A víz az élet forrása. Ijesztő arra gondolni, hogy egyszer csak eltűnik Földünkről azon egyik elem, mely az életünk része kell, hogy legyen. Vannak a világnak olyan pontjai, melyek a vízzel nem mindennap találkoznak. Az elsivatagosodás az egész világon tapasztalható, a mediterrán térségtől egészen a magyar Alföldig.
Az elsivatagosodás két összetevőre vezethető vissza. Egyik a meglévő sivatagok terjeszkedése. A másik összetevő - az elsivatagosodás fogalmát leggyakrabban erre a folyamatra alkalmazzák - a száraz, vagy alacsony csapadékmennyiségű területek kiszáradása.
Az elsivatagosodás napjainkban a Föld teljes területének több, mint 20%-át – 80 millió ember otthonát, 100 országot – közvetlenül veszélyezteti.
A legérzékenyebben az afrikai Száhel-övezetet érinti. Itt az éves csapadékmennyiség 200-800 mm közé esik évente, de ez nagyon egyenetlenül esik, az év során csak néhány csapadékos hónap van. 1990 óta 304 kutat építettek 140 000 falusi nagy megkönnyebbülésére és örömére. Az ivóvízért folytatott küzdelem azonban korántsem fejeződött be. Sok ember számára még mindig csak napi 5 liter víz jut. Az állatok alig találnak vizet a Száhel övezetben.
Az elsivatagosodás következtében évente több 100 ezer hektár termőterület szűnik meg Afrikában. Így nem csak, hogy vízhez nem jutnak az élőlények, de ez még nagymértékben befolyásolja a Föld élelmiszertermelő képességét is. Ezzel megnövekszik a környezeti menekültek száma, az éhínség továbbfokozódik, valamint a csökkenő életszínvonal még erőteljesebbé válik.
Számos oka lehet az elsivatagosodásnak. Kezdetben a túlnépesedéssel hozták kapcsolatba, ám kutatások kimutatták, hogy ezt nem lehet tényszerűen kijelenteni. Vannak olyan területek, ahol nő a népesség, de a talaj nem romlik, míg máshol ott is egyre szárazabbá válik, ahol kifejezetten csökken a népesség. Ez egy olyan környezeti jelenség, mely sokkal több rétegű, mint ahogy azt gondolnánk, és mint ahogy azt megmagyarázni próbálnánk. Ökológiai, éghajlati, mezőgazdasági, gazdasági, politikai tényezők egyaránt szerepet játszanak a kialakulásában. Ahogy az okok, úgy a megoldási formák sem általános érvényűek. A megoldásokat a sajátos helyzetű országok egyedi igényeihez kell szabni.
Nemzetközi szervezetek egyre nagyobb figyelmet fordítanak erre a globális problémára is. A kezdetektől úgy tekintik, mint az emberiség egyik legsúlyosabb problémáját. 1970-től már napirendi pontok között szerepelt, ám az 1977. évi ENSZ (UNCOD) konferencián lett megalapozva. Céljuk az volt, hogy már 2000-re ki lesz küszöbölve ez a probléma, ám ez sajnos megvalósíthatatlannak tűnik.
Az előrejelzések szerint emberek millióinak kell az elkövetkező 30 évben új lakhelyet keresnie és életmódot változtatnia az elsivatagosodás következtében.
