– Az operett mindig is egy nagyon képlékeny műfaj volt, megkívánja, hogy alkalmazkodjunk az adott színház művészeihez. Csakis úgy lehet eljátszani, ha a kiosztott szerepek jól állnak a színészeknek és én úgy éreztem, hogy ez Veszprémben megvan. A veszprémi egy viszonylag kicsi színház, aminek az az előnye, hogy itt rengeteg olyan finomságot meg lehet mutatni, amit egy nagy színpadon nem. Én megrendeztem ezt a darabot Kazahsztánban is hatalmas színpadon nyolcvanfős zenekarral, huszonnégy fős tánckarral, operaénekesekkel. Csakhogy ott a látvány elnyomta mindazt a finomságot, játékot, személyességet, ami itt meglesz – árulta el Szinetár Miklós Kossuth-, Jászai- és Balázs Béla-díjas, Kiváló és Érdemes művész.
Lehár Ferenc A víg özvegy történetét a 20. század eleji Pontevedroba (egy fiktív dél-kelet európai ország) helyezte, és ez az a környezet, amelyhez Szinetár Miklós is visszatérni szándékozott. „Nincs semmi bajom a modernizálással, de szerintem az a környezet, amit a szerző megírt, nyugodtan lehet aktuális ma is. Én nagyon szeretem ezt a darabot, mert egyszerre szól arról, hogy egy kis ország eladósodott és minden eszközt felhasznál, hogy pénzhez jusson, ami sajnos itt Európában 150 éve állandóan aktuális téma. Közben pedig a zene révén ott van ennek a kontrasztja, hogy még ha minden vacak is, mégis az élet szeretetére törekszünk.” Elmondta, az operett különben is akkor jó, ha őrzi a műfaj sajátosságait, pimaszságát, szemtelenségét, egy bizonyos adekvát erkölcsiséget.
Az előadásban ebből kifolyólag nagy szerepet kap a hagyományőrzés. A női főszereplő, Glavari Hanna (Halas Adelaida) által felelevenedik a szláv eredetű pontevedrói hagyomány is, ami a népviseletet idéző ruhákban, népzenei ihletésű ritmusokban, néptáncban is megjelenik. Emellett sok humorra, szórakozásra is számíthatnak a nézők, de a mélyebb tartalmak sem maradnak el. Halas Adelaida szerepe szerint egy igazán bájos, őszinte, életrevaló özvegyet alakít, akiben végig megmarad egyfajta női tisztaság. „Glavari Hanna nem egy kékvérű nemes, csupán megtanult élni és viselkedni ebben a miliőben. Egy nagy szerelmi játszma zajlik közte és Daniló gróf között, de az ő sorsa is mutatja, hogy idővel mindenkinek jobb, ha feldolgozza és elengedi a múltját, hiszen utána egy szebb jövő vár.”
Halas Adelaida, Szeles József
Zéta Mirko nagykövetet Szilágyi Tibor Kossuth-, Jászai-díjas, Kiváló és Érdemes művész alakítja. A sínész október 21-én a Szerettem őt című vendégelőadásban is látható lesz, elmondása szerint pedig mindig a legnagyobb szeretettel, hazajön Veszprémbe.
– Pályakezdőként egy évet Veszprémben töltöttem az ország legjobb rendezői között. Pétervári István hívott magával, aki korábban Kecskeméten volt igazgató, ott játszottam előtte én is három évet. De itt rendezett Horvai István is, akinek az igazgatása alatt később nem akármilyen sikerű darabokban játszhattam a Vígszínházban. Nagyszerű színház volt a veszprémi olyan elképesztő színészekkel, mint Csomós Mari, Fogarasi Mária, Tánczos Tibor, Végvári Tamás és még sorolhatnám. Akkor még prózai színházról beszélhettünk, és olyan kicsi volt a város, hogy csak hétvégéken lehetett játszani, de a megye városaiban a kezdettől jelen voltunk. Négy főszerepet játszottam akkor, többek között a Pétervári rendezte Az ifjúság édes madarában, Molnár Ferenc A hattyújában, Horvainál Németh László Apáczai című drámájában, ami óriási volt, mert még élt Németh László és én találkozhattam vele. Tulajdonképpen ennek köszönhetően kerültem Budapestre, majd huszonöt év múlva Vándorfi Laci hívására jöttem vissza a Hyppolitban játszani, akkor megint többet voltam itt, rendeztem is és most újra visszatértem.
Szilágyi Tibor, Kőrösi Csaba
A terep tehát nem új, a társulat jelenlegi tagjaival is rengeteget játszott már, Szinetár Miklósnak köszönheti az egyik legnagyobb sikerét, II. Fülöp király szerepét a Don Carlosban, a Vígszínházban. A rendező most egy zenés szereppel bízta meg, amitől egy kicsit tartott kezdetben, de úgy érzi, meg fogja állni a helyét. „A főiskolán tanultam énekelni, és most is csak egy kis részét teszi ki ez a szerepemnek. Annyi benne az erőpróba, hogy a második felvonás végén fiatal operaénekesekkel kell hat szólamban énekelnem, aminek azért pontosnak kell lennie. De remek korrepetitoraim voltak a feladat végrehajtásában.” Szilágyi Tibor az ének kapcsán hozzátette, fontos megjegyezni, hogy A víg özvegy azért egy olyan darab, ami zene nélkül is kiválóan megállná a helyét.
Az előadás további szerepeiben Szeles József, Kőrösi Csaba, Kóbor Tamás, Gál Gabi, Balog Tímea, Máté P. Gábor, Csarnóy Zsuzsanna, Szűcs László, Dominek Anna, Nagyhegyesi Zoltán, Tóth Loon, Módri Györgyi és Bakody József láthatók. A díszletet és a jelmezt Perlaki Róbert és Balla Ildikó tervezte, koreográfus Pető László, karmester Oberfrank Péter.
