Nehéz időket élünk. A hírekben egymást érik a válságok, konfliktusok és feszültségek, és néha úgy érezzük, mintha a világ egyetlen nagy idegállapotban létezne. A rossz hírek szinte megállás nélkül zúdulnak ránk, és ez a feszültség lassan beszivárog a mindennapjainkba is.
Néha már a családi asztalnál is inkább csendben maradunk, nehogy vitává fajuljon egy félmondat. Olyanokkal veszekszünk, akikkel valójában nem akarunk. A boltban türelmetlenül toljuk egymásnak a bevásárlókocsit, a buszon lökdösődünk, sietünk, kapkodunk, és észre sem vesszük, hogy mennyi feszültséget hordozunk magunkban.
És mégis van egy hely, ahol mindez valahogy tompábban hallatszik.
Veszprémnek van valami sajátos nyugalma. Mintha egy csendes védőbuborék húzódna köré a világ zaja elől. Itt még ismerős arcok köszönnek vissza az utcán, itt még léteznek kulturált beszélgetések, polgári programok, és a Bakony felől érkező levegő mintha egy kicsit tisztább lenne.
Talán azért, mert az itt élő emberekben van valami csendes összetartás, ami a nehezebb időkben mindig megmutatkozik.
A város története is ezt az erőt hordozza. Auer Lipót a zenei zsenialitás példáját adta a világnak, Brusznyai Árpád a bátorság és a polgári tartás jelképévé vált, Egry József festményei a Balaton és a Bakony fényét őrzik, Eötvös Károly pedig szavaival mesélt erről a vidékről úgy, hogy azt az egész ország megjegyezte.
Veszprémben jó élni.
Jó hazajönni.
Jó meglátni már messziről a húszemeletes tornyát.
Jó futni a Séd-völgyben egy hosszú nap után.
Itt jó szerelmesnek lenni.
És jó családot alapítani.
Ebben a lapszámban is ezt a várost szeretnénk megmutatni: az emberekkel, történetekkel és gondolatokkal együtt, amelyek miatt Veszprém több egyszerű lakóhelynél. Inkább egy közösség, ahol még mindig lehet hinni abban, hogy a figyelem, a kultúra és az egymás iránti tisztelet számít.
És talán éppen ezért jó itt élni.
Balogh Dóra, a Life&Style főszerkesztője
