Az ismert tévés személyiség, Baló György vezette vetélkedő három fordulóból állt. Ezek mindegyike szintén három – különböző nehézségű, olykor talán vitatható – feladatot tartalmazott.
A bevezetőben a bemutatkozás cseppet sem könnyű koreográfiáját kellett produkálni, persze „tévés nyelven”, mint az összes többi feladatot.
Azonnali reagáló képességet igényeltek a felismerős feladatok. Közismert személyiségeket (Presser Gábor, Fábry Sándor, Pálfy István, Pogány Judit) és épületeket (MTV-székház, Nemzeti Múzeum, Nemzeti Színház, Magyar Nemzeti Bank) kellett azonnal felismerni, s a lehető legtöbb információt azokról elmondani, ha úgy tetszik: felkonferálni.
A közönséget talán a Mátyás királlyal készített interjúk lelkesítették fel, hiszen félezer évente egyszer, ha megadatik, hogy álruhás uralkodónkkal találkozzunk. A szabadjára eresztett fantázia, a humor és az aktualitás jellemezte a beszélgetéseket.
Kevésbé sikerült a magyar játékfilm- és tévéjáték-részletek felismerése, jóllehet számos emlékezetes produkcióból (Tanú, Isten hozta, őrnagy úr, Egy óra múlva itt vagyok, Az Orion űrhajó kalandjai stb.) játszottak be egy-egy jellemző részt.
Már-már profizmust igényelt (hozták is a szintet az ifjak!) a híradó-részletek azonnali kommentálása (pl. Talmácsi fogadása, Pavarotti halála stb.).
A „házi feladat” a „járdakoptatási díj” bevezetésének feldolgozása volt. Itt aztán brillírozhattak a versenyzők a televíziós eszköztár teljes felvonultatásával, ifjonti humorérzékükkel, a napi politika aktualizálásával. Bizony Baló György is elsomolyodott, mikor az Estve című műsorban „Faló Györgyi” faggatta a kormány- és ellenzéki párti képviselőket.
Kevésbé sikeres (az egyik zsűritag szerint megoldhatatlan) feladat volt az „Egy percünk a tiéd”, melyben ki-ki elpanaszolhatta, miért is nem éppen őrá szabatott ez a világ (a veszprémiek itt mutatták meg igazi, intellektuális arcukat profán gondolatokkal és versidézetekkel fűszerezett programjukban).
A versenyzőknek végül „hozott” interjúalanyt kellett megszólaltatniuk, ám ez a feladat inkább a riportalanyok profizmusát (köztük M. Nagy József faszobrászét) tükrözte, mint a kérdezőkét.
A szerencse végül is a színházasoknak kedvezett, őket az ELTE követte, majd a pécsiek és a hazaiak.
A műsorvezető és a zsűritagok is úgy összegezték a játékot, hogy az az elmúlt évek „Riporter kerestetik”-jei közül a legszínvonalasabb volt.
– Zatkalik –
