2017. november 20., hétfő
Jolán névnap

Veszprém irigylésre méltó bástya

  • kult
  • 2017.08.17
    12:00
  • Veszprém Portré / vportre.hu
Lángoló vörös haj, lazaság, a kéz alatt pörgetett bakelitlemezek. Dj Zöld neve és zenéje a vájt fülűeknek ismerősen csenghet, fényfestéssel, Méhkas Dia Projekttel összekapcsolt estjein pedig ugyancsak szeretnek lazítani az igényesebbek. Interjúnkban lemezlovasságról, a Méhkasaula egyesületről, szubkultúráról és veszprémi kötődésekről is beszélgettünk.

Az interjú eredetileg a megújult Veszprém Portréban jelent meg.


– Tulajdonképpen mi a MÉHKASAULA Kulturális Közhasznú Egyesület missziója? Milyen céllal jött létre az egyesület?

– 1998-ban alakultunk Székesfehérváron, amikor a rendszerváltás után a művelődési házak még nem kaptak rá a szubkulturális zenei irányzatokra, és egyfajta űr keletkezett. Azt gondoltuk a cimborákkal, hogy létre kellene hozni egy kortárs zenéből, képző-és filmművészetből, egyéb társművészetekből álló összművészeti projektet, és a Szabadművelődés Házában meg is kezdtük a működést. Annak idején mi is oda jártunk, mert színvonalas, progresszív, nyitott hely volt: a 70-es években magnós klubként működött, aztán jazz klub lett, a 80-as években pedig alternatív bulik zajlottak ott. Különböző kulturális programokat szerveztünk, amelyek a közönségnek és az önkormányzatnak, a szervezeteknek is szimpatikusak voltak. Így jött az ötlet, hogy strukturálódjunk egyesületté, mert akkor az adó 1% felajánlásokból és a kulturális alapból is tudnak minket támogatni. 2000-ben jegyeztek be minket, 2007-ben lettünk közhasznúak. Jelenleg 15 tagunk van, és évente nagyjából 30 programunk van.

– Lényegében tehát a hiánypótlás volt a cél.

– Még most is az, csak a dolgaink egy része strukturálódott. Már a kezdet kezdetén felvállaltuk például a fehérvári filmesek felkarolását – azt, amit a Pannonfíling is csinál Veszprémben. 2000-ben aztán létrehoztuk az enter fesztivált. Akkor már erősen lehetett érezni, hogy a digitális bennszülöttek közül egyre többen hoznak létre zenei vagy képzőművészeti alkotásokat otthon, a számítógépükön, mi pedig bemutatkozási lehetőséget kívántunk biztosítani nekik. Népszerű sorozatunk volt ez, de tíz év után valahogy kihaltak az energiái. Később elindítottuk a HELYI LOKÁL nevű rendezvényünket, ami szintén fórumot kívánt nyújtani a fiataloknak. Ekkoriban ismerkedtem meg Poller Imrével is, az ITTMOST Egyesület elnökével és a Veszprémi Amatőr Színjátszók Egyesületével (ma Veszprémi Független Színjátszók Egyesülete – a szerk.), akikkel kitaláltuk, hogy legyen egy civil régió. Ezt tulajdonképpen sikerült is megvalósítani, pályázat révén eljutottunk például Dabronyba, illetve azóta is folyamatosan együtt dolgozunk.

– Dj Zöld tevékenysége hogyan kapcsolódik a Méhkasaulához, illetve az évek során fő profillá váló, fényfestéssel foglalkozó Méhkas Dia Projecthez? Ön milyen szerepet tölt be az egyesületben?

– Alapító tag vagyok, az egyesület elnöke. Tulajdonképpen én vagyok a mindenes, de szeretek vele foglalkozni. Egyébként mint dj, független vagyok. Amikor kipattant a fejünkből a Méhkas terve, már dolgoztam dj-ként, de a 90-es évek elején még csak szórványosan jelentek meg azok a zenei irányzatok és a bakelitkultúra, amit a lemezlovasok képviseltek, vagy egyáltalán nem volt helyük. Mi ez ellen akartunk tenni, fórumot biztosítani a többi fehérvári fellépőnek és magunknak is. Éppen ezért úgy képzeltük el az összművészeti programunkat, hogy tartalmazzon képzőművészetet vagy egyéb társművészetet, egy koncertet, majd azt követően egy dj partit, ahol meg lehet mutatkozni.

2004-ben aztán az egyesület Optikai Osztálya létrehozta a Méhkas Dia Projectet, azóta színesítjük fényfestéssel a street art műfaját. Tartunk különböző audiovizuális esteket is, amikor a djskedést és a fényfestést összekapcsoljuk, attól függően, mennyire van rá igény. A Zsolnay Fényfesztiválon például egy külön udvarban játszom, szelíd, lányos dolgokat, ami mellett lehet beszélgetni, a Magyar Dal Napján pedig Yonderboi-t, Zagart, Irie Maffiát pakolok fel – olyanokat, amiket mi is kedvelünk, nem kifejezetten a rádióbarát számokat –, de a Székesfehérvári Királyi Napokon csak vetítünk, mert oda nem illik a zene.

– A lemezlovasság, a zene iránti szeretet honnan jön?

– Kezdem gyanítani, hogy a nagyanyám részéről. Ő még zenét hallgatott, nem háttérzenét. Akkor persze még ki nem állhattam őket, kellett 20 év, hogy megérjek rájuk, és rájöjjek, rengeteg érték van azokban az 50-es évekbeli slágerekben. Tehát most egyfajta értékmentést is végzek.

– Mi az, ami igazán széppé teszi ezt a munkát?

– Számomra ez nem munka, hanem hobbi, szórakozás. Koromnál fogva már nem biztos, hogy eljárnék fesztiválokra, az viszont egy kicsit megfiatalít, hogy fiatalokkal dolgozhatom együtt. Inspirálnak és rengeteg mindenre ők hívják fel a figyelmem. Egyik társunk, Piscatel például vlogger, és ő javasolta, hogy a Méhkason belül hozzunk létre egy fórumot vloggereknek, hogy ne csak a számítógépen lehessen őket követni, hanem élőben is. Most gyakorlatilag azt szervezem, hogy Fehérváron legyen egy ilyen hely, és ez szép. Emellett voltak tavaly is önkénteseink, segítettek minket, és sikerült megszervezni, hogy alkotóként részt vegyenek a Reggae Camp-en. Jó részese lenni ennek az együttlétnek, hogy benne vagyunk a kulturális forgásban és ott lehetünk azokon az A kategóriás fesztiválokon – az Ördögkatlanon, a Művészetek Völgyén, Mediawave-en, Szigeten –, amiket kedvelünk.

– Ma mennyire számít még undergroundnak, vagy éppen ellenkezőleg, mainstreamnek a tevékenységük?

– A mainstream csak egy üzleti fogalom. Két perc alatt mainstream lesz az is, ha valaki szakadt nadrágot hord. A kérdés inkább az, hogy valami, amit 10 évvel ezelőtt csináltunk, akkor szubkultúra volt, most pedig mainstreammé vált.

– Azért érdekelne, hogy mennyire könnyen találnak ma közönségre? Mennyire nyitottak az emberek erre a fajta kultúrára?

– Minket a közönség sosem érdekelt, közönségtől, közízléstől függetlenek vagyunk. Tesszük a dolgunkat, és ha van közönség, akkor van, ha nem, nem. Annyian mindig vagyunk, hogy meglegyen az alaphangulat. Máskor többen is, attól függően, hogyan jön ki a lépés. Egyébként az emberek sok mindenre nyitottak, csak éppen annak függvénye, mennyire érnek rá.

– Említette, hogy sokszor fellép Veszprémben. Milyennek látja a várost Székesfehérvárhoz képest?

– Veszprém kulturálisan, zeneileg egy irigylésre méltó bástya, egy igazi polgárváros, Fehérvár viszont – attól függetlenül, hogy szeretem – proli város. Hiába lakják százezren, gyárakat látsz ott, és ez érződik is, mert az emberek életét kiszippantja a munka a multinál, miközben olyan sokat nem is keresnek, hogy kultúrára költsenek. Veszprémben adnak a kultúrára. Nézd csak meg a VeszprémFest műsorát – Fehérváron meg még mindig Charlie a sztár. Persze, itt vannak is olyan meghatározó személyiségek a kulturális életben, akik tudják azt irányítani, mint például Muraközy Péter. Nélküle valószínűleg soha nem játszott volna itt Parov Stelar, hanem ugyanúgy Demjén Rózsit hívnák el. Szerencsére Fehérváron is kezdenek igényesebb programok megjelenni, hatással vannak egymásra a városok.

– Bakelitkultúra, értékőrzés, színvonalas kulturális programok szervezése. Végső soron mi az, ami az életben mozgatja?

– Szerintem engem az élet mozgat, annak a ritmusa inspirál. Nem is tudom, szakmailag mi az, amit még elképzelhetnék. Elég erősek vagyunk azokban a dolgokban, amiket csinálunk, az egyesület és én is, mint dj. Részt vettünk különböző fesztiválokon, ha csak meg nem szűnt, mindenhova visszahívtak bennünket – mert amúgy mi nem szoktunk jelentkezni sehova, ha felkérnek, megyünk. Elég sok helyre eljutottunk, külföldre is, például a koppenhágai Womexre, ami egy csúcskategóriás fesztivál. Szóval ezek után úgy vagyok vele, ha sikerül körbehaknizni a Kárpát-medencét és Európát, akkor sikerül, ha nem, nem. Persze vannak objektek, épületek, amelyekhez jó lenne eljutni. A Taj Mahalt még be kellene vetíteni. Szép fehér épület, nem is olyan hatalmas. Egy piramis azért már necces lenne.

NÉVJEGY
Szepesi Imre, alias Dj Zöld


Születés: Székesfehérvár, 1960. június 9.
Iskola: kulturális és vizuális antropológia szak
Munkahely: üzletvezető a BAHIA cég székesfehérvári üzletében.
Egyéb tevékenység: Dj Zöld néven lemezlovas, a MÉHKASAULA Kulturális Közhasznú Egyesület elnöke
Család: Feleségével és lányával Székesfehérváron élnek.
Kedvenc zene: Fat Freddy’s Drop
Kedvenc film: Az ötödik elem
Kedvenc könyv: Jelenleg Pál Dániel Levente Az Úr nyolcadik kerülete című kötetének hatása alatt vagyok.
Kedvenc ital: Unicum
Kedvenc utazás: Bukovina, mert ott még él a kelet-európai szellemiség.
Kedvenc veszprémi hely: Fricska