2017. október 21., szombat
Orsolya névnap

Egy rendezvény – ezernyi élmény és megannyi barátság

Kristofics Adéllal, alias Adél úrnővel, az első női diákrektorral beszélgettünk az áprilisban immáron 27. alkalommal megrendezésre kerülő Veszprémi Egyetemi Napok kapcsán. Adél már két éve nyerte el ezt a megtisztelő címet, és ha tehetné, újra belevágna, már csak a buli kedvéért is.

Hogyan telt a két éved a diákrektorság ideje alatt?

Miután diákrektor lettem, ki kellett mennem Németországba szakmai gyakorlatra 4 hónapra. Sajnálom, hogy az utazás közbejött, mert akkor jobban bele tudtam volna folyni azokba a feladatokba, amik a diákrektori címhez tartoznak. Miután hazajöttem viszont aktív szereplő voltam, részt vettem a gólyabálokon, a gólyatáborokon.

Voltak előzetes céljaid a diákrektorsággal?

Igazából tervem nem volt vele. Akkor 2 éve is úgy vágtam bele, hogy lesz, ami lesz. És végül összejött.

Mi motivált téged, hogy elindultál diákrektor jelöltnek?

Mindig gondolkodtam azon, milyen jó lenne elindulni, csak mindig nagyon kevés volt a női jelölt, és még nem is volt női diákrektor. Így az esélytelenek nyugalmával vágtam bele. Úgy gondoltam, veszteni valóm nincsen, és végül szerencsém volt, és sikerült.

Milyen érzés volt megtudni, hogy te lettél a 26. VEN diákrektora, az első női diákrektor?

Szerintem mindent leír az akkori pillanatban készült kép. Az arckifejezésem mindent elárul, mert teljesen meglepődtem, nem akartam elhinni. Nagyon jó érzés volt. Akkor még ennél is kevesebb időnk volt felkészülni, feszített tempóban kellett dolgoznunk. És akkor a végén úgy éreztem, hogy az a sok idő és a sok energia, amit beleöltünk, igazán megérte. Megkönnyebbültem abban a pillanatban, hogy mégse hiába dolgoztunk annyit a csapattal.

Milyen volt a csapatod? Milyen volt velük együtt dolgozni?

Szerencsére sok ismerősöm csatlakozott a csapathoz. Nem voltunk sokan, és főleg a lányok jöttek hozzánk a témánk miatt. De nemcsak a lányok, a fiúk is remekeltek a táncukkal. Hozzá kell tennem, hogy volt olyan ember, akit ha akkor nem vágunk ebbe bele, akkor őt nem ismerném, és nem lennék vele jóban. A VEN baráti kötelékeket is épít.

Ha már említetted a témád, mondjuk el, hogy ti voltatok a MereVEN csapat. Kinek az ötlete volt ez a témaválasztás?

Minden évben felröppenek vicces témák, és mi úgy gondoltuk, bevállalunk egyet ezek közül. Az első vagy a második csapatmegbeszélés alkalmával dobálgattuk be a témákat, hogy mi is lehetne az, amivel mi nyerhetnénk. Nagyon sok minden felmerült, de egyik sem volt az igazi. Abban az időben jelent meg A szürke ötven árnyalata első része. Felmerült az ötlet, mivel sokan ismerik, és sokan szeretik is, mi lenne, ha ebből a témából indulnánk ki. Figyelnünk kellett, hogy ne vigyük el a nagyon durva része felé, hanem viccesen és poénosan ragadjuk meg a lényegét, de ne is annyira túlságosan semmit mondó legyen. Rizikós volt belevágni, de nem volt semmi fennakadás a témát illetően a szervezőkkel. Sikerült eltalálnunk azt az egyensúlyt, hogy ne legyen túl durva, és mindenki poénnak fogja föl. Már az elején a bemutatkozásnál is próbáltunk erre figyelni.

Mit jelentett akkor számodra a VEN és mit jelent most, már diákrektorként?

Volt egy próbálkozásom, amikor csapattag szerettem volna lenni, mikor idekerültem az egyetemre, de az nem nagyon jött össze. Utána évben csak bulizni voltam a VEN-en, nem nagyon folytam bele a csapat eseményekbe. Ez merőben változtatott azon, hogy végül elindultam jelöltként és össze tudtunk hozni egy csapatot. Igazából akkor már tudtam, hogy a VEN egy nagy tradíciókkal rendelkező esemény, de nem nagyon ismertem őket. Az változott meg a VEN szellemiségével kapcsolatban mostanra, hogy jobban belelátok abba, hogy ennek egy hagyománya van. Az elején csak úgy gondoltam erre a rendezvényre, hogy csak koncertek vannak, csak egy jó buli, de aztán beleláttam abba is, hogy ez egy nagyon komoly tradíciókkal rendelkező esemény. A VEN közel hozza egymáshoz az embereket. Határozottan mondhatom, hogy ha lenne rá lehetőségem, hogy most induljak, vagy még egyszer indulhatnék, habozás nélkül megtenném és belevágnék.

Milyen benyomásaid vannak az idei rendezvénnyel kapcsolatban? Milyen lesz idén a VEN?

Nagyon pozitívnak tartom azt, hogy sokkal több idejük van a csapatoknak felkészülni, jó az előzetes szervezése a rendezvénynek. Ahogy észrevettem a diákrektor jelöltek nagyon sok felületen meg tudják magukat mutatni. Jobban meg tudják most ismertetni az emberekkel magukat és magát a VEN-t is. Meg tudják mutatni Veszprémnek, hogy van itt hallgatói élet, bemutatják, hogy mi igazán a VEN. Két évvel nem hiányzott nekünk a fesztivál jellege a rendezvénynek, de mindenképp pozitív az is, hogy idén ilyen sok és neves fellépő lesz az egyetemi napokon.

Mit üzensz a mostani egyetemistáknak a VEN előtt egy héttel?

A mostani bemutatkozásomban is írtam, hogy a VEN annyi pluszt ad, és annyi élményt, hogy ezt nem lehet kihagyni. Megbántam volna, ha nem indulok el akár csapatban, akár jelöltként. Sokan attól félnek, hogy nagyon sokat elvehet a tanulmányaikból. A VEN-t nem lehet természetesen fél vállról venni, és teljes egészünkkel mellé kell állnunk, de nem muszáj azért a tantárgyaknak elúszni, hogy te egy VEN csapat tagja vagy. Én is így voltam vele, még ZH-t is írtam azon a héten. De így is meg lehet csinálni, és bátorítom őket, hogy nyugodtan vágjanak bele következő alkalommal, mert megéri. Idén pedig vegyenek részt a programokon.