Valakinek említettem, hogy Tom Jones-koncertre megyek, és ez a valaki visszakérdezett: ő még él? Igen, válaszoltam. A koncertjén pedig kiderült, hogy nagyon is.
Számára az éneklés olyan, mint a játék. Legalábbis így tűnt a koncerten. Ezt a játékosságot pedig komolyan veszi. Játszik a mikrofonnal, nevet, ki-ki szólogat a dalok mögül. Becsukja a szemét, és átéli a saját hangját, ami, még így hetvenhét évesen is elképesztően szól. A két órás koncert alatt egy hamis hang sem születik. Tom Jones hangja beragyogja a színpadot. Teltházas koncertet ad, s bebizonyosodik, hogy az aréna tökéletes helyszín, a szervezés jól sikerül, az előadó csúszás nélkül, időben áll színpadra.
Ismeri az embereket. Tudja, melyik lépésére milyen reakció érkezik, s ezt rendre ki is használja, jól ismeri az őt körülvevő fiatal zenészeket is, akik átveszik az énekes könnyedségét, így jól szólnak a gitárok és a trombiták is. Hangja azonban önmagában is nagyon erős. Látszik, hogy (még mindig) hisz abban, amit csinál. A tudatosan felépített koncerten „gyors-lassú” lépések követi egymást. „Líra” és „rock” egymást váltja. Számról számra megújul, és minden dalba ugyanazt az energiát rakja bele. Harmónia van a színpadon.
A színpad kezdettől lángokban áll, a Burning Hell-el nyit, majd jön egy kis Elvis Presley Blues. Elhangzik a Didn’t it rain. Beleférnek a kommentárok is: „Ez a dal elgondolkodtat engem” – jön a My lord did trouble me. Az 1999-es Sex bomb lassú verziójától felrobban a közönség. A Spirit in the Room című albumon található, Leonard Cohen által írt Tower of Song című dal közben virtuális gyertyák égnek a színpadon, a háttérben pedig a dal jól megkomponált klipje játszódik.
Felsorakoznak a klasszikusok: az 1968-ban sikerre vitt Delilah, a Green green grass of home, What’s new pussycat, It’s not unusual, If I only knew, You can leave your hat on. Mindent megkap a közönség, akit az énekes alkotótársnak tekint, többször nyújtja az emberek felé a mikrofont, és bírja őket éneklésre.
Tom a koncert végén kivonul a színpadról, a közönség pedig az aréna padlójának hangos dörgetésével követeli vissza. Énekel még néhány dalt, a végén pedig megáldja közönségét: „God bless you!”. Isten áldjon meg téged is, Tom, gyere még sokszor Veszprémbe!
Fotók: Melczer Zsolt, VeszprémFest
