2017. szeptember 20., szerda
Friderika névnap

Isten a sorsban, véletlenben és karmában

  • kult
  • 2017.04.20
    03:00
Rába Géza, az Isten tudja… című könyv szerzője a nagy világvallások képviselőivel beszélgetett szerda délután az Eötvös Károly Megyei Könyvtárban Istenről.

Rába Géza ritkán látott asztaltársaságot gyűjtött maga köré: a nagy világvallások képviselői az ember Istenről alkotott képeinek csaknem teljes spektrumát megjelenítették.

  • Cser Zoltán – buddhista tanító
  • Madhupati dász – vaisnava (Krisna-hívő) lelkész
  • Nagypál Szabolcs – római katolikus teológus
  • Fináli Gábor – rabbi
  • Sulok Zoltán Szabolcs – muszlim hitoktató

A témakört – Istent – ezúttal a sors, a karma témájához kapcsolódva járták körül. Ha valaki ártatlanul esik áldozatául egy erőszakos cselekménynek, abban milyen szerepe van a sorsnak, a véletlennek, vagy mennyire van más keze a dologban?

Fináli Gábor és Rába GézaFináli Gábor és Rába Géza

A zsidók ilyenkor gyászba borulnak – mondta Fináli Gábor. Jób könyvének sommája, hogy nem tudjuk felmérni Isten akaratát, de semmiképp nem fordulhatunk váddal felé. A legtöbb ilyen katasztrófát emberi hanyagság, mohóság, gyarlóság okozza. „Szabad akarattal teremtettek minket a Földre, mi tesszük ezt egymással” – hangsúlyozta. Hozzátette: a zsidó teológia szerint a gyász maga a kérdőjel, nem az a részünk, hogy ezt felülbíráljuk, el kell bírni viselni, ami az osztályrészünk. Az embernek van szabad akarata, minden más program szerint működik, pályán halad. A szabad akarat a bibliai vallás alapja, sorsunk nincs bezárva egy lekulcsolt rendszerbe, nem a csillagok vagy a karmánk irányítanak minket. Hatással vannak ránk? Igen, de nem irányítanak.

Cser Zoltán és Nagypál SzabolcsCser Zoltán és Nagypál Szabolcs

A keresztény teológiában is vizsgálják, hogy milyen szerepe van Istennek a szenvedésben – magyarázta Nagypál Szabolcs. A vallás nem tud mindenre választ adni, nem Istent kell felelőssé tenni: szabadságot adott a világnak, különösen az embernek, aki jót és rosszat egyaránt rászabadít a világra. Keresztényként különösen felelőtlenség lenne Istent kérdőre vonni, hiszen Krisztus történetén keresztül Isten velünk együtt szenvedett. A kereszténységet nem az foglalkoztatja, hogy a sorsszerűség mennyire hat az életünkre, hanem hogy az üdvözülés-elkárhozás kérdésében mekkora szerepe van Istennek, vagyis a keresztény teológiát az eleve elrendelés kérdésköre érdekli inkább. Az, hogy Isten szabad akaratot adott nekünk, az egy önkorlátozás a részéről, hiszen olyan területet biztosít nekünk, ahova bár be tudna avatkozni, de nem fog. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy Isten magára hagyta az emberiséget, a világot: a kulcsfogalom a gondviselés.

A buddhizmus szerint az élet értelme az értelmes élet, ennek egyik része, hogy minden mulandó, minden változik – vettette fel Cser Zoltán. Olyan dolgokhoz társítunk negatív érzelmeket, amik mindenképpen be fognak következni. A buddhizmus szerint nem az a tragédia, hogy mind meg fogunk halni, hanem az, hogy soha nincs vége. A tudat nem tud megszűnni, a materialisták hiába gondolják úgy, hogy a testtel együtt a tudat is semmivé lesz, de a kettő nem egytermészetű. Ha viszont nem tudunk megszűnni létezni, akkor az a kérdés, hogy milyen minőségben élünk? A karma úgy működik, mintha lefekvés előtt feldobnék egy követ, és amikor reggel felébredek, akkor esne vissza rám, de ekkor már nem emlékeznék rá, hogy én dobtam fel. Nem a dolgok értelmét kell keresni, hanem tovább kell lépni, értelmes módon kell tovább élni. Eleve elrendelés nincs, de van ok-okozati összefüggés.

Madhupati dász és Sulok Zoltán SzabolcsMadhupati dász és Sulok Zoltán Szabolcs

Az iszlám szerint nincsenek véletlenek – jelentette ki Sulok Zoltán Szabolcs. Isten felügyeli a világegyetemet, minden úgy történik, ahogy ő akarja. Sokszor az emberek nem mérik fel Isten hatalmát, ha tragédia történik, mindenki azt kérdezi, hogy mivel érdemeltük meg a balsorsot, amikor viszont szerencse ér minket, senki nem kutatja, hogy azt mivel érdemeltük ki. Életünket Isten elrendelése szerint éljük, ezen a rendszeren belül mozgunk a szabad akaratunkkal. Az ember utat választ magának, és arra kell törekednie, hogy Isten eszköze legyen a jó dolgokban. Az okok és következmények kutatása nem az emberre tartozik, nem tudjuk, hogy Isten mit írt elő, nekünk az a feladatunk, hogy a jó utat válasszuk. Szabad akarat nélkül nem lenne értelme a Paradicsomnak se a Pokolnak, hiszen Isten hogyan büntetne meg valakit azért, amire az embernek nincs ráhatása. Isten senkit nem kötelez arra, hogy erőszakot alkalmazzon, de ha szabad akaratából megteszi, akkor vállalnia kell a felelősséget és a büntetést azért, amit elkövet. Életünk próbatételek sorozata, és az a fontos, hogy mi a szabad akaratunkból miként szerepelünk ezeken a próbatételeken.

A természet fontos törvénye, hogy amikor szenvedést okozok egy másik élőlénynek, azt nekem is el kell majd viselnem – ez a karma törvényének egy szűkebb értelmezése – magyarázta Madhupati dász. A tragédiák áldozatait a korábbi cselekedeteik visszahatása éri el, semmi nem történik ok nélkül, akik a véletlenben hisznek, azok egy nagyon irracionális dologban hisznek. A rossz körből való kiszállás igazán az élet értelme, mégpedig úgy, hogy Istenhez folyamodunk menedékért. Mi magunk írjuk az életünk drámáját, de hogy a korábbi életünk következményei melyik életünkben hatnak ránk, azt nem tudhatjuk.

Azt gondolhatnánk, hogy amikor ennyire különböző vallású emberek ülnek egy asztalhoz, ott tapinthatóvá válik majd a feszültség, szerdán azonban egyáltalán nem ez történt. A résztvevők nemcsak elfogadóan, nyitottan beszélgettek, de gondolatokat kölcsönöztek egymástól, erősítették egymást. Jó lenne ezt eltanulni tőlük.