2017. október 21., szombat
Orsolya névnap

Kapcsolj le!

El tudjuk képzelni, milyen lenne az életünk ismét internet és okos készülékek nélkül? Új és izgalmas. De talán magányosabb is.

Néhány évvel ezelőtt egy amerikai srác, Paul Miller úgy döntött, hogy egy esztendőre otthagyja az internetet. Paul akkor 26 volt, tech író és kiégett. Elege volt a mindennapok mókuskerekéből, a WWW és az e-mailek folyamatos fogságából. Döntött: jó időre kilép, hogy megtalálja az igazi életet és igazi önmagát.

Paul MillerPaul Miller

Az elején minden szép is volt. Munka, internet, Wifi és okos telefon nélkül hirtelen sokkal valóságosabbnak tűnt az élet. Felfedezte az apró dolgok örömét: a nyíló virágok illatát, a közös találkozók, frizbizések felhőtlen pillanatait, a biciklitúrák szépségét, hogy végre van ideje egyhuzamban elolvasni akár 100 oldalt is egy könyvből, és hogy rekordidő alatt megírta a fél regényét. Paul néha egy kicsit ugyan unatkozott és magányos volt, de éppen ez sarkallta arra, hogy új dolgokat próbáljon ki. Másnak érezte magát, kreatívabbnak és felszabadultnak.

Az érzéssel pedig valószínűleg egyáltalán nem volt egyedül. Vagy legalábbis, ma már biztosan nincs egyedül, és nem ő lenne az egyetlen, aki úgy érzi, az okos készülékek uralta világ kiszipkázza belőle az életerőt.

Tanulmányok bizonyítják, hogy a felfokozott internet használat nemcsak a szokásainkban okoz maradandó változásokat, de az elménkben is. Nicholas Carr, a Hogyan változtatja meg az agyunkat az internet című könyv szerzője részletesen beszámol arról, miként hozható összefüggésbe a folyamatos online jelenlét a figyelmi időnk rövidülésével, a gyengébb koncentrációs képességgel, a felszínesebb gondolkodással, a csökkent kreativitással és a magasabb stressz szinttel. Azaz, egy csomó olyan dologgal, amelyek jelentősen akadályozhatják a munkahelyi sikerességet és az egyéni boldogságot.

Az okos eszközök állandó értesítései, a magánélet és a munka teljes összemosódása sokakban kelt ingerültséget, vagy rosszabb esetben letargiát. Így aztán nem is csoda, ha egyre többen szimpatizálnak a digitális detox fogalmával, amelyből lassan ugyanúgy jó biznisz épül, mint a bakancslista gyártásból.

Tábor felnőtteknekTábor felnőtteknek

Amerikában például konkrét digitális méregtelenítő táborok indulnak, ahol a résztvevők borsos áron kapcsolódhatnak ki: az elektronikai eszközüket az első nap le kell adniuk, és csak távozáskor kaphatják vissza, a nagyjából egy hét alatt pedig olyan foglalkozásokkal töltődhetnek fel, mint a közös jóga, kirándulások, sport és művészeti órák, az élményeikről pedig naplót is írhatnak. De készült már a tudatos jelenlétet és a kikapcsolást segítő app is (ami azért önmagában kicsit abszurd), az önsegítő könyvekről és gurukról nem is beszélve, és persze jó néhányan ugyancsak elmerészkedtek odáig, hogy hónapokra, vagy évekre kivonták magukat a digitális forgalomból, hogy üdén és új emberként szülessenek újjá.

Vagy mégsem. Merthogy az időnkénti lekapcsolódás tényleg fontos, és ki kell tudni alakítani olyan pontokat az életünkben, amikor 20 évet visszautazva az időben élvezzük az élet szépségeit, a teljes absztinencia ma már ugyanúgy nem megoldás. És erre éppen Paul Miller esete a jó példa.

Miután ugyanis az újdonság varázsa lecsengett, valami ismét megváltozott Paul életében. Az első, ismeretlenektől kapott, papír alapú levelek felett érzett izgatottság helyét átvette a fáradtság, amikor rájött, hogy tíz levelet megválaszolni és postára adni egy hét alatt éppolyan kimerítő, mint elküldeni 100 emailt egy nap alatt. A frizbi és a bicikli már nem került elő a garázsból, hanem otthon porosodott, és az emberi kapcsolatok is kezdtek megszakadni: nem tudott beszélgetni a Kínába költözött barátjával vagy az unokahúgával, a New York-i haverját pedig a munka temette maga alá.

Paul idővel rájött, hogy rossz döntéseket internet nélkül is tökéletesen tud hozni, önmagában pedig a web2 egyáltalán nem felelős azért, ha frusztráltnak és elcsigázottnak érezzük magunkat, mert a döntés, hogy miként használjuk, a miénk. És az internet – egy olyan világban, amikor mindenki a világhálón éli társas interakcióit és a szeretteink akár több száz vagy több ezer kilométerre laknak tőlünk – legalább összeköt.