2022. augusztus 17.
//
Jácint névnap

Veszprém díszpolgára – II. rész

2011. április 12. 14:02
„Én is gyarló ember vagyok, csak igyekszem tisztességes lenni. Nem is vagyok olyan nagyon okos, csak szorgalmas.”

Heti Ügy-kontrollunkban Veszprém újdonsült kitüntetettjeit mutatjuk be olvasóinknak: az város új díszpolgárát, és három Pro Urbe érdemérmet kapott polgárát. Most a Dr. Markó László professzor úrral készült interjúnk második részét olvashatják.


Dr. Markó László

 



Dr. Markó László a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Dolgozott a MÁFKI-ban, volt a Veszprémi Vegyipari Egyetem szerves kémia tanszékének vezetője, a MÜKKI igazgatója, az Akadémia kémiai tudományok osztályának elnöke, a VEAB elnöke – jelenleg nyugdíjas professor emeritus. 2011 márciusa óta Veszprém díszpolgára. Egyetemi kis szobájában életútjáról beszélgettünk.


– Gondolom, a veszprémi egyetem szerves kémia tanszékének vezetőjeként új kihívásoknak is meg kellett felelnie.

– Igen, a tanszék irányítása mellett konferenciákon vettem részt, előadásokat tartottam, rengeteget publikáltam. 1968-ban megírtam az akadémiai doktori értekezésemet, így egyetemi tanár lettem. Meghívtak hosszabb-rövidebb időre vendégprofesszornak Würzburgba, Chicagoba, Rennes-be, Touluse-ba, Modenába – tehát kellőképpen kinyüzsögtem magam. A kutatás egyre inkább csoportmunkává vált, de minden cikket, minden disszertációt én lektoráltam.

– Jó kollégákkal dolgozott együtt?

– Igen, úgy érzem, jól megértettük egymást. Csak egyet hibáztattam és hibáztatok máig több kollégámban. Mindig igyekeztem felhívni a figyelmüket arra, hogy az egyetemet ugródeszkának tekintsék, próbáljanak érvényesülni, igazi nagy karriert befutni. Küzdöttem a provinciális szemlélet ellen – de nem mindig sikerült.

– Meddig dolgozott az egyetemen?

– Egészen 1986-ig, ekkor ismét jött egy váratlan felkérés. A MÜKKI (Műszaki Kémiai Kutatóintézet) valami kellemetlen ügybe keveredett, és úgy gondolták, hogy csak úgy menthető meg, ha egy akadémikus veszi át a vezetését. (1976-ban lettem levelező, 1987-ben pedig rendes tag.) Így megkerestek engem, de én húzódoztam, hogy nem vagyok műszaki kémikus, inkább kutatnék – végül mégis elvállaltam, mert megtarthattam az egyetemen a kutatócsoportot. 1990-ben leköszöntem az igazgatói állásról, ám a tanszékre nem akartam visszamenni, mert úgy éreztem, csak útban leszek – így maradtam kutató professzor a MÜKKI-ben. Persze majdnem kaptam még egy gellert 1988-ban, amikor azt szerették volna, hogy legyek rektor az egyetemen, de két nagyon rossz éjszaka után nemet mondtam a felkérésre.

– A MÜKKI mellett és után milyen egyéb munkát végzett?

– A Magyar Tudományos Akadémia kémiai tudományok osztályának elnöke voltam 1988-tól 1996-ig, ezek után ’96-ban megválasztottak a VEAB (Veszprémi Akadémiai Bizottság) elnökének. 2002-óta nem töltök be állandó vezető tisztséget – meg kell mondjam, nem nagyon sajnálom.

– És jelenleg?

– Egyszerű nyugdíjas és emellett „professor emeritus” vagyok (érdemes professzor – a szerk.), ami elvben csak egy cím – de itt lehetek az egyetemen, van egy kicsike szobám, használhatom az internetet, a telefont, tehát nyugodtan tudok a munkámmal foglalkozni.

– Tehát most is dolgozik?

─ Természetesen, de nem a kémiai alapkutatást végzem, hanem részben szakmai, részben hobbi-szintű dolgokkal foglalkozom. Mindig is érdekelt a geológia – aktívan űztem is, az első komoly barlangfeltárást a Bakonyban a mi kis csoportunk végezte 1960-ban. E tárgyban végzett kutatásaim és közleményeim alapján lettem a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tiszteleti tagja. Érdekel a csillagászat is. E témakörök és a kémia összekapcsolódásából születtek különböző ismeretterjesztő cikkeim és előadásaim, amelyek egyre szélesebb területre terjedtek ki. Eleinte az élet keletkezésével foglalkoztam – kémikus szemmel vizsgáltam a Föld és az élet történetét –; majd a kozmikus katasztrófák – a kis égitestek Földbe csapódása – kerültek érdeklődésem középpontjába. Legutóbb meg olajos (MÁFKI-s) múltam ösztönzött arra, hogy magam is prognózist készítsek a világ kőolajtermelésének várható alakulásáról.

– Mindemellett más hobbija is van?

– Érdekel a történelem is, olyan dokumentumokat gyűjtök, amelyek speciálisan jellemzik a magyar történelem egy érdekes korszakát, az 1848 és 1956 közötti időszakot. A Kossuth-bankóktól az 1956-os röpcédulákig sok minden megtalálható a gyűjteményemben. Különböző formákban igyekszem az anyagot feldolgozni, elkezdtem például összeállítani egy olyan „történelemkönyvet”, amelyben sok kép, dokumentum található, melyekhez rövid szöveges magyarázatok, kommentárok kapcsolódnak. De érdekel a pénz világa is, gyűjtök régi pénzeket, figyelem a tőzsde mozgásait.

– Egy kicsit vissza a szakmájához: Önt mi fogta meg a kémiában, milyen szépséget talált benne?

– A kémiai szerkezetek szó szerint végtelen változatossága és az ebből fakadó lehetőség az ismeretlen felfedezésére. Az a tudat, hogy olyat találhatok, amit előttem még nem ismert senki. A barlangkutatás is ezért vonzott.

– Mire büszke az életében?

– Hogy őszinte legyek, sokkal többet értem el, mint amit valaha is gondoltam. A legbüszkébb arra vagyok, hogy nagyon sok fiatallal szerettettem meg a kutatást, illetve arra, ami csak közvetve az én érdemem, hogy óriási nagy a családom. Három gyerek, tizenhárom unoka, hat dédunoka – huszonkét egyenes ági leszármazott.

– Veszprém Város Díszpolgára, Állami Díj, Alexander von Humboldt-díj, Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, Arany János Közalapítvány Nagydíja, Akadémiai Aranyérem, Területi Príma Díj, Cholnoky-díj… Mit jelentenek önnek a díjak?

– Zavarba ejtenek. Arany Jánosnak van egy sora erről az Epilogusban: „S több a hír-név, mint az érdem”. Ráadásul a díjak egy idő után vonzzák egymást. Ezt mi Máté-effektusnak hívjuk, az Evangéliumban (Mt 25,29) olvasható rész miatt: „Akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.” A díjak nem tesznek elbizakodottá. Én is gyarló ember vagyok, csak igyekszem tisztességes lenni. Nem is vagyok olyan nagyon okos, csak szorgalmas.
 

Az interjú első része a következő linkre kattintva olvasható: Veszprém díszpolgára – I. rész

Szaksz Balázs
Kovács Bálint

További cikkek

Nem lehetne, hogy akkor most egy kicsit tényleg visszaveszünk?
Nem lehetne, hogy akkor most egy kicsit tényleg visszaveszünk?
Miközben az eddig ismert, kényelmes világunk összeomlóban van, ahelyett hogy kicsit észbe kapnánk, még mindig a gázpedált tapossuk. Pedig nagyon ideje lenne a fékre lépni.
Több kérdést is felvet egy külföldi autós veszprémi alakítása
Több kérdést is felvet egy külföldi autós veszprémi alakítása
Hogy került oda? Nem volt egyszerűbb megoldás? Hogy veszett el a realitásérzék? A belvárosi Gizella-udvarban extrém sportolókat megszégyenítő mutatványt próbált végrehajtani egy autós.
Kerülhessenek közelebb a fenntarthatósághoz a hátrányos helyzetű fiatalok is!
Kerülhessenek közelebb a fenntarthatósághoz a hátrányos helyzetű fiatalok is!
Ünnepélyes keretek között újította meg hétfőn a Pannon Egyetem és a Hallgatói Önkormányzat együttműködését a Veszprém Városi Hátrányos Helyzetű Fiatalok Egyesületével, valamint a Veszprémi Szakképzési Centrum Ipari Technikummal.
Önkormányzati támogatások az iskolakezdéshez és az albérletekhez
Önkormányzati támogatások az iskolakezdéshez és az albérletekhez
Az önkormányzat idén is segíti a rászoruló családokat beiskolázási támogatással, valamint továbbra is elérhető az albérlet-támogatás a veszprémi egyetemisták részére, akik más városban kezdték meg tanulmányaikat. Ezekről is beszélt Porga Gyula, polgármester a Veszprém TV aktuális műsorában.
Repülős és ejtőernyős megemlékezés az elhunyt bajtársakért
Repülős és ejtőernyős megemlékezés az elhunyt bajtársakért
Hétfő délelőtt a Táborállás parkban felállított katonai emlékműnél emlékeztek elhunyt bajtársaikra a helyi repülős és ejtőernyős katonák.