Bár első pillantásra sokan egy furcsa, fordított szivárványnak hihették a fejünk felett átívelő színes sávot, valójában egy egészen más, jóval különlegesebb légköri jelenségről van szó. Az égre rajzolódó, lefelé görbülő ív egy úgynevezett zenitkörüli ív volt.
Ez a vidám égi jelenség ráadásul nem egyedül érkezett. Ha figyelmesen megnéztük a lemenő Napot, két oldalán fényes, szintén szivárványos színekben játszó foltokat is felfedezhettünk. Ezeket a melléknapokat a köznyelv nagyon találóan csak a Nap kutyáiként emlegeti, mintha hűséges társként kísérnék a központi csillagunkat égi útján.
Míg a nyári záporok után felbukkanó megszokott szivárványokat a vízcseppek hozzák létre, a mostani látványért a jóval magasabban, a cirruszfelhőkben lebegő apró, hatszögletű jégkristályok feleltek. Ezeken a fagyott prizmákon megtörő és tükröződő napfény hozta létre azt az összetett halójelenséget, amely megkoronázta ezt a vasárnap délutánt.
