A húsvéti locsolkodás szimbolikája vélhetően egészen a pogány időkig nyúlik vissza, mindenesetre Magyarországon a 17. és 18. századból maradtak ránk az első írásos emlékek erről a népszokásról Apor Péter, történetíró feljegyzéseiből. Ezek alapján „…úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben…”
A locsolkodás itt már a keresztény kultusszal összekapcsolódott, a vízzel való meghintés a keresztségre is utalt, korábbi eredete azonban a termékenységgel volt kapcsolatban, valamint szintén a húsvéti locsolkodás legendaköréhez tartozik az a történet is, miszerint az asszonyokat, akik Jézus feltámadását hirdették, vízzel próbálták elkergetni és elhallgattatni.
A húsvéti ünnepkör ezen hagyománya a 20. és 21. században is jelen van Európa keletebbi felén, a szláv területeken, Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában és Ukrajnában, de ugyanúgy hazánkban, Magyarországon is, viszont az évtizedek alatt a néphagyományokból sokkal inkább egy közösségi programmá avanzsált át.
Markó András - Húsvéti locsolkodás c. festménye (1889)
Ha a locsolkodást mégis a néphagyományok szemüvegén keresztül nézzük, sokaknak a népviseletbe öltözött legények és fiatal lányok rémlenek fel, előbbiek nagy vödör hideg kútvízzel öntik le a gyengébbik nem képviselőit. Tény, hogy a locsolkodásnak főleg faluhelyen voltak effajta megoldásai is, viszont, ahogy Gyula (80) portálunknak elmesélte, ők fiatal korukban is szépen kiöltözve, de már inkább kölnivel járták 2-3-man fiúk azokat a házakat, ahol ismerős lányok voltak. Ismertek olyan történetek is, hogy egy-egy hidegebb húsvétkor, miután a lányok a nyakukba kapták a jéghideg vizet, komoly tüdőgyulladást kaptak, ezért hiába nőtt fel Gyula is falusias környeztben Veszprém mellett, ők már a kölnit használták a locsolkodáshoz, ahogy az ő édesapjáék is a 20. század első felében egy kezdetlegesebb illatos módszerrel, szappanos vízzel hintették meg a lányokat húsvéthétfőn.
Mindezért pedig a néphagyományoknak megfelelően festett tojást, sonkát és kalácsot kaptak, valamint a rögtönzött megvendégelés során süteményeket, főleg kuglófot, idősebb korukban pedig bort szolgáltak fel.
A vödör víz és a kölni közt helyezkedik el valahol a szódásszifonos megoldás, ez szintén a 20. század közepétől terjedt el és előszeretettel alkalmazták a fiúk, sőt, ahogy egy balatonalmádi fiatal fiútársaság is teszi, a mai napig ezzel indulnak el húsvéthétőn körülbelül 8-10-en az ismerős lányok lakására, hogy aztán kerti kút hiányában ezekből a palackokból locsolják le őket a hagyományok szerint.
A huszonéves társaság egyik tagja, Gergő mesélte portálunknak, hogy már hetekkel húsvéthétfő előtt elkezdik szervezni ezt a számukra közösségi programot, hiszen van olyan tagja a baráti társaságnak, aki csak ezért utazik haza más városból, hogy részt vegyen barátaival a locsolkodáson.
Ilyenkor ők is főleg ismerősöket keresnek fel és, ahogy Gergő mondta „ők maguk szifonosak” tehát ezzel a módszerrel gondoskodnak arról, hogy ne hervadjanak el a lányok.
Forrás: mti / Balázs Attila
Habár a célállomásokat előre tudják és szólnak is a lányoknak, hogy érkezni fognak, volt rá példa nem egy alkalommal, hogy a fiatal vidám fiútársaságot az utcáról hívták be idegen lányos házakba, hogy locsolják meg a család női tagjait. Ilyenkor a klasszikus „Zöld erdőbe jártam...” vers kíséretében ugyanúgy előkerül a szifon is.
Gergőék a hagyományoknak megfelelően hímestojásokat, esetleg süteményt, valamint egy-egy pohár bátorító italt fogadnak el ilyenkor. Általában reggel fél 8-kor indulnak el és délután háromkor az egyik barátjuk nagymamájánál egy klasszikus húsvéti menüvel zárják a locsolkodást.
Ezt a hagyományukat egyébként körülbelül 5 éve elevenítették fel – a járványhelyzet alatt persze nem mentek locsolkodni – előtte gyermekkorukban vettek részt utoljára ilyenben, de, mint Gergő többször is kiemelte, számukra ez az egyik kedvenc közös program az év során, ami az összejövetelről, a találkozásról szól, aminek a locsolkodás hagyománya adja meg a keretét.
A körénykebli fiatalok tehát felfedezték a locsolkodás néphagyományában rejlő lehetőségeket, viszont akár még a náluk is fiatalabbak körében is szétnézhetünk, a hagyomány itt is képviselteti magát.
Andrea egy veszprémi általános iskolában tanít, ő mesélte portálunknak, hogy a húsvét utáni első tanítási napon mind a lányok, mind a fiúk készülnek a locsolkodásra. Ilyenkor a fiúk behozzák az iskolába a kölnit, a lányok pedig csokitojásokkal készülnek, de kizárólag azoknak a fiúknak adnak, akik meglocsolják őket.
Andrea elmondta azt is, a gyerekek körében ragadós ez a szokás, ha például valamelyik fiú nem készült kölnivel, az kölcsönkéri társaitól, hogy ő se maradjon ki a locsolkodásból. Persze ezek a 10 év körüli gyermekek már furfangosabbak és legtöbbször megvárják az első óra kezdetét, hogy a szünidei élménybeszámolók mellett akkor ejtsék meg a locsolkodást is, ezzel is kitolva a tanóra kezdetét.
Hasonlóan történik falusias környezetben is ez a húsvéti hagyomány, erről már Mónika, egy Veszprém környéki település tanítónője mesélt nekünk, aki olyan kisgyermekről is tud az iskolában, aki saját maga készít illatos vizet virágszirmokból és rozmaringszállal locsolja meg a lányokat.
Korábban nagyobb hagyománya volt, hogy a fiúk húsvéthétfőn a falu utcáit járva keresik fel a lányos házakat, ilyenkor a szokásos tojásokon és süteményeken kívül a malacpersely tartalma is bővült, legalábbis ilyen megfontolás is állt a fiúk locsolkodása mögött, viszont elsősorban itt is az iskolában történik a locsolkodás egy nappal a néphagyomány által kijelölt húsvéthétfő után.
Tehát a húsvéti locsolkodás a folklórnak egy olyan eleme, ami a mai napig nem halt ki a kultúrából. Persze számos ponton átalakult és már funkciójában is új elemeket tartalmaz, de így is szerepet vállal a kisközösségek összetartásában, mi több, van olyan eset, hogy ez lesz az eszköze az alulról induló közösségépítésének.
Nyitókép: mente.hu
