Az absztrakt és konvencionális képeket az iskola 11., 12. és 13. évfolyamos festő és grafikus szakos diákjai készítették. Tanáruk, Földesi Barnabás festőművész, egyben a kiállítás kurátora úgy fogalmazott: azért különösen büszke a fiatalok munkáira, mert azokhoz jóformán semmi köze nincs.
Egy vizuális pedagógus jól tudja, hogy diákja munkájában mennyi az ő hozzáadott értéke, mik azok a javaslatok, utasítások, elvárások, amikkel közvetlenül hatott az alkotó fiatalokra. Ezek a képek azonban nem így készültek, az alkotások tanári presszió nélkül születtek. A tanári munka következő lépcsőfoka, amikor már csak közvetett hatása van tanítványaira: jelen van az órán, megteremti és fenntartja a munkához szükséges feltételeket.
Földesi egy rögtönzött művészettörténet órán vázolta fel a Hangvillában kiállított munkák hátterét. Mint mondta, Immanuel Kanttal és Goethével véget ért a polihisztorok kora, ami ma azonban újjászületőben van. Ahogy a pedagógus összefoglalta: a polihisztorság alapja a hit, hogy a világ mögött rend és egység van, és akár a tudomány, akár a művészet irányából indulunk el, végül ugyanahhoz az igazsághoz jutunk. Ez a hozzáállás az említett urakkal együtt eltűnt, és elkezdődött a szakbarbárok kora, akik egész életüket arra tették fel, hogy egyetlen területen jeleskedjenek.
Az internet révén azonban újra divat lett „polihisztornak”, jól értesültnek lenni, minden információ rendelkezésünkre áll. Emiatt azonban csábít a lehetőség, hogy csak szemlélődjünk, csipegessünk a lehetőségekből, és ne válasszuk ki az utat, amit bejárunk. A tudás útjának végigjárása nélkül azonban nem válhatunk művészekké, csak troll polihisztorok lehetünk.
A diákok, akik egyaránt készítettek absztrakt és konvencionális képeket, képesek végigjárni az utat, elindultak valahonnan és eljutottak valahová, és tisztában vannak azzal, hogy ők maguk is a Kant és Goethe által kitaposott utat járják: munkájuknak voltak előzményei és lesz majd folytatása is. Földesi szerint pedig az sem baj, ha az út vége csalódás: mert gazdagodtak azzal a tapasztalattal, amit időközben megéltek.
A fiatalokat házigazdaként Vándorfi László, a Pannon Várszínház igazgatója köszöntötte, aki a Hangvilla kulturális szerepéről beszélt. Mint mondta, az épület öszművészeti közösségi tér, otthont ad a zenének, a színháznak és a képzőművészetnek is, ezeket elérhetővé teszi mindenki számára.
A kiállításmegnyitón Vásárhelyi Borbála és Vangelista Laura játszottak hegedűn.