Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Autómennyország a mogyoródi őszben

2017. október 2. 4:29
A hétvégén rendezték meg az első Hungaroring Classic-ot. Még annál is jobb volt, mint amire készültem.

Kifejezetten nem újságíróskodni mentem a hétvégén a Hungaroringre: egy személyes hobbimnak, a veterán versenyautók iránti rajongásomnak szerettem volna rituálisan hódolni. Az, hogy most mégis írok belőle egy cikket, annak tudható be, hogy az elvárásaimat messze felülmúlta a rendezvény, és muszáj megosztanom a gondolataimat azokkal, akik hasonlóan lelkesednek az évtizedekkel ezelőtti versenytechnikáért. Nehogy lemaradjanak a következő alkalomról – ha lesz.

Az első Hungaroring Classicot egy bevált recept alapján szervezték: a Peter Auto már évek óta utaztatja Európában a maga száguldó cirkuszát, amit nagyrészt a '60-astól a '90-es évekig terjedő endurance prototípusok és sportautók, túraautók, valamint Forma-2-es kocsik alkotta kategóriák alkotnak. Olyan klasszikus helyszínekre szoktak ellátogatni, mint Spa-Francorchamps, Silverstone, Monza vagy Le Castellet. És idén először a Hungaroring.

Az egész hétvégés program különlegessége, hogy legalább annyira családi rendezvény volt, mint autóverseny. A nézők óriási szabadságot kaptak: a veszélyes területek (a versenypálya, a rá csatlakozó szervizutak és a boxutca) kivételével gyakorlatilag bárhová bemehettünk. Szabadon mozoghattunk a lelátók között, ha akartuk, a rajtot nézhettük a célegyenesből, a verseny többi részére pedig átvonulhattunk az egyik legjobb helynek számító első kanyarhoz. És ami még jobb: szabad bejárásunk volt a paddockba, a garázsok mögötti területre, ahol a versenyautókat sátrakban tárolták és szerelték a futamok között.

Viszonylag ritkánlát az ember Jaguar E-Type motort ilyen közelrőlViszonylag ritkánlát az ember Jaguar E-Type motort ilyen közelről

De a sátrakban parkoló autókat sem csak távolról, a kordon mögül nézhettük, kordon ugyanis egyáltalán nem volt. Az autókat körbe lehetett járni, oda lehetett hajolni a nyitott motorháztető fölé miközben épp szerelték a vasakat, és amíg a munkát nem zavartad, senki nem szólt rád. Sőt, aki beszél idegen nyelveket (főleg a francia és az angol volt hasznos), annak a szerelők és tulajdonosok szívesen válaszoltak is a kérdésekre.

A szemünk előtt szerelték az autócsodákatA szemünk előtt szerelték az autócsodákat

Ha egyetlen futam sem lett volna, a paddockban kiállított (és esetenként egészen apró alkatrészekre szétszerelt) autók már önmagukban egész napos elfoglaltságot biztosítottak volna – de persze voltak versenyek is, ahol – bár természetesen mindenki óvatosan bánt a muzeális értékű darabokkal –, egyáltalán nem úrvezetős tempóban hajtottak a résztvevők. Sőt, mivel endurance prototípust még nem láttam élőben, így a Formula-1-es autókhoz mérhető sebesség és gyorsulás (beleértve a negatív gyorsulást is), és a kategóriára jellemző szűk, zárt pilótafülke látványa egyszerre klausztrofobikus és lenyűgöző élmény volt.

Néha egészen apró darabokra kapták szét a vasakatNéha egészen apró darabokra kapták szét a vasakat

De persze ha már egész hétvégére vendégül látjuk a népet, illik biztosítani az étkezést is (hozzáteszem: simán beengedtek az otthonról hozott üdítővel és kajával). A helyszínre kivonult az Utcazene Fesztiválról már ismerős Food Truck Show, akik a szokásos áraikon kínálták a jobbnál jobb kézből ehető kajákat – tehát nem kellett a Magyar Nagydíjra jellemző árakkal szembesülnünk.

Mindent körbe lehetett járni, bárhova oda lehetett hajolniMindent körbe lehetett járni, bárhova oda lehetett hajolni

A Hungaroring Classic tehát óriási élményt nyújtott az autórajongóknak, és azt tegyük hozzá, hogy mindezt – más autósport-rendezvényekhez mérten – kifejezetten olcsón: nemcsak a napijegy volt jóval tízezer forint alatt, de az egész hétvégés bérlet is. És ahogy említettem, ezért a pénzért bármelyik lelátóra és a paddockba is bemehettünk.

Szóval, ha a Hungaroring megveti a lábát a Peter Auto versenynaptárában, és jövőre ismét visszatér a pályára a mezőny, mindenkinek csak ajánlani tudom, óriási élmény.

Schöngrundtner Tamás
további cikkek
Hófehérke kakaó színű, Shakespeare Júliája pedig afro-amerikai – klasszikus-kedvelő egyenlő rasszista? Hófehérke kakaó színű, Shakespeare Júliája pedig afro-amerikai – klasszikus-kedvelő egyenlő rasszista? Valamikor réges-régen egy királynő ült az ablakánál, varrogatott és közben nézte, hogy hullik a hó. Megszúrta az ujját, és pár csepp vére az ablakpárkányon gyűlt hóra esett. Míg a vért nézte a havon, azt kívánta, hogy bárcsak olyan gyermeke születne, akinek bőre fehér, mint a hó, az ajkai pirosak, mint a vér, és a haja fekete, akár az ében.    2024. április 14. 22:06 A vegán életmód és a fogadtatása Eszter A vegán életmód és a fogadtatása Nem, ez nem egy táplálkozási tanácsadás lesz arról, miként érdemes jó és megfelelő tápanyagú termékeket a szervezetünkbe vinni, csupán azon tapasztalatokat osztom most meg, amelyekkel egy kezdő, félig vegán szembesülök az elmúlt időszakban, ami a környezet reakcióját illeti. 2024. április 7. 22:50 A húsvéti dekorációk valójában a közösségről szólnak A húsvéti dekorációk valójában a közösségről szólnak Avagy hogyan hat a szezonális településszépítés az ott lakókra.   2024. március 31. 21:20 Felülírhatja-e egy nemzeti kultusz az igazságot? Felülírhatja-e egy nemzeti kultusz az igazságot? Gyorsan szögezzük le, hogy azoknak az információknak, amik a cikkben szerepelnek nagyrésze csak teoretikus, ahogy a logikai eszmefuttatás is, aminek a végén eljutunk addig, hogy az egyik legnagyobb magyarnak kikiáltott történelmi személyünk talán nem is volt akkora magyar. A belé vetett hit viszont megkérdőjelezhetetlen, amit óvni kell. De minden áron? 2024. március 17. 22:51

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.