A híd az észak-bulgáriai Gigen település térségében, az egykori Ulpia Oescus közelében állt. A római város fontos stratégiai és kereskedelmi központ volt a Duna mentén, az átkelő pedig a folyó túlpartján fekvő Sucidavával teremtett összeköttetést. Az ókori település maradványai ma Románia területén találhatók.
Az átkelő közelében található kövek és alapozási elemek az év nagy részében a folyó mélyén rejtőznek, a jelenlegi száraz időszak azonban lehetővé tette, hogy a régészek közvetlenül tanulmányozzák és részletesen dokumentálják a ritkán látható építményt.
Egy rövid életű, hatalmas római építmény
A Múlt-kor történelmi magazin szerint a hidat I. Constantinus császár uralkodása idején építették, és Kr. u. 328-ban nyitották meg a forgalom előtt.
A több mint két kilométer hosszú átkelő korának egyik legnagyobb hídépítészeti vállalkozása lehetett. Mérete jól mutatja, milyen jelentős szerepet szántak neki a Duna menti római közlekedésben és a birodalom északi határvidékének összekapcsolásában.
A monumentális építmény története ugyanakkor meglepően rövidnek bizonyult. A rendelkezésre álló adatok alapján Kr. u. 367-re a híd már használhatatlanná vált. Pusztulásának pontos körülményei továbbra sem ismertek, így az sem tisztázott, hogy természeti csapás, katonai esemény vagy más ok vezetett-e a szerkezet végleges pusztulásához.
A kutatók most ritka lehetőséget kaptak
A mostani alacsony vízállás különleges helyzetet teremtett a régészek számára. Pavel Popov, a pleveni Regionális Történeti Múzeum munkatársa szerint a folyó visszahúzódása lehetővé tette, hogy a szakemberek olyan részleteket is közvetlenül megvizsgáljanak, amelyek normál vízállás mellett nem hozzáférhetők.
A kutatócsoport drónokkal nagy felbontású felvételeket készített a mederből előbukkanó maradványokról. A légifelvételek segítségével feltérképezték a még látható alapozási vonalat, valamint felmérték a felszínre került kövek és szerkezeti elemek jelenlegi állapotát.
A munkát azonban sürgeti az idő. A most megfigyelhető maradványok ugyanis csak addig tanulmányozhatók ilyen körülmények között, amíg a Duna vízszintje rendkívül alacsony marad. Amint a folyó ismét áradni kezd, a római híd megmaradt részei újra víz alá kerülnek, és hosszú időre eltűnnek a kutatók szeme elől.
A jelenség nem egyedülálló a Duna idei rendkívüli apadásának idején. A szerb–román határ közelében például olyan második világháborús német hadihajók roncsai is előbukkantak a folyóból, amelyeket a visszavonuló német flotta 1944-ben süllyesztett el.
A szélsőségesen alacsony vízállás így egyszerre jelent komoly környezeti problémát és különleges régészeti lehetőséget: olyan, egyébként elérhetetlen történelmi emlékek kerülnek rövid időre felszínre, amelyekről a kutatók normál körülmények között legfeljebb közvetett információkat szerezhetnek.
The ongoing severe drought in central Europe brought more "gifts" as the Danube reaches record low water levels. Like the foundations of the Constantine's bridge in Bulgaria.
— Imperator Cat (@CatImperator) August 7, 2026
Commissioned by emperor Constantine I in order to start his reconquest of Dacia, the bridge was… pic.twitter.com/Tjqz07uUK1
