Egyedüli fegyverük csak a hitük volt, hazaszeretetük és méltóságuk, ami ugyan a fennálló hatalmat és az orosz hadsereget nem kergette el azonnal, az utcára vonuló lányok és asszonyok néma forradalma azonban mégis komoly jelzés volt. Azt jelentette: „nem nyugodtunk bele a szabadságharc leverésébe. Továbbra is hisszük, hogy ez a mi hazánk, és amikor eljön az ideje, újra függetlenek leszünk.”
Az asszonyok néma tüntetése 1956. december 4-én indult a fővárosban Péterfy Sándor utcai kórház alagsorában illegálisan nyomdát üzemeltető értelmiségi csoport felhívására, éppen egy hónappal a szovjet tankon bevonulása után. A budapesti felvonulást több vidéki is követte – Veszprémben két nappal később indultak útjukra az asszonyok virágokkal, koszorúkkal, félelmet nem ismerve. Pedig a hatalom mindent elkövetett, hogy megfélemlítse őket: a Tűztoronyból induló tömeget a Horgos utca felől tank követte, melynek vezetője ágyúcsövét egyenesen a nőkre irányította. Az asszonyok azonban ekkor sem torpantak meg: egyikük, az akkor 17 éves, még ma is köztünk lévő Hoffman Lászlóné Kelemen Anna bátran odalépett a tankhoz, s virágcsokrát az ágyú csövébe helyezte.
Ez a szimbolikus mozdulat nagyon sokat elmond a nők természetéről, akik mindig is az élet és a béke fenntartói voltak – osztotta meg gondolatait Máthé Éva, a Veszprémi Nők Kerekasztala Egyesületének (VENŐKE) elnöke, amikor az egyesület tagjai a néma nőtüntetésre emlékezve csütörtökön végigjárták az egykori felvonulás útvonalát, majd a Szabadság téri emléktáblánál koszorúzással emlékeztek meg a Női Helytállás Napján.
Bár kevesen, de szerencsére a hős asszonyok közül még ma is többen köztünk élnek, néhány évvel ezelőtt az egyesület pedig egy 56-os emlékládát is létrehozott, melybe a forradalom túlélőinek feljegyzéseit gyűjtötték össze. Hiszen fontos, hogy az egykori történelmi esemény ne váljék a szürke ünneplések áldozatává, hanem az élő emlékezet része maradjon.
Éppen ezért tesz a VENŐKE is. Bár a mai generációknak a történtek már történelemkönyv szagúnak hathatnak, rendezvényeikkel folyton azon vannak, hogy a még élő elődök átadhassák emlékeiket, hogy a helyi közösségért dolgozva megőrizhessük hagyományainkat – méltatta az egyesület munkáját dr. Strenner Zoltán önkormányzati képviselő a megyei könyvtár Kisfalud termében folytatódó megemlékezésen, hozzátéve: örül, hogy az önkormányzattal partnerek tudnak lenni ebben.
A képviselő szerint azt sem felejthetjük el, hogy a nők valóban ott vannak velünk életünk minden pontján, születésünktől fogva halálunkig, s helytállásuk nélkül mit sem érne a társadalom. Ennek jegyében, az évforduló alkalmából az egyesület és a város elismerő oklevéllel jutalmazta Veszprém példaértékű asszonyait, valamint a város nemzetiségi értékeiért tevékenykedő nőtársait.
