2017. október 24., kedd
Salamon névnap

Minden évben megyünk előre

Összegeztünk egy kicsit, a VeszprémFest véget értével Mészáros Zoltán fesztiváligazgatót faggattuk arról, milyennek ítélte meg az idei rendezvény sikerességét.

– Mik az észrevételeitek, hogy sikerült a fesztivál, különösen az új helyszín, a História Kertet és az időjárási viszonyokat tekintetbe véve?

– Összességében szerintem sikeres év és fesztivál van mögöttünk, minden tekintetben többé-kevésbé hoztuk a tervet. A nagy kihívást az új helyszín jelentette, és ezt illetően lehetett volna kicsit kegyesebb hozzánk az időjárás, noha annyira nem volt kegyetlen, mint tavaly, amikor súlyos károkat okozott a Rozé Rizling Jazz Napoknak, az összes nagyszínpadi koncertünket pedig bezavarta az Arénába. Bár azt mindig elmondom, hogy az Aréna nagyon alulértékelt koncerthelyszín, és most már egyre több hasonló hangot hallok. Inspirációban és hangulatban valóban nem mérhető a szabadtéri helyszínhez, de az a vád, hogy az arénák akusztikailag nem szólnak jól, hamis – ezt szerintem elég sok koncerttel bizonyítottuk már. Azt ugyanakkor nagyon sajnálom, hogy a Richard Bona koncertet nem tudtuk levinni a História Kertbe, mert oda illett volna.

Richard BonaRichard Bona

Ami egyébként a kertet illeti, a java részét szerintem tudtuk teljesíteni annak, amit beleálmodtunk a helybe. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk arról, hogy gyönyörű a tér, sok a zöldfelület, és hogy hasonlatosan a várhoz nagyon inspiráló szabadtéri kisugárzással bír, de annál oldottabb. Ami fájt a szívemnek, hogy a vár nem volt kivilágítva, mert nagyon szépen szegélyezte volna az egészet. Egyébként sem ártana ennek a városnak, ha kivilágítaná a várát, mint ahogy más országokban teszik. Mindenesetre a helyszín nagyon beváltotta a reményeinket, a lakosságnak pedig köszönet jár, mert annak ellenére, hogy elég nyitott térről van szó, jobban terjed a hang, nem jöttek reklamációk. Sok tapasztalatot szereztünk, ezért gondolkodom rajta, hogy a kertet nem lehetne-e szervesen beépíteni a fesztivál életébe, attól függően persze, milyen zenekarokat hozunk.

– Ha már itt tartunk, milyenek a visszajelzések a zenekarokat illetően?

– A Tom Jones koncert minden várakozásomat felülmúlta. Rendkívül professzionális volt minden tekintetben. Persze nem is lehetne más, hiszen aki egyik nap még a Montreaux Jazz Fesztiválon játszik, majd másnap Angliában, annak nem lehet fél órát csúszni, mert összedől a rend. De zeneileg is nagyon odatette magát Tom Jones. Egészen elképesztő, hogy valaki így át tudja hangszerelni a számait, hogy a 60-as években már slágernek számító dalok se tűnjenek porosnak, miközben műfajilag is szinte mindenbe belekóstolt a közönség a bluestól, balladáktól kezdve a country-n át a popig és a rock zenéig. Mindehhez pedig egy masszív, ereje teljében lévő énekhang társult, és egy olyan profi tálalás, ahol a színpadkép is számos üzenetet rejtett: tisztelgést Leonard Cohen halála vagy Prince zsenialitása előtt. Ráadásul nagyon ritka az, hogy egy művész olyan széles közönségnek tudjon zenélni, mint ő: 20-30-asok mellett 50-60, de még 70 évest is láttam. Nagyon kiemelkedő koncert volt ez a fesztivál történetében, bár azt is nyugodtan elmondhatom, hogy ő volt a valaha ide látogató legdrágább sztár.

Akadtak azért zeneileg talán kevésbé sikerült dolgok, talán ide sorolnám az utolsó koncertet, noha azt én is tudtam, hogy Prince pótolhatatlan, és akinek van egy kis esze, az ugyanúgy tisztában van ezzel. De jó tapasztalat volt, hogy mit okoz egy rendkívül domináns színpadi személyiség nemléte. Egyrészt zenei hangszerelést tekintve lehetett volna kicsit erősebb a koncert – eredetileg voltak fúvósok és vokalisták is. Másrészt az énekesi és performance tartománynál éreztem azt, hogy míg Prince uralta ezeket, addig ezek az énekesek vokalistának talán jók, de Prince-hez mérve nem elég erős énekesek és hangszeresek. Ettől függetlenül akik szerették Prince munkásságát, azoknak élmény volt.

– Említetted, hogy sajnálod, amiért Richard Bona koncertje átkerült a História Kertből az Arénába. Ezzel kezdetben én is így voltam, de aztán a koncert alatt már úgy éreztem, egyáltalán nem számít, hol vagyunk, annyira jó a hangulat.

– Ez így van. Ő is említette, hogy nagyon sajnálja, amiért nem tudunk a kertbe menni, hiszen eredetileg úgy tervezte, hogy a szabadteret robbantja fel – persze képletesen –, de ha az arénát kell, akkor azt. Zenei produkció tekintetében valóban mindegy a hely. Tapasztaltam gyönyörű helyeken rossz koncertet és közepes helyszínen kiválót. Persze egy olyan fesztivál esetén, ahol a szabadtér benépesítése a fő cél, ez fontos, mert nagyon sokat ad hangulatban.

– Ugyanakkor, ahogy te is mondtad, nem szabad lekicsinyelni az Arénát sem. Főleg, hogy a nézőterét, akusztikáját tekintve például többet is ad, mint az eredeti helyszínetek, a vár.

– Valóban nem lehet lekicsinyelni, sőt, az arénának nagyon jó a léptéke. Elcsíptem egy beszélgetést, ahol a Bruno Mars koncerttel hasonlították össze, és ami szerint mi sokkal többet adtunk az egész vízióban, hangzásban, projektálásban is. Nagyon igyekszünk prémium élményt adni, függetlenül attól, hol van a koncert.

Az egyébként tényleg igaz, hogy mint nézőtér, a vár finoman szólva sem optimális: nagyon keskeny, nagyon közel vannak a falak, ami akusztikai problémákat okoz. Ráadásul nagyon hosszúkás, a széléről mindig vannak láthatósági és hangosítási problémák. Az aréna nézőtér és akusztika szempontjából sokkal jobb. És a legnagyobb sztárok is arénákban lépnek fel, mégsem jönnek Facebook-kommentek miatta. Persze nálunk a vár a megszokott, amiatt érkeznek, de méltó hely az Aréna is. Akadnak ott is problémák – nekünk például állandó kritikánk, hogy katasztrofális az onnan való kiautózás, és valamit kezdeni kellene az ottani körforgalommal. De napirenden van az Aréna melletti területek fejlesztése, ami közlekedésfejlesztést is jelent, így reméljük, ha ez megtörténik, mérséklődni fognak a problémák.

– Az interjú elején említetted, hogy a jövőben akár jobban kihasználnátok a História Kert adottságait. Elképzelhető, hogy a későbbiekben három helyszínen – a várban, a kertben és az arénában – tartjátok meg a fesztivált?

– Ezt még meglátjuk. Nagyon remélem, hogy a 15 éves évfordulóra befejeződik az Érseki Palota rekonstrukciója és visszatérhetünk a várba. Hogy emellett tudjuk-e működtetni a kertet, azt korai még megmondani, de biztosan motoszkál bennem a gondolat.

– A nagyszínpados koncertek mellett térjünk ki egy kicsit a Rozé Rizling Jazz Napokra is! Hogy alakult a tíz nap?

– Úgy érzem, egy kicsit ott is lehetett volna nagyobb szerencsénk. Mivel ingyenes rendezvényről van szó, az egész árbevételét és hogy ki tud-e futni nullára, az intenzív látogatottság és az abból fakadó fogyasztás adja, a rossz idő pedig két nap egy kicsit megcsonkította ezt – de sokkal jobb volt, mint tavaly. Összességében elég jól teljesített a Rozé Rizling is, kialakult a közönsége: egy Facebook statisztika szerint legnagyobb arányban a 25-34 év, majd a 35-44 közöttiek látogatják, és bár a bázist jórészt a veszprémiek adják, elég sokan jöttek fel a Balaton-partról, Budapestről is.

– Összességében végül hogy alakult a látogatószámotok? Hozta ez is az elvárásotokat?

– A Tom Jones koncert teltházas volt, a többi nem. Ezt sejtettem is, mert ezek a sztárok a História Kert 2000-2500 fős kapacitásánál általában kisebb helyeken lépnek fel, úgyhogy ezzel számoltam a jegyeladásnál. Voltak elvárásaim – Richard Bona teljesítette őket, Heather Small majdnem, illetve az NPG is alatta volt a tervnek, de Tom Jones olyan mértékben teljesítette túl a tervet, hogy bőven elvitte a hátán a fesztivált. Még a legdrágább jegyekért is sorban álltak, és lett is volna benne szerintem még kb. 1000 eladható jegy, de már így is 4400-ról a maximális 4600-ra emeltük a létszámot.

– Nyilván most még korai bármit is kijelenteni, de maradtok ezen a vonalon? Lesz még hozzá hasonló, akár két ekkora kaliberű sztár is?

– Egyet mindenképpen szeretnénk, és azt sem tartom teljesen kizártnak, hogy kettő legyen – erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten –, de erről még korai beszélni.

– Nagy nevekkel viszont külföldi közönséget is lehet vonzani. Idén jöttek már a Festre és a Rozéra az országhatáron túlról is?

– Vannak külföldiek is, sőt idén már egy kisebb kampányt is tudtunk folytatni Ausztriában, Szlovákiában és Szlovéniában, de ennek még a pontos eredményét kimutatva nem látjuk. Azt érzékeltük, hogy például az úszó vb-ről jön fel közönség, de ahhoz, hogy a környező országokból is érkezzenek, komoly marketingtevékenység és nagyon exkluzív fellépők kellenek.

– Összességében azért mégis csak egyre népszerűbb a fesztivál.

– Szerintem minden évben megyünk előre. Abban biztos vagyok, hogy nem elvettünk, hanem mindig adtunk a fesztiválhoz.