögött” - sosem látott kulisszatitkok a veszprémi várbörtön életéből Jövő hét kedden nyitják meg hivatalosan az ,,Ember a rács mögött” című kiállítást a várbörtön falai között, amely eddig sosem látott módon kalauzolja el a látogatókat, bemutatva az elítéltek börtönben töltött mindennapjait.   tegnap 21:36 #JÓÉJTPUSZIRA várja a veszprémieket Lackfi János programajánló #JÓÉJTPUSZIRA várja a veszprémieket Lackfi János A #jóéjtpuszi-kötet verseit hallhatjuk május 15-én Veszprémben. A Hangvillában fellép Lackfi János József Attila-díjas költő és Szirtes Edina Mókus Erkel Ferenc-díjas énekesnő, zeneszerző. 2024. március 26. 15:20 Szent Mihály veszprémi egyházának történeteit fűzték csokorba Veszprémi Érsekség Szent Mihály veszprémi egyházának történeteit fűzték csokorba Volt idő, amikor több mint száz kolostor működött a Veszprémi egyházmegyében. De IX. Pius pápa is kapott itt termelt somlói bort. A budapesti Mátyás-templom előtti Szentháromság-szobor pedig szintén Veszprémhez köthető. Az érsekség legújabb, hiánypótló kiadványa az egyházmegye ezeréves történetét mutatja be olvasmányosan, Gizellától napjainkig. 2024. március 26. 11:37 Ecce homo - ilyen volt a virágvasárnapi passió Veszprémben Ecce homo - ilyen volt a virágvasárnapi passió Veszprémben Egy passiójátékon a néző sohasem tud úgy részt venni, mintha egy egyszerű színházlátogató lenne, aki csupán a színészi játékra alapozva engedi, hogy magával ragadja a történet. Ilyenkor az ember valóban be akar futni a játéktérre, félrelökni a római katonákat, szétvágni a farizeusok közt és megmenteni Jézust. De aztán mégsem teszi, ahogy kétezer évvel ezelőtt Júdeában sem tette senki. Csak sodródik a tömeggel, miközben kezdi megérteni az ünnep igazi üzenetét. Ahogy az Veszprémben is történt virágvasárnap délután. 2024. március 25. 16:00

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.