Eperjes Károlynak régi álma válik valóra Maxim Gorkij Éjjeli menedékhely című drámájának megrendezésével. „Már akkor szerettem volna megrendezni az Éjjeli menedékhelyet, amikor Bujtor Pistával Veszprémbe jöttünk, de még nem ismertem kellően a társulatot, és túl erősnek tartottam ezt kezdésnek. Ez ugyanis egy olyan dráma, ami nagyon komoly társulatépítő lehetőséget rejt magában, ilyen esetekben is szoktak vele általában dolgozni” – árulta el Eperjes Károly. A színművész korábban többször is játszott a darabban, láthattuk Aljoska szerepében, Szatyin monológjával felvételizett a Színművészeti Egyetemre, de úgy érzi, van egy olyan rétege a drámának, amit eddig még nem bontottak ki eléggé a magyarországi rendezések alkalmával. „Eddig többnyire a szocreál vonal volt kiemelve az előadásokban, inkább horizontális oldalról közelítettek a rendezők, én szeretnék horizontális és vertikális irányban egyaránt mozogni.”
Eperjes Károly elmondta, volt még egy oka arra, hogy az Éjjeli menedékhelyet rendezze meg. „Szerettem volna a kolontári megrázó esetet a színházban feldolgozni. Több írót is felkértem, hogy írjon belőle egy színdarabot, többek között Szakonyi Károlyt, aki el is kezdte a munkát, de úgy érezte, túl dokumentumízű lett a megszületett mű. Ő bátorított, hogy rendezzem meg az Éjjeli menedékhelyet, hiszen ez a darab a hit erejéről és a felelősségről szól, megvan benne mindaz az esszencia, ami a kolontári tragédia elmondásához szükséges” – fogalmazott Eperjes Károly.
Oberfrank Pál, a teátrum igazgatója, aki a Báró szerepében látható, arról beszélt, milyen alapvető emberi kérdéseket vet fel a darab. „Olyan sorsokat mutat be ez az előadás, amelyekkel akár nap mint nap találkozhatunk az utcán járva is. Mind tudjuk, micsoda hatalmas fordulatokat vehet egy ember élete, és milyen könnyű akár egyik pillanatról a másikra lecsúszni. Itt is erről van szó. Különböző emberek sorsát szemlélhetjük egy menhelyen, akiket mind megtépáztak az élet viharai. Ugyanakkor az is kiderül, hogy nem számít, milyen körülmények vesznek körbe minket, ugyanarról gondolkodunk: hogyan lehet megőrizni az életben emberi méltóságunkat, van-e esélyünk arra, hogy megnyíljunk a hit számára. Ez egy igazi fajsúlyos darab, kíváncsian várom, hogy mennyire lesz nyitott a közönség erre az eredeti címe szerint is mélyben játszódó előadásra” – mondta el az igazgató.
Nagy öröm a színházban, hogy ismét köreiben köszöntheti a régi, ismerős arcokat. Luka, a vándor szerepében látható Reviczky Gábor Kossuth- és Jászai-díjas színművész, akivel már az Adáshibában találkozhatott a közönség. Visszatért Borbiczki Ferenc Jászai-díjas művész is, aki pályája kezdetétől, 1981-től tíz éven át volt a veszprémi színház tagja. Rengeteg szép emlék fűzi ide, ezekkel telve jött most is „haza”. Úgy látja, a Veszprémi Petőfi Színház igazi meghitt hely, méretéből adódóan könnyebb kontextust teremteni a nézőkkel. Az előadásban ezúttal Klescset alakítja, aki haldokló feleségével együtt él a menhelyen.
– Ő alapvetően egy jó helyzetben élő, dolgos munkásember lehetett. Ezt nem tudjuk biztosan, mert már csak a jelenben látjuk, amikor ez a feltételezett múlt csupán egy árny, s ettől Klescs is egy feszült, agresszív és nem mindig méltó módon viselkedő emberré válik. Nagy tanulmány volt látni, hogyan fordulhat ki az ember önmagából a külső hatások és a maga belső gyengesége miatt.
Borbiczki Ferenc elmondta, úgy érzi, ez a darab egy kicsit szomorú tükörképe is a társadalomnak. Kéri Kitty kiemelte, nem aktualizálni szerették volna a darabot, noha természetesen annak természetéből fakadóan sok aktuális kérdéssel találkozhatunk. „A karakterem, Nasztya egy gyenge lélek, önmagába hullik vissza. Nem tud megbirkózni a valósággal, ezért menekül előle, Luka megjelenésével aztán rádöbben, hogy egy gödörben él. Ez az előadás egy kicsit talán azt is szeretné megmutatni, hogy szembe kell néznünk a valósággal, a pozitív és a negatív dolgokat egyaránt felvállalva élni.”
Csarnóy Zsuzsanna, aki alapvetően egy negatív karaktert, Vasziliszát formál meg, azt szeretné megmutatni, milyen mértékben határoznak meg bennünket a döntéseink. „Fontos, hogy ezt ne feledjük, és hogy minden helyzetben törődjünk a lelkünkkel, mert ez jelentheti a kiutat.”
Az előadás további szerepeiben Kőrösi Csaba, Trokán Anna, Nyirkó István, Almási Sándor, Palásthy Bea, Juhász Róza, Máté P. Gábor, Szalma Tamás, Hunyadkürti György, Nagyhegyesi Zoltán, Tóth Loon valamint felváltva Baranyi Péter és Szűcs László látható. A díszletet Székely László, a jelmezeket Jánoskúti Márta tervezte.
