2017. szeptember 20., szerda
Friderika névnap

Állnak a kihívások elé

  • Sport
  • 2017.08.16
    15:24
  • veszpremkosar.hu
Nincs éppen irigylésre méltó helyzetben Mérész Csaba, a másodosztályú kosárlabda-bajnokságban tavasszal ezüstérmet szerzett HOYA-Pannon Egyetem Veszprém vezetőedzője, ugyanis egyelőre nem adott a játékoskerete mélysége.

Eddig tartott a nyári szünet, a héten a bakonyi megyeszékhely kosárlabdaklubjánál is beindult az élet. Az egyetemi tornacsarnokban az első napok a felvezetésről szólnak, aztán a gárda belecsap a valóban kemény munkába. A sportolók becsülettel dolgoznak, hogy igazán jó kondícióra tegyenek szert, hogy a régi és az új „bútordarabok” a szezonkezdetre összeérjenek. Mindenki bizonyítani akar, más kérdés, hogy a jövőkép (most) nem túl biztató. Mint arról már beszámoltunk: a holt idényben hárman érkeztek a királynék városába – Hegedűs Gergely, Kovács Soma és Lakosa Ákos –, ám ha a távozók számára gondolunk, akkor az NB I/B jövő évi dobogóján aligha találkozunk a mieinkkel. Az nyár elején tudott volt, hogy Oltárczy Máté és Kámán Tamás pontot tesz az aktív karrierjére, hogy Jilling László visszatér korábbi sikerei helyszínére, a Bonyhádi KSE-hez, illetve, hogy a felsőfokú tanulmányait a fővárosban folytató Naményi Márk az Óbudai Kaszásokhoz, míg Szűcs Péter az Alba Fehérvár egyik korosztályos együtteséhez szerződik. A bosnyák Nebojsa Pavlovic eztán – családi okok miatt – a szülőföldjén szedi a lepattanókat, s ha mindez nem lenne elég: a hétvégén derült ki, hogy a következő évadbeli körből Kálló Nándor és Hegedűs Attila is hiányzik majd. Előbbi – állítólag – nem tudja tovább vállalni a kosárlabdázással járó terheket, utóbbi pedig másutt képzeli el a folytatást.

A műhely elöljárói persze nem tétlenkednek, munkálkodnak az alakulat megerősítésén, ami így, a felkészülés kezdetén nem könnyű. Vérfrissítésre mindenképpen szükség lesz, hiszen a közösség most „darabszámra” sincs meg. – A keret még (messze) nincs lezárva – szögezte le Naményi Miklós, az egyesületet működtető gazdasági társaság ügyvezetője. Azzal persze ő is tisztában van, hogy ilyenformán nehéz lesz előrelépni, azt viszont kategorikusan cáfolta, miszerint a mindennapjaikat illetően egyfajta lejtmenetbe „kapcsoltak” volna. Akiket elvesztettek, azokat a posztjukon, a szerkezetben igyekeznek megfelelően pótolni, csakhogy az idő nem a veszprémiek kezére játszik. Fiatal-„vonalon” vannak kiszemeltjeik, de mások is kellenek, hogy a szakmai stáb egységes csapattá, igazi közösségé gyúrja a formálódó garnitúrát. Mérész-tréner munkáját egyébiránt – a Székesfehérvárról „elcsábított” – Kertész Zsolt segíti másodedzőként, aki ezentúl a helyi utánpótlás-szakág vezetőjeként is fáradozik.

Az első gyakorlásokon ott iparkodtak az új szerzemények, tőlük értelemszerűen mindenki sokat vár. Körtélyesi Gergelyék mindent megtesznek azért, hogy Kovácsék minél előbb otthonosan érezzék magukat az új környezetben. A cél egyértelmű: egységes, jó és – bár most furcsán hangzik – eredményes gárdát építeni, amely minél jobb pozícióban zárja az alapszakaszt. Lévén, nem ősszel kell nagyot alkotni, hanem a pontvadászat második félidejében, akkor (lenne) ildomos a legjobb formával szolgálni. A play-offban tudniillik bármi megtörténhet. A funkcionáriusok a koncepció kitűzésével megvárják a felkészülési időszak végét. Noha a Mérész-Kertész kettős pillanatnyilag roppant nehéz helyzetben van, a helyi szurkolók mindig komoly elvárásokat támasztanak a csapattal szemben. A páros nyilvánvalóan egy harcos és kemény, mindenki ellen kellemetlenül játszó kollektívát alakítana ki, amely azon lesz, hogy a lehető legtovább jusson az előttünk álló kiírásban. Most, hogy ennyire foghíjasak, rotációról alig beszélhetünk. Csak halkan jegyezzük meg, de szeretnék, ha a csapatnak lenne saját stílusa és a spílerek sok energiát vinnének a „műsorba”. Jelen állás szerint nem könnyű a feladat, mi több, pokoli nehéz, mivel az új brigád összerakásához nincsenek meg az alanyok.

Mint megtudtuk: kezd összeállni a felkészülési program, a szeptember közepi bajnoki rajtig több tesztmérkőzés és -torna szerepel az ütemtervben, Simon Lászlóéknak tizenhetedikén már Győrben lesz jelenésük. A csúcsformát későbbre időzítik, augusztusban még csak alakulgat a játékuk. Momentán a megfelelő erőnlét megszerzésén van a hangsúly, ám a fizikai feladatok mellett azért a labdának is jut szerep. A HOYA-mezesek nem unatkoznak, aki a fedélzeten van, az elszánt és sikerre éhes.

Mindenki tudja, hogy noha az érkezők pompás teljesítményre képesek, a játékos-keret nem lett acélosabb. Ezért most az egylet berkein belül az a legjobb, hogy mindenki a következő szezonra és a saját teendőire koncentrál.